Mindig, mikor veled vagyok,
sosem tudom, hogy mire gondolsz.
Boldogság tölt el, amint a közeledben tudhatom magam,
mégis tanácstalan vagyok.
Ha belenézek a szemedbe, tudom,
hogy belül is mosolyogsz, s én is mosolygok.
Ugyanakkor megremegek, ha arra gondolok,
miként tekinthetsz másokra.
Ha nem vagy velem, egyedül érzem magam,
mégis néha úgy érzem, így jó.
Szeretem, ha átölelsz, mert melegséggel tölt el,
mégsem szeretném, ha ez az ölelés megfojtana minket.
Nem akarom, hogy túl sok legyünk egymásnak.
Nem akarom, hogy egy idő után mindez kihűljön.
Ahogy te sem akarod, hisz mindketten vigyázunk egymásra,
tudjuk, mikor van szükségünk a másikra,
mikor szeretünk egymagunkban lenni,
mikor örülünk a másiknak.
Mert vagyunk egymásnak.
Mert mi külön is egyek vagyunk.
2017.02.09., csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése