2018. június 28., csütörtök

Mit jelent hiányozni a másiknak?

Mit jelent hiányozni a másiknak?
Már nem foghatod a kezét, mikor sétálni indultok.
Már nem bújhatsz hozzá, mikor dörög az ég.
Már nem csókolhatod látványosan s megbotránkoztatón.
Már nem ölelheted meg, hogy ezzel is tudasd vele, szereted.
Már nem beszélhetsz neki mindarról, amiről korábban igen.
Már nem aludhatsz mellette, mikor ő csak téged nézne.
Már nem ébresztheted apró csókokkal és forró kávéval, mikor ő még csak ébredezik.
Már nem simogathatod meg csak úgy, mert jól esik.
Már nem ülhetsz szemben vele és nézheted, ahogy reggelizik.
Már nem vehetsz neki ajándékot, mikor mástól megkapja ugyanazt.
Már nem tervezgethetsz vele, mikor ő mással teszi.
Már nem kérheted, hogy jöjjön vissza, mikor ő másként választott.
Hiába nézel utána reménykedve.
Hiába kéred az égieket.
Hiába mondanád, hogy szereted.
Hiába epekedsz utána.
Ő már mással él.
Ő már másvalakié.
Ugyanazok a mozdulatok.
Ugyanazok a pillanatok.
Csak kicsit másképp.
Csak kicsit fájóbb.
Mert nem te vagy vele.
S hiánya csak erősebb lesz, ha nem lépsz tovább.

2018.06.28., csütörtök

Emlékek ködében

Belém ivódott az illatod, az érintésed, a szerelmed lángja.
Belém vésődött arcod vonala, szemed fénye, nevetésed dallama.
Belém ivódott szenvedélyed, pillantásod vad fénye.
Belém vésődött mindaz, mit veled együtt átéltem.
Sosem kértem többet.
Sosem vágytam többre.
Hisz mindent megadtál, amit megadni lehet egy embernek.
Szerelmet.
Együtt töltött éjszakákat.
Feledhetetlen örömöket.
Sejtelmes vágyakat.
Mégis el kellett múlnia.
El kellett engednem.
Hátat kellett fordítanom, mikor te magad is letűntél a horizontnál.
Talán az emlékek ködében még ott vagyok neked.

2018.06.28., csütörtök