Menni, menni...

Menni, menni... egyre távolabb, egyre messzebb.

Még akkor is, ha nincs világ vége.

Csak menni, meg se állni.

Körbetekinteni.

Magunknak érezni a világ minden szegletét.

Csak mosolyogni, még a rossz dolgokon is.

Nevetni, még akkor is, ha fájdalmas.

Csak menni, menni... egyre távolabb, egyre messzebb.

2016.05.05., csütörtök

Ez volt a mi szerelmünk

Egyre csak távolodunk egymástól,

már vissza se tekintünk.

Érzéseink megfagynak s elégnek.

Szívünk darabokra hullik s felgyógyul.

Mégis... hiány mardossa lelket.

Ami összekötött minket.

Egyre csak távolodunk egymástól,

már nem fogjuk egymás kezét.

Nem érezzük a másik szívverését.

Kihűlt a régi láng s félek egy új lobban fel.

Szívünk egy-egy darabja mégis megmaradt nekünk.

Emlék, mi gyönyörű s fájdalmas.

Ez volt a mi szerelmünk,

s talán kezdődik egy újabb.

2015.12.18., péntek

Melody poems 6. rész

Hogyha újra élhetném életem,

mindent másképp csinálnék.

Nem pazarolnám el éveim olyanra,

ami csak fájdalmas kényszer volt csupán.

Jobban odafigyelnék azokra,

akik mindig is sokat jelentettek.

Nem hibáztam volna,

amikor tehettem.

Nem élnék keserűségben,

csalódásban.

Nem élnék hamis világban.