2011. december 17., szombat

Melody poems 35. rész


Féltve őrzöm titkodat, mely a szívedben lapul.
Féltve őrzöm azt a kincset, mit te adtál nekem.
Ezernyi pillanat, ami köztünk volt.
Ezernyi pillanat, ami még megtörténhet.
Nézz a szemembe s meglátod.
Minden, amit együtt elértünk egy csodás jövő kezdete.
Mi, akik mindent feláldozva egy más életet választottunk.
Két szív, mely a szerelemmel lett teljesebb.
Mit szétrombolni még a vihar sem tud.
Egy erős, láthatatlan kötelék, mely bennünk él.
Csak bennünk él.

Melody poems 34. rész


Mi mindent túléltünk, küzdöttünk együtt.
Nem voltak határok s a horizont sem látszódott.
Végtelenbe nyúló esték, fel-felröppenő vallomások.
A legszebb pillanatok egy örökké valóságban.
Emlékeinkben őrizzük ezeket.
Könnyek közt emlékszünk rájuk.
Nincs mit elrejteni.
Csak tovább adni.
S utunk még most sem ért véget.
Mindig történik valami, ami szebbé varázsolja napjaink.
S mindezt úgy, hogy soha el nem válunk.

2011. december 15., csütörtök

Melody poems 33. rész


Érzem hűvös érintésed bőrömön,
édesen forró ajkad ajkamon.
Szemeidben elveszem.
Tiéd a szívem s lelkem.
A vágy, mely érted ég örökké égjen.
A szerelem, mely érted érzek soha ne múljon el.
Ölelésben forrva,
szerelmes szavakat suttogva,
mindinkább téged akarlak.
Senki nem forgatta fel így az életem.
Senki nem keltett bennem felejthetetlen szerelmet.
Minden percben téged várlak.
Hogy magamhoz ölelve sose engedjelek szabadjára.
Napjaim csak rólad szólnak.
Éjszakánként te uralod álmaim.
Hívnod sem kell,
mert ott vagyok veled.
Örökké csak veled.

Melody poems 32. rész


Sötétségbe temetkeztél, hogy megvédd magad a világgal szemben.
Hogy felejtésbe burkolózva elfelejtsd kit szíved egykor rabul ejtett.
Nem történt más, minthogy elhagytak ezzel is összetörve szíved.
Küzdelem helyett mégis elhagytad magad s önsajnálatba taszítottad lelked.
Kiutat egy másik szerelem adhatna neked, de még ennyire sem vagy képes.
Pedig tárt karokkal vár téged az, aki eddig is reménykedett érted.

Melody poems 31. rész


Eltemetett bűnöd fogságában kutatsz a megváltás után.
Súlyos lelked nyomja szíved, mely azóta sem szabadul.
Elvesztetted hited mindenben mi egykor összetartott.
A fényt keresed a feneketlen sötétségben, mely eltakarja előled léted.
Csak egy segítőkész s a te akaratod szükséges ehhez.
A döntés benned van csak választanod kell.
Higgy benne s magadban.
Higgy a fényben, abban, hogy a sötétség eltűnik.
Higgy abban, hogy életed jobbá válik.

2011. december 10., szombat

Melody poems 30. rész


Titkos üzenet a fényben,
csak rád vár.
Melyet csak te tudsz hol érheted el.
Melyet csak te olvashatsz el.
Neked szól.
Egy tiszta szív írta.
Szerelmét vallotta meg rólad.
Csak neked, aki eddig mit sem sejtett róla.
Titkos üzenetében szerelmedet kéri.
Ha elfogadod szívét cserébe neked ajándékozza.

Melody poems 29. rész


Szíved ne engedjen el ölelő karjaidból.
Ne küldj el, ha szeretsz s rám gondolsz.
Ne tépd el azt a köteléket, mely hozzád fűz.
Ne tűnj el a világ elől.
Mert szívem csak téged imád s rajong érted.
Sosem kértem ennél többet.
Szíved az én szívem.
Szívem a te szíved.
Egyek vagyunk.
A sors rendelte így.
E szerelmet elválasztani lehetetlen lenne.

Melody poems 28. rész


Sejtelmes üzenetedben csak annyit írtál le:
Élj tovább kedvesem, én már nem leszek melletted.
Nem értettem soraid,
hisz minden rendben volt,
semmi sem riasztott el minket egymástól.
Kétségbeesetten kerestelek,
nem találtalak sehol.
Szívem fájdalmát,
ha éreznéd,
most velem lennél.
Lelkem egyre csak nehezül,
s testem sem bírja már.
Elfáradtam.
Téged várlak azóta is,
de nem jössz.
Miért hagytál el?
Miért kínzol jelenléted nélkül?
Szerelmünk erősebb annál,
mintsem feladd.
Ha harcoltál volna,
most itt lennél,
velem lennél,
őszintén szeretnél.
De nem vagy itt.
S ez fájdalommal tölt el nap, mint nap.
Ahogy telik az idő,
úgy én is egyre csak fogyok.
Hogy mi lesz velem nem tudom.
De ha a halál elér,
már nem lehet bajom.

Melody poems 27. rész


Míg létem nem feleded,
addig élek lelkedben.
Míg létem igaz valóját be nem szennyezed,
addig élek szívedben.
Míg érzem,
hogy még vagy nekem,
addig nem távozom el.
Míg érzem,
hogy vársz rám,
addig végig melletted leszek.
Ha már nem kellenék,
megérzem,
se nem jövök többé,
de magammal viszem emlékeim is,
hogy lelked megnyugodjon.
Ha már nem kellenék,
távozom,
s odaát várlak téged én.

Melody poems 26. rész


Álmodj egy szebb életről,
melyet te alkotsz,
vágyaidhoz mérven.
Álmodj egy jobb világot,
melyet te alkotsz,
amelyben szabadon szárnyalsz.
Álmodj mindig,
mert álmokból sosem elég,
s mindig lesz valami új,
ami megváltoztathat.
Álmodj...
Békésen...
Álmodj...
Mintha csak lebegnél.
Álmodj,
mert az élet egy álom.

2011. december 9., péntek

Melody poems 25. rész


Gyönyörű álomban,
rózsaszín felhők közt,
virágszirmokkal borított utakon,
rád vártam én hercegem.
Te ott álltál fehér hercegi ruhában,
fehér ló mellett,
egy szál fehér rózsával kezedben,
s engem vártál én hercegem.
Álom vagy sem,
én a tied,
te az enyém,
mi örök nem választható el sohasem.

Melody poems 24. rész


Csodálatos pillantásodba belefedkezni,
múltam eltűnni látszik s egy szebb jövő ígérete szövődik.
Egyetlen pillanat, mely betöltötte egész létem s értelmet nyert.
Egyetlen pillanat, mely megismerkedésünkkel kezdődött s soha többé nem ért véget.
Egyetlen pillanat, mely örökké belevéste magát szívünkbe.
S ha még nem is leszek veled, hidd el ott vagyok akkor is melletted.
Mert fogom két kezed s vezetlek téged.
Sorsod az én végzetem.
S a végzetem az én sorsom kezdete.
Egyszer, még egyszer találkozni fogunk.

Melody poems 23. rész


Látlak-e még ebben az életben?
Látlak-e még egyszerű szépségedben?
Látlak-e még hosszú-hosszú évek múltán?
Látlak-e még utoljára, amikor mennem kell?
Látlak-e téged?

Láthatsz akkor, amikor akarsz.
Láthatsz, amikor álmaidba belépek.
Láthatsz, amikor lehunyod szemed egy nyári éjjelen.
Láthatsz, ha én is láthatlak téged.
Látlak-e téged?

Melody poems 22. rész


Sírj, ha sírnod kell!
Sírd ki lelked bánatát.
Ne leplezd könnyeid.
Hagyd a maguk útjára tévedni.
Ha már nem bírod, engedd el!
Nincs miért magadban tartanod.
Sírj, ha bánat ér.
Sírj, ha öröm ér.
Sírj, ha csak egyszerűen sírni szeretnél.

Melody poems 21. rész


Ismeretlen érzés.
Új utak.
Hová tart?
Mit tartogat?
Láthatatlan.
De mégis érezhető.
Tapinthatatlan.
De mégis érzékelhető.
Valami új.
Valami más.
Valami, ami új életet ád.
Nincs neve.
Nincs vége.
Csak egyetlen út, mely valamerre tart.
Mely vonz s magával ragad.

Melody poems 20. rész


Egy régi barátság.
Egy régi szerelem.
Mi az egyikből fakadt.
A másikból megmaradt.
Mi egy ideig zavaró volt.
Ami aztán lassan kibontakozott.
Voltak sértődöttségek.
Féltékenységek.
De mindig visszatért, hisz két szív egymás nélkül nem lehet.

Melody poems 19. rész


Szemembe néztél s én tudtam mit érzel.
Lelkünk azon a napon örökre összefonódott.
S soha senki nem választhatott el minket egymástól.
Annyi, de annyi emlék köt hozzád.
Szívemben őrzöm minden mozzanatod.
Mintha sosem múlt volna el.
Mintha csak tegnap lett volna.
Te s én találkoztunk azon a napon s valami megváltozott bennünk.
Te én voltam.
Én te voltál.
Mi együtt pedig a legártatlanabb szerelem, mi örökre összeköt minket.

2011. december 6., kedd

Melody poems 18. rész


Mikor a közelemben vagy egyetlen dolgot érzek: szerelmet.
Mikor mellettem vagy egyetlen dolgot érzek: boldogságot.
Mikor azt mondod szeretsz egyetlen dolgot érzek: örömet.
Mikor megcsókolsz egyetlen dolgot érzek: vágyat.
Mikor magamra hagysz egyetlen dolgot érzek: magányt.
Mikor rád gondolok egyetlen dolgot érzek: téged.
S valahányszor együtt vagyunk mindig azt kérem, hogy örökre így maradjon, soha ne múljon el, mert túl sokat számítasz nekem, ahhoz, hogy elveszítselek és ha ez nem lenne elég mindig s mindig csak téged szeretnélek, még akkor is, ha távol vagy tőlem, még akkor is, ha mindez csak egy álomvilág lenne.

Melody poems 17. rész


Szívem hontalan nélküled, kit szívembe zártam örökre.
Lelkem száraz, hiába keresi társát a világban.
 A sors rossz tréfája csupán, hogy nem talállak.
Egyetlen életem arra áldozom, hogy megtaláljalak s magamhoz szorítsalak.
Szívem hontalan nélküled, hisz elvesztette azt, kit a legjobban szeretett.
Lelkem száraz, mert már nem él mellette az, kit társává fogadott.
A sors rossz tréfája csupán, hogy már nem lehetünk együtt.
Egyetlen életem arra áldozom, hogy örökre veled lehessek a túlvilágon.

Melody poems 16. rész


Gyönyörű szép este, csillagos égi éjjel.
Hold fénye árad, s szemedben íriszként ragyog.
Érzem ölelésed gyengédségét.
Erős karjaid védelmét.
Még érzem, ahogy megérintesz s szerelmesen megdobban szívem.
Még érzem, hogy vagy nekem és csak múló emlék, hogy nem vagy már velem.
Ölelj továbbra is, ahogy azelőtt mindig.
A Hold fényében, a csillagos ég alatt.
Ölelj továbbra is, hogy érezzem velem vagy.

Melody poems 15. rész


Csengők hangja szállnak a szélben,
Mikulás jő az éji égen.
Száll a szélben,
suhan az árnyéka.
Tele a puttonya,
tele van ajándékkal.
Te is kapsz tőle,
mégha rossz is voltál.
Mert minden gyermek egy ajándék,
s egy ajándéknak ajándék jár.
Csak köszönd meg neki,
s ő jövőre is eljön hozzád.

2011. december 3., szombat

Pennát a kézbe díj!!!

Nagyon szépen köszönöm, hogy a történetemet beválasztottátok az első négybe!!! Nagyon örülök ennek és remélem hamarosan ismét írhatok nektek!!! Mindenki, aki csak teheti olvassa el a blogban lévő történeteket, mert nagyon gyönyörűek!!!
Üdv Christin Dor

2011. november 30., szerda

Ünnepi verseim 1. rész

Hulló hópelyhek takarják be az eget.
Csilingelő hang tölti be a teret.
Jön már a Mikulás rénszarvasaival.
Puttonya telis-tele ajándékokkal.
Szíved követi s teljesíti vágyad.
Itt van már, itt van már, itt suhog a szánja!

***

Hideg szél fúj. Havazik.
Két szív mégsem fázik.
Hisz a szerelem tüze melegíti.
Nincs szebb dolog e Földön Karácsony éjjelén.

2011. november 19., szombat

Melody poems 14. rész





Arcod szomorú.
Szemed magányos.
Szíved fájdalommal teli.
Várod a halálod.
Nincs többé az, aki éltetett szerelmével.
Nincs többé az, aki szívéből szeretett téged.
Elválasztottak téged tőle.
Hiába küzdöttél érte, már nem lehetett.
A vágy, hogy szabadon szeressétek egymást megtört.
Elpusztították.
Nem volt kegyelem s a szerelmetek vért kívánt.
Haragszol a világra.
Haragszol önmagadra.
Senki nem érzi a benned lévő haragot, mely tombol s megőrjít.
Senki nem látja mily kín mardossa lelked bűnbocsánatért.
Halálba taszítottad magad nem egyszer, hogy ő utána menj.
De a halál nem fogadott be.
Nem ölelheted újra.
Nem érintheted.
A lelked a saját bűnöd rabja lett.

Melody poems 13. rész




Az éj sötétjében felbukkan a telihold ragyogó fénye.
Arcodat látni vélem benne.
Mosolyod semmit sem változott mióta elmentél.
Halhatatlanná lettél.
Még hallom, ahogy azt mondod: szeretsz!
De már nem érezhetem közelséged.
A bánat egyre csak elemészt engem.
Könnyeim sem hullnak már érted.

Melody poems 12. rész





Miért vonzódom úgy hozzád?
Miért nem tudlak elengedni?
Miért nem tudlak elfeledni?
Miért gondolok mindig rád?
Miért hiszem, hogy egyszer megtörhet a jég?
Az a szerelem... az a szenvedély, amit irántad éreztem, már rég meg kellett volna fakulnia.
Az a vágyódás... az a szenvedés, amit irántad éreztem, még mindig bennem van.
Hogy tudnálak elfeledni?
Hogy tudnálak téged nem szeretni?
Hogy tudnám elviselni a hiányod?
Hogy tudnám elérni, hogy a szívem másért dobogjon?
Mondd, miért...?
Miért vagy még mindig velem?
Miért nem engedsz el?
Miért kell a szívemben élned?
Hisz már elmúlt.
El kellett múlnia.
Ennyi idő alatt.
Én már nem szeretlek téged.
Akkor mégis miért vagy még mindig velem?
Miért kínzol éjszakánként, mint egy szellem?
Szükségem lenne rád, de minek?
Szeretnélek még?
Hisz sosem szerettél.

Melody poems 11. rész




Belenéztem az égkék szemedbe, mely tűzben égett.
Tűzben égett, miközben én égtem benne.
Benne égtem s ezzel együtt a vágyam is feltört.
Feltört, mint egy alvó vulkán.
Egy alvó vulkán, mely pusztítást ád.
Pusztítást ád, mert beléd szerettem.
Beléd szerettem, mert a szívem nem engedte, hogy mást szeressek.
Hogy mást szeressek s a szívem elveszejtett.

Melody poems 10. rész




Egy aranysárga kismadár csilingelő hangja száll.
Száll a szélben, téged keres.
Téged keres, hogy átadjon egy üzenetet.
Egy üzenetet, melyet régóta őrzöm szívemben.
Őrzöm szívemben s most átadom neked.
Átadom neked azt a szerelmet, melyet érted érzek.
Érted érzek mióta csak élek.
Élek, de nem veled s ez fáj nekem.
Fáj nekem, hogy nem vagy itt velem.
Nem vagy itt velem, hogy fogd a két kezem.
Két kezem, mely téged ölel.
Téged ölel láthatatlanul.
Láthatatlanul szenvedek mióta elválasztottak tőled.
Tőled kit annyira szeretek.
Szeretek s egyre csak szeretek.
Szeretek egy férfit, aki sosem lehet az enyém.
Aki sosem lehet az enyém.

Melody poems 9. rész





Érzem még ölelő érintésed.
Érzem, ahogy a lüktető szív élettel teli.
Érzem, ahogy ujjaid az enyémmel fonódva eggyé válnak.
Érzem azt a szerelmet, ami minden kimondott szónál többet ért.
Érzem, hogy még velem vagy, de mindez csak álom.
Ha ezerszer álmodhatnám...
Ha ezerszer kimondanám...
Ha ezerszer láthatnám...
Tied volnék mégha fájna is.

Melody poems 8. rész




Oly bűnös a lélek, nincs ki eltemesse.
Pedig senki nem hullat már érte könnyet.
Senki nem törli le porát az emlékeknek.
Midőn az idő egyre csak a maga táncát járja.
A lélek egyre fáradtabb.
A világ egyre csak változik.
Számára mégis a változatlanság festményét tükrözi.
Egyetlen élő ember nem veszi már észre, hogy egy bolyongó lélek várakozik.
Várakozik, hogy végre eljusson arra a helyre, ahol a megváltást bocsátatik.
Miközben látja miként tűnnek el szerettei.
Őmaga haloványan, de éli röghöz kötött életét.

Melody poems 7. rész




Mily gyönyörű az ég, mely beragyogja a teret.
Színes mező tárul elénk, elfedve régi múltat.
Békében nyugszik lelkünk, fájdalmunk nyomtalan.
Egyszerű s tökéletes.
Sugárzó s fennkölt.
Oly csábító tünemény.
Hívogató.
Egyetlen.
A benne élő természet adta úr.
A benne megfogant áldás.
Minden mi vagyunk.
Minden, ami körülvesz bennünk él.
Minden a mi részünk.
S minden apróságot örökségünkén továbbadjuk.

2011. november 15., kedd

Melody poems 6. rész




Hogyha újra élhetném életem,
mindent másképp csinálnék.
Nem pazarolnám el éveim olyanra,
ami csak fájdalmas kényszer volt csupán.
Jobban odafigyelnék azokra,
akik mindig is sokat jelentettek.
Nem hibáztam volna,
amikor tehettem.
Nem élnék keserűségben,
csalódásban.
Nem élnék hamis világban.

Melody poems 5. rész




Könnycsepp homályosítja gyönyörű szemeid.
Szomorúság dalát énekli szíved.
Lelked a múlt fogságában raboskodva várja ítéletét.
Szerelmed kinek hűséget esküdtél elhagyott téged.
Megsebzett mikor szerelmed érte égett.
Elrabolta tőled az egyetlen reményed.
S most is ég benned e szerelem kiölhetetlen lángja.
Reményed, hogy egyszer visszakapod őt örökké elkísér.
Addig szíved örök rabláncban vívódik.
S e szerelem csak akkor múlik el, ha megöregedvén a halál ragad el.

Melody poems 4. rész




Hol vagy kedvesem?
Eltűntél már egy jó ideje.
Kereslek, mert hiszem, hogy újra láthatlak.
Ölelő karjaidban érezhetem édes ajkadat.
Érezhetem illatod s megérinthetlek.
Ha bármi olyat tettem bocsáss meg nekem!
Elveszett vagyok nélküled, nem lelem már helyem.
Kérlek adj nekem egy jelet, hogy veled lehessek.
Nem kérek többet csak téged egyetlen szerelmem.
Nem kérek többet csak hű szerelmedet.
Gondolsz-e rám?
Emlékszel-e még rám?
Hol vagy kedvesem?
Nem talállak már.
A Hold is feljött már.
Lelkem csillapíthatatlanul vár rád.

Melody poems 3. rész




Éji szellő suhan el a fák közt.
Szellemek kószálnak a szürke ködben.
Köztük jársz te is.
Csend borul az erdőre.
Néma hallgatag.
Senki sem érzékeli a másikat.
Csak bolyonganak, keresve kutatnak.
Céltalan élnek az élőhallottak.
A farkas is csak messze vonyít.

Melody poems 2. rész




Gyere és táncolj velem az esti fényben.
Gyere és táncolj velem a végtelenbe.
Húzz magadhoz szorosan, hogy testünk egymáshoz simuljon.
Mindvégig a szemünk egymás arcmását olvasztja magába.
Érints meg, taszíts el, húzz magadhoz!
Gyere és táncolj velem míg a napfény eléri a horizontot.
Gyere és táncolj velem a tenger lágy hullámain.
Húzz magadhoz, ne engedj el soha.
Szívünk egy ritmusra dobban.
Érints meg, taszíts el, húzz magadhoz!
Húzz magadhoz szorosan.
Egyek vagyunk.
A hajnali fény bearanyozza testünk.
Lágyan ringatózva elmerülünk a habokba.

Melody poems 1. rész




Mondd el nekem mi bánt téged.
Mondd el, hogy könnyítsek lelkeden.
Szeretném, ha mindig bizalommal fordulnál hozzám.
Szeretném, ha szükséged lenne rám.
Óvlak téged még akkor is, ha nem vagyok veled.
Érted mindent megteszek, kérned sem kell.
Egyszerre vagyok szerelmed, barátod, én kitartok melletted.
Nevetve sírunk, mosolyogva nevetünk, de mindig együtt leszünk.

2011. november 11., péntek

Régi verseim még nagyon amatőr módon:) 2. rész

Latin muzsika a szívem pengetője.
Lüktető vággyal éldegélek szüntelen.
Forró, akár a tengerparti homok.
S épp oly nyugtató, mint egy ringató hintó.

***

Hajnali dal zümmög a fülemben.
Ágyamon fekszem s hallom neszedet.
Illatod elbódít engem.
Szemed a fényt váltja fel nékem.
Itt vagy mellettem s nekem ez így jó.
Ölelhetsz, csókolhatsz ameddig akarod.
Egyedül vagyok e rengeteg világban.

***

Dús sötét haj,
örvénylő szemek.
Orra parancsoló,
ajka csókra nyíló.

Nincs mentség ő az Igazi,
ki gyengéd öleléssel,
hívogató szókkal elvarázsol engem.

Nem álom,
se illúzió.
Ő itt van előttem,
nem bánom ha nem érinthetem,
de legalább láthatom.

Szeme, mint az örvény,
rabul ejtett engem.
Kezei bilincsben fogva tart örökre.

Csak egy pillantás,
csak egy érintés és mindennek vége.

Érzem,
látom,
hallom,
mégsem érintem.
Nekem így is jó,
csak maradjon mellettem.

***

Üt az óra,
peregnek a napok,
elmúltak az évek,
és te még mindig eszembe vagy.

Nem érzem a meleg fuvallatot,
amit egykor te hoztál nekem.
Most hideg minden,
mert te elmentél nélkülem.

Nincs nevetés,
boldogság,
ezt is elvitted tőlem.
Hol vagy,
hol látlak még egyszer.
Vagy talán már nem is jössz el értem?

Így andalog az élet,
üt az óra,
peregnek az évek.
Sóhajom messze száll tőlem,
hátha elér egyszer téged.

***

Vágyak, álmok szertefoszhatatlan.
Szerelem elmúlik gyorsan.
Gyors léptű, megfoghatatlan.
Elsuhan a kezeim közül.

Nem látom merre megy,
hová tart most éppen.
Most elhagyott,
de remélem egyszer engem is észrevesz.

***

Madarak szállnak ott az égben,
új helyekre költöznek innen.
Kíváncsian nézek utánuk,
és arra gondolok én úgy szárnyalhatnék.

Nem, nincs szárnyam,
hogy én is elmenjek valamerre.
Meleg, napsütötte égtájra,
ahol csendben élhetek.

De elképzelem, s velük együtt tartok,
hogy újra lássam őket.
Mindig velük szárnyalok,
hogy ne hagyjam el őket.

***

Aranyhomok fedi el az utat.
Kék tenger hullámok követik álmomat.
Sirályok hada söpörnek az égen.
Vigyázzák álmomat, amit el kell hogy érjek.

Puha léptű, sima homokparton sétálok egyedül a változó Holddal.
Ő az én párom, ki hallgat s megért, s nem hagy el engemet el soha.

Felhők és csillagok állítják el útját,
de újra megtalál s együtt megyünk tovább.
Csendben ülök egy sziklán, fejem felett a Hold.
Együtt nézünk a távolba, hol ránk talál a szeretet.

Hát mit is mondhatnék:) Vannak benne érdekes momentumok:) Visszaolvasva a régi verseimet felleltem az akkori hibáimat. Ezeket benne is hagytam. Kivehettem volna, de nem tettem. Szóval mára ennyi!!! Majd még jövök!!! Christin Dor

2011. október 12., szerda

Régi verseim még nagyon amatőr módon:) 1. rész

Bevezetés: Lehet, hogy ezek a versek már szerepelnek a blogban, nem tudom pontosan és elég nehéz lenne már utánanézni, annyi versem van.:) Ezek a versek nagyon régiek, nagyon amatőr design, de talán szerethető.:) Jó olvasást hozzá!!!

Csókod perzselő, mely az érintésed.
Ölelj hát tovább, és én boldoggá teszlek.

Együtt lehetünk napokig, évekig.
Szeressük egymást, éljünk így továbbra is.

Ne engedd, hogy elszakítsanak.
Ne hallgass a gúnyos pletykákra.
Nincs értelme, ha a veszekedésnek élünk.
Éljünk a mának s ne várjuk a holnapot.

Veled lenni jó, gyengéd, simogató.
Álmomban reméltem s végre megvalósult.

Szeress és ne engedj el és én örökké boldoggá teszlek.
Ne hallgass másra, higgy a jónak, s meglátod semmi baj nem ér majd.

Hagyd a rosszat, s élvezzük ami van.
Tovább is megyünk csak együtt lehessünk.

***

Keserű az élet, nincs már értelme.
Boldogan élni, csak múló élvezet.

Az én barátom most már a komorság.
Ő éltet ezután.

Senki sincs ki megvigasztal, ki megért, s meghallgat.
Elmúlt ez az év is, nem tér már vissza.

Örökre így élek?
Nem hallgat meg senki?
Hát ki vagyok én, hogy bánatomat mégis elsírjam.

Könnyek már nem folynak, régen elapadt már.
Nem értem az életet csupán.

Csak szeretetre vágyom, mégsem adják meg?
Hiába a sok könyörgés?
Nem értenek meg.

Nem értenek meg, s nem hallgatnak meg se.
Így élni tovább, így könnyebb talán.

***

Szívemet nem gyógyítja semmi.
Nagy üresség tátong ott helyben.
A boldogságot felváltotta a szomorúság.
Egyedül vagyok immár.

Nincs semmi gyógyír, nem hat rá semmi.
Együtt élek vele, nem fáj már semmi.

Nem érzem a testem.
Bénultan fekszem.
Egyedül vagyok, nincs velem senki.

Te voltál a minden levegő, fény, illat.
Mit elloptak, s eltiportak egyszer.

Te voltál a boldogság, remény, ki megvált.
S most eltiport, és itt állok árván.

Árva volnék én?
Csak úgy érzem, mégis szívem egy része betegen fekszik.

Nincs szó, se kérés, se egy vallomás, mely begyógyítaná elkeseredett szívem.

***

Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak reád.
Távol vagy mégis tőlem.

Eltűntél előlem, nem találtalak.
Arcod mégis berajzolta magát a lelkembe.

Rabod vagyok, bilincs fogja testem.
Te mégis messze vagy, nem érlek el könnyen.

Veled mégis más az élet.
Több fény van bennem.
Rólad szól e vers.
Ne felejts el könnyen.

2011. október 4., kedd

Christin Dor első verses kötete

Ahogy a fenti címen is lehet olvasni verses kötetbe kezdtem bele. Azt nem tudom pontosan, hogy mikor adom át egy kiadónak - jobban mondva a kiszemelt kiadónak -, de szeretném kiadatni az első verses kötetem. Nem vagyok nagy költő. Nem tartom magam annak. Egyszerűen szeretek verset is írni és amikor még a rímek is összeállnak akkor aztán a papír sem marad száraz, a tinta is fogyóban és az ihlet is újra visszatért, persze Múzsa nélkül. Hogy mire lehet benne számítani? Vegyesen mindenre. Ugyanis úgy szeretném, hogy legyenek benne a blogjaimban lévő versek közül is és olyanok is, amiket még nem tettem fel a blogba. Szóval, ha eddig valaki is hiányolta, hogy új versek mikor kerülnek már fel, akkor azt kell mondanom, hogy nem mostanában, mivel ezen is ügyködöm. Nem könnyű dolog. Persze még talán nem ártana megérdeklődnöm attól a bizonyos kiadótól, amit én kiszemeltem magamnak, hogy lehet-e olyan verseket is felvonultatnom ebben a verses kötetben, amik már olvashatók a blogomban. Ugyanis nem szeretném egyiket sem törölni csak azért, mert ezt nem szabad. De ha netán sajnos ez lesz a válasz, akkor kénytelen vagyok változtatni a dolgok állásán.:( Egyébként már elég szépen fejlődik a verses kötetem.:) Hízik, mint a disznó.:D Persze erre még várni kell, hogy mennyit azt még nem tudom. Annyi bizonyos, hogy előkészületek folynak, már csak be kell fejeznem, érdeklődnöm kell a kiadótól, ha rámondja az áment, akkor azonnali küldés lesz a vége és várakozás, hogy mi lesz a végeredmény. Egyébként egy ideje azon hezitálok, hogy a verses köteteimet Christin Dor néven jelentessem-e meg. Ugyanis a regényeim is ezen a néven kellene, hogy fussanak. Annyira hozzá vagyok szokva ehhez a névhez, hogy először nem is akartam ezen változtatni, de egy ideje gondolkozom azon, hogy jó-e ha ugyanazon neven szerepelek. Akinek tetszik, hogy mindkét "stílushoz" ugyanezt a nevet adjam, az írja meg vagy jelezze valahogy. Ha mégsem pl.: a verseknél ez a név szerepeljen, a regényeknél egy másik azt is jelezzétek, esetleg ennek a fordítottja tetszik, akkor azt is. Én várok türelemmel. Addig is dolgozom mind a regényemen, mind a versemen.

2011. szeptember 20., kedd

Fifi


Fifi 



Egy igaz, hű barát vagy nekem.
Mindenki, aki csak ismer szeret téged.
Azok a pillanatok, melyeket adtál, szívünkben őrizzük tovább.
Te vagy az én kis hercegnőm!!!
Ezt tudhatod rég.
Soha senkit nem hívtam így.
Sok szeretetet adtál s kaptál.
Emlékeinkben őrizünk tovább.
Mindig velem leszel s én veled.
Soha egy pillanatra sem hagylak el.
Bármerre is járok te ott leszel velem.
Hűen őrizlek szívemben.
S ha egyszer találkozunk végtelen játszunk az angyalokkal.
Várj rám addig türelmesen.
Mert egy nap hidd el újra együtt leszünk.
Az én kis hercegnőm!!!

Szeretlek.

Mindig.

Örökre.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Angyal

Angyal



Egy angyal jött le érted,
kinyújtotta feléd kezét.
Elfogadtad.
Vele mentél,
hogy te magad is angyal lehess.
Egy angyal, aki védelmez.
Egy angyal, aki szeret.
De hiába lettél angyal mások siratnak.
Hisz elvesztették azt,
aki a mindenüket jelentetted.
Egy kis életet,
mely ugyan rövid ideig élhetett,
de ugyanennyi boldogságot nyújtott.



Christin Dor

2011. szeptember 6.
Kedd

Éjszaka királynője

Éjszaka királynője



Hülye picsa vagy ez nem vitás.
Minden marhaságban benne vagy.
Haverokkal bárokba jársz.
Táncolsz akkor is, ha nem szól zene.
Őrült stílus mi rád ragadt s másokra is átragad.
Utálod a piócákat.
Szereted a piákat.
Nem veted meg a pénzt, a jó bulikat.
Te vagy az éjszaka királynője.
S ezt a címet csak kevesen érhetik el.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Fricska

Fricska 



A tükör előtt illegeted magad.
Egy kis make up.
Hajkorona igazítás.
Divatos cuccok jelennek meg rajtad.
Kicsit tüzes.
Kicsit sexy.
De soha sem uncsi.
Díva vagy.
Nem érdekelnek a fénytelen arcok.
S néha még többet is mutatsz magadból.
A fiúk egymás után megbámulnak.
Némelyiket fel is szeded magadnak.
S ha eldobnak úgy érzed kihasználtak.
Hibáztatod őket s féltékeny vagy, ha mást választanak helyetted.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Letűnt életek

 Letűnt életek



Nyári izgalom.
Egy kis ecstasy.
Barátok, nagy haveri társulat.
Egyenesen a tengerpartra!
Étel-ital egyre csak fogy.
Énekelnek a délutáni napsütésben.
Táncolnak a forró, üde homokban.
Megmártóznak a hűsítő tengervízben.
Egy sikítás töri meg az önfeledt örömet.
A tenger vizét vér lepi el.
A jó mókának vége.
Mindenki menekül.
De van, aki segíteni akar.
A következő pillanatban őt is elragadják, s a tenger lassan elcsendesül.



A Paradicsomban nem is olyan rossz.
Étel-ital bőséges adomány.
Állatokkal együtt régi barátok.
Békesség.
Szeretet.
Mintha Ádám és Éva lennétek.
Meztelen.
Egyenlően.
Éled az életed.
De elköveted a hibát.
S kitaszított leszel.
Szomorúság.
Fájdalom.
Keserűség.
Amit eddig nem ismertél most megteheted.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Végzetes szerelem

Végzetes szerelem 



Az oltár előtt állsz, hófehér menyasszonyi ruhában.
A pap a közelben várakozik.
A vendégek csendben üldögélnek a padsorokban.
A vőlegény késik, de te kitartóan vársz rá, s arra hogy összekössétek életeteket.
Telnek az órák s ő nem jön.
A vendégek sorra elmennek.
A pap sem marad tovább.
Te vagy egyedül a templomban.
Könnyes szemekkel nézel fel Jézus szobrára.
Nem érted miért történt ez veled, hisz mindketten boldogok voltatok.
Nem messze egy baleset történt.
A vőlegény is ott volt, életéért küzdöttek.
Nem akart távozni anélkül, hogy még utoljára láthatna téged.
Szelleme így megjelent melletted.
Te már vártad őt, hisz megérezted.
Egy törött üvegdarabbal felhasítottad ereid, s végül lelked távozott testedből.
Ha nem is az életben, de a túlvilágon örökre együtt lehettek.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Véres búcsú

Véres búcsú 



Vér tapad kezedhez, amiért megmentetted szerelmed.
Megöltél egy embert, hogy őt felszabadítsd.
Menekülnöd kell, különben kivégeznek.
Menekülnél, de nélküle nem akarsz elmenni.
Ő pedig nem akar veled tartani.
Szíve ugyanis nem szeret eléggé ahhoz, hogy örök bújdosásra ítélje magát.
Így döntöttél a maradásnál s ez az életedbe került.



Hajnalok hajnalán fogtad magad elmentél.
Minden búcsú nélkül csak tovább álltál.
Senki sem tudta hová.
Elmentél, mert szerelmed sem maradhatott.
Az élet nem volt hozzá könyörületes.
Egy esős hajnalon, az út mentén találtak rád.
Kirabolva, megölve, véresen feküdtél az eső áztatta földön.
Lelked távozott, de folyton ott kísért s elragadja azokat, akik arra járnak.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

2011. szeptember 6., kedd

Gyűlölt szerelem

Gyűlölt szerelem


Élt egy lord, akinek szíve kegyetlen volt s sivár.
Egy szép napon meglátta a leggyönyörűbb lányt.
Szerelmet ébresztettek egymásban.
De a lord féltékeny volt mindenkire,
aki a lányt megközelítette.
Egy nap nem bírta tovább s befalazta a vár tornyába.
Mire feleszmélt tettének súlyosságára a lány már halott volt.
Hogy bűnére büntetést adjon végzett magával,
hogy újra s újra bocsánatot kérjen.
De ahelyett,
hogy lelke átkelt volna a túlvilágba,
a vártoronyban kísért örökre ott ragadva.



Gyűlölni szeretnélek, de helyette gyűlölve szeretlek.
Szívem tépted helyéről, darabokra törted álmaim.
Hiába a sok bocsánat, hidegen hagy a próbálkozásod.
Mégis legszívesebben a karjaidba omolnék, mint egykor.
De a hányinger kerülget, ha hozzád kellene még egyszer érnem.
Inkább szenvedek tovább, egyszer úgy is elmúlik.
Te meg azt tehetsz, amit akarsz.
Nem akadályoz meg senki.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Balett-táncos

Balett-táncos 



Egy gyönyörű balett-táncos áll középett,
virágos mező egyetlen szívében.
Karjai a magasban,
lábai táncra perdülnek.
Teste lassan eggyé válik a természet dalával.
Mindenki őt csodálja s nem értik arca miért szomorú.
Szeme üresen fénylik.
Szája mosolytalan.
Mint egy báb a szél mozgatja csupán.
Hiába gyűlnek köré az ifjak,
csak egy valakinek adja táncát.
Szíve egyetlen hercegének,
aki elment szerelmét magával víve.
Mindenki tudja mily szép párt alkottak,
de szerelmük bimbózó rózsa maradt.
S amikor befejezte táncát maga is elhagyta e gyönyörű világot.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Szomorú búcsúzás

Szomorú búcsúzás



Szomorú a szív, nem találja párját.
Szomorú a lélek, nem találja társát.
Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.
Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.
Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.



Felnéztem a felhőkkel borított égre.
Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.
Felismertelek benne.
Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.
Búcsúzás volt ez, azért jöttél.
Nehezen, de elengedlek.
Nem tarthatlak vissza.
De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,
mert az életem része voltál s az is maradsz.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Elmentél, hogy kövesselek

Elmentél, hogy kövesselek



Megfogadtuk egymásnak, hogy örökre együtt leszünk.
Egymás mellett éljük le életünk.
Családot terveztünk.
Boldogságot.
De a sors közbeszólt s minden megváltozott.
Fekete szalaggal átkötött urna.
Por s hamu.
Ennyi maradt a szerelmünkből.
Míg lelked odaát vár rám, addig én emlékeiddel élek tovább.



Sietve távoztál, nem is mondtad hová.
Csak nyitva hagytad az ajtót,
s bennem reményt hagytál,
hogy egy nap talán visszajössz hozzám.
Múló napok árnyékában felfedezlek téged,
de érinteni nem tudlak,
örökre elvesztettelek.
Azon az ajtón én is átléptem s bezártam,
lezárva egy szakaszt az életemben.
Most a fehérségben kereslek téged,
ahová te is mentél miután elhagytad földi léted.
Kereslek s ha megtalállak egy új ajtó nyílik meg nekünk,
ahová mi ketten együtt végleg beléphetünk.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6. Kedd

Szürke köd

Szürke köd 



Belül mardos a fájdalom.
A csontig hatoló.
Nehéz lélegezni.
A szívem összeszorul.
Hideg van.
Fázom.
Nem érzem a testem.
Hol vagyok?
Körülöttem szürke köd.
Kétségbeesetten keresem a kiutat.
Egyre sűrűbb.
Egyre fázom.
Hol vagyok?
Egyedül a néma éjszakában.
Egyedül a fájdalom magányában.
Sírni tudnék,
de könnyeim nem hullnak.
Mintha örök jégbe burkolóztak volna.
Egyedül vagyok.
Egy ismeretlen helyen.
Csak bolyongok a szürke ködben.
Ez lett a vége.
A fájdalom is enyhül.
Helyette üresség vegyül.
Kinyitom szemem.
Körülöttem szellemlények.
Mégsem vesznek észre.
Arcuk hófehér.
Vonásaik lágyak.
Bőrük hideggé válik érintésemre.
Hol vagyok?
Nem felelnek.
Nem is kérdeznek.
Létem örökre elveszett.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Talán...

Talán... 



Talán egyszer újra találkozunk,
s akkor talán összekötjük életünk.
Talán egyszer még boldogok lehetünk.
Vágyom erre a pillanatra.
A régi érzésre.
Egy régi, de új szerelemre.
Talán egyszer újra egymáséi lehetünk.
Talán egyszer újra szerelmesek lehetünk.
Talán még van remény,
hogy egyszer ez beteljesüljön.
S akkor talán örökre együtt lehetünk.



Régi emlék felidézve.
Régi érzés felülemelkedve.
Tisztán látom arcodat.
Tisztán érezlek.
Meghitten beszélgetünk egymás mellett üldögélve.
Mosolygunk a régi időkre.
Szerelem ugyan ebből már nem lesz,
de egy új barátság kezdete még igen.



Hogyha egyszer találkozunk,
lopva pillantunk egymásra.
Szavak nélküli beszélgetésbe kezdünk,
mintha megnémultunk volna.
Nem érintjük meg egymást,
de érezzük a másikat.
Lehet, hogy lesz esélyünk felépíteni a régi romokat.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 5.
Hétfő

Álom és a valóság talaja

Álom és a valóság talaja 



Nehéz feledni.
Talán, mert nem is akarok.
Egy örök harc magammal.
Egy makacs szív,
mely az emlékek habjain él s azokat szeretné valóssággá formálni.
Egy tehetetlen ész,
mely hiába próbál nem tudja átformálni.
Csak néha-néha billenti helyre.
A szív még így is kitart.
S én már nem mindig tudom,
hogy az álom vagy a valóság talaján élek.



Egy gyönyörű, hófehérbe öltözött nő álldogál a szirten.
Kitárja ég felé karjait s várakozik.
A szél meglebbenti ruháját, mintha jelezné: itt az idő!
Ekkor rebben meg a ruha szalagjai, körülfonják a testet, majd ismét elengedik.
Hófehér pillangószárnyon megtörik a napfény.
Néhány szárnycsapás s a nő elrepül a messzeségbe.
A szirt alatt egy a vizen fodrozódó ruhafoszlányt találnak.
Bárki is volt a tenger némán magával sodorta.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat

Elmúlt szerelem

Elmúlt szerelem 



Tévedés volt azt képzelni,
hogy mást szeret a társad.
Hogy hűtlen hozzád.
Ha tudnád mennyire szeretett,
sosem gondoltál volna rosszra.
Késő.
Árván maradtál.
Ő elment,
de még utoljára azt mondta:
szeret s nem hibáztat,
de fáj neki,
hogy másnak hittél helyette.
Ő elment s a te szíved magányosan lüktet.
Visszasírod őt,
de már nem lehet.



Amikor feléjük tekintettél,
szomorúság öntött el,
de kitartottál s nem mutattad bánatod.
Elgondoltad milyen lenne,
ha te lehetnél mellette s ő átölelne szerelmesen.
De ez az idilli kép már csak az övék.
Ők ölelik át egymást.
Ők mondják a másiknak:
Szeretlek!
Ők azok,
akik egymásnak lettek teremtve.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat