Nem vagy többé mégis velem vagy

Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?

Mi az, mi nem enged el mellőled?

Miért érzem üresnek magam nélküled?

Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?

Közel akarlak érezni magamhoz.

Érezni lényed gyengédségét, mámorító szenvedélyét, mérhetetlen szerelmét.

Mégis elválasztottak minket.

Nem vagy többé az életem része,

mégis mintha egy darabot kiszakítottál volna magadból,

amit szívemben őrzök,

emlékeimmel táplálok,

s szüntelen könnyeimet hullajtom.

Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?

Mi az, mi nem enged el mellőled?

Miért érzem üresnek magam nélküled?

Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?

2013. november 29.

péntek

Egyedül nélküled

Szomorúan nézem miként leszel másé,

míg az én magányos szívem darabokra hullik,

a tied virágzik.

Ölelő karjaidba nem én vagyok,

nem én érzem illatod,

nem én csókollak szerelemmel,

nem nekem suttogod szerelmed.

Bánatom könnye hullik,

szívem fanyar,

lelkem lassan felőrli magát.

Mit tettem,

hogy nem velem vagy?

Mit vétettem,

amiért így büntet az ég?

Nélküled már nem is élek.

Elfeledtél engem.

Nekem is ezt kellene tennem.

2013. november 29.

péntek

Mindig csak téged...

Őrült pillanat, mi belém hasít.

Gondolat, mely felszakad.

Tettek, mi ösztönöz.

Téged akarlak.

Mindig csak téged s azt az életet, amelyben élhetünk.

Őrült pillanat, amit veled tölthetek.

Gondolat, melyben te létezel.

Tettek, mely összeköt minket.

Téged akarlak.

Mindig csak téged.

Álmodozom...

Álmodozom mindarról, mi történhetne velem.

Hosszú utazások, új pillanatok, új találkozások.

Valami, amit még nem próbáltam.

Szerelem, ami örökre szól, s nem múlik el, mint egy naplemente.

Álmodozom az elérhetőségről, arról, hogy legyek valaki.

Végeláthatatlan tervek, melyek egymásba érnek.

Mindig velem lesznek, formálnak engem.

Ami lenni szeretnék.

Oly sok idő eltelt...

Oly sok idő eltelt,

mégis változatlan minden,

mintha megállt volna az idő,

s ugyanúgy maradt volna minden.

Mégis valami elkezdődött.

2013. szeptember 28.

szombat

Zavaros a víz felszíne...

Zavaros a víz felszíne,

fodrozódik,

apró hullámok egymásba fonódva érintik a másikat.

Felhők tükörképei úsznak rajta,

fák lombjai árnyékot vetnek a partra.

Hűs szellő megremegteti a fák leveleit,

s azok lágyan hullanak alá a fodrozódó selyemre.

A Nap halványan megvilágítja a tavat,

az apró élőlények vígan repkednek fölötte.

Csend van s lassan múlik az idő.

Nyugalom tölti meg a tájat.

Zavartalan minden.

2013. szeptember 28.

szombat