2011. február 24., csütörtök

Gondolatok szerelemről és szeretetről 6. rész


Csendre vágytál, elmentél.
Senki sem tudta miért.
Hisz az életed boldogan telt.
Szerelmet kerestél, megtaláltad.
Senki sem tudta ki az.
Hisz mindvégig titokban tartottad.
Az idő múlt, te reméltél.
Féltél elmondani.
Bíztál abban, hogy ő is így érez.
Az idő telt, s ő férjhez ment.
Szíved árván maradt, magányos lett.
Elmentél, mert nem tudtál együtt élni a gondolattal,
hogy ő mást szerethet.
Elmentél, hogy valahol máshol rád találjon a szerelem.




Bizonytalan voltál az érzéseiben.
Féltékeny voltál minden lépésére.
Nem tudtad megállni, hogy ne kövesd.
Nem tudtad megállni, hogy ne szenvedj.
Ő mindvégig hűséges volt hozzád, szeretett téged.
De ezt már nem vetted észre.
Így ölted ki belőle a szerelmet, amit érted érzett.



Telik az idő egyre jobban.
Szaladnak az évek őrült iramban.
Az egyik percben ez történt,
a másikban már más.
Követni is nehéz,
mindig jön a változás.
Amikor fiatal az élet arról ábrándozik,
mikor lesz már felnőtt.
Amikor idős az élet arról panaszkodik,
hová tűntek a gyermekévek.
Születnek s halnak.
Történnek dolgok s valami véget ér.
De ha mindez nem lenne,
unalmas lenne az élet.
S aki éli az életet,
annak semmi gondja nem lehet.




Mondanám, hogy olyan vagy nekem, mint az élet.
De az élet rövid s én örökké szeretnélek.



Gondolatok szerelemről és szeretetről 5. rész

Kéken ragyogó, akár a tenger.
Édesen hívogató, mint a méz.
Bársonyos lepel mi beborítja.
Jöjj hozzám, légy az enyém!

Tekinteted, mint a tüzes napkorong.
Ajkad, mint a húsos gyümölcs.
Tested, mint a lágy víztükör.
Jöjj hozzám, légy az enyém!

Bármit megtehetsz.
Csak enyém légy.
Bármit megtehetsz.
Nem foglak visszautasítani.
Jöjj hozzám, légy az enyém!






Lágyan átölel a szél.
Simogató szavakat hoz elém.
Forrón csókol a napsugár.
Gyere hozzám, várok rád.
A csillagok szemeivel nézel.
S én elgyengülve megadom magam néked.
Semmi sem tántorít el,
hogy melletted maradjak.
Szeretlek éjjel s nappal.
Mert te vagy a mindenem.





Ha érzed azt, hogy szeretnek, nem hihetsz más hazug szavának.
Ha tudod, hogy várnak rád, nem gondolhatod soha, hogy egyedül vagy.
Ha szerelmes vagy belé, hinned kell benne, bíznod, hogy ő is ugyanúgy szeret téged.
Vehetik őt körbe százan, ezren, ha csak téged lát szemeivel.
Csábíthatják őt minden percben, ha szíve csak téged rejt.
Mert nemcsak szavakban fogadta meg, hogy szeretni fog téged,
hanem azzal a szívvel, amit csak te éltetsz.






Nyisd ki szíved annak, aki igazán szeret téged.
Mert ő mindent megtesz, hogy higgy benne.
Nyisd ki a szemed s lásd meg őt igaz valójában.
Mert ő mindig ott volt s ott lesz neked.




Boldog voltatok,
mégis megtörtént az,
amit soha nem gondoltatok.
Valami megtört bennetek,
de bevallani féltetek.
A szerelem mély volt,
most mégis vérző sebek tarkítják.
Mi történt?
Hol van a régi vágy?
Egy pillanat is elég volt,
hogy elfeledjétek mit jelentettetek egymásnak az életben.



2011. február 23., szerda

Gondolatok szerelemről és szeretetről 4. rész


Esztelen szerettél.
Esztelen éltél.
Mindenki a megmondhatója.
Nem érdekelt a világ zaja.
Csak te voltál egy másvilágban.
Egy másvilágban,
amit te teremtettél.
Amiben kevesen tartozhattak.
Neked úgy volt jó minden,
ahogy látni vélted.
Nem akartál változtatni semmin.
Boldog voltál,
fesztelen,
mert úgy éltél,
ahogy neked tetszett.





Boldog voltam veled,
még ha nem is hiszed.
Boldog voltam,
hogy foghattam a két kezed.
Szívemből szerettelek.
Szívemben éreztelek.
Olyannyira akartalak,
hogy ezt szavakba önteni nem tudtam.
Olyannyira akartam,
hogy csak engem szeress,
ami leírhatatlan.
Hiányzik az ölelésed.
Hiányzik a simogatásod.
Hiányzik a csókod.
Hiányoznak a beszédes szavak.
Nincs egyetlen fotó rólad,
ami rád emlékeztetne.
Mégis az emlékeimben élsz szüntelen.
Nincs még egy olyan,
mint te.
Ha akarnám sem lenne.
Mert te vagy az egyetlen,
akit igazán szeretek.




Kérted, hogy ne sírjak, ha már nem leszel.
Kérted, hogy ne gondoljak rád.
Kérted, hogy felejtselek el.
Kérted, hogy ne szeresselek.
Kértem, hogy maradj velem.
Kértem, hogy szeress engem.
Kértem, hogy fogd a kezem.
Kértem, hogy soha ne hagyj el.
Mindketten kértünk valamit a másiktól.
Mindketten mást akartunk.
Mindketten másról álmodoztunk.
S végül már egymás szavát sem értettük.





Önző voltam, mert szerettelek.
Önző voltam s nem érdekelt semmi.
Magamnak akartalak mindig.
Mégsem lettél az enyém.
Hagytam, hogy minden másképp történjen.
S míg te boldogan élsz én még mindig szenvedek.



Gondolatok szerelemről és szeretetről 3. rész


Fájó emléke él szívedben,
mikor elhagyott téged.
Mindegy mi volt a múltban,
te megbocsátottál volna.
Magányodban érte sírdogálsz,
még akkor is ha tudod nem jön vissza már.

  

Sebek, melyek sosem múlnak el.
Emlékek, melyek éltetnek téged.
Szerelmek, melyek egymás után jöttek.
Szíved mégis üres s kérges.




Gyógyulni akartál,
de senki nem tudta mi bajod.
Lelked gyötrő hangját hallhatod.
Kétségbeesésbe taszítottad magad.
A meredek mélység fogva tart.
Amíg szerettél s viszontszerettek,
semmi nem tántoríthatott el.
Voltak céljaid,
megvalósulatlan álmok,
amiket dédelgettél.
De ez mind darabokra hullott,
nem volt kivel megosztani.
Csak saját magad tudnád meggyógyítani,
ha akarnád.
Új életet kezdhetnél s eldobni a régit.
Mert amiben most élsz csak árnyéka annak,
ami igazán voltál.

Gondolatok szerelemről és szeretetről 2. rész

Ezerszer kérted, hogy legyen valaki, aki szeret.
Ezerszer kérted, hogy legyen valaki melletted.
Némán szenvedtél s úgy gondoltad számodra nincs szerelem.
Mégis megtörtént az, aminek meg kellett.



***

Álmodtál róla, hűen gondoltál rá.
Vártad a pillanatot, amikor kitárja karját.
De az ölelő karokba mást engedett be.
S te megalázva húzódtál vissza a sötétbe.
Mikor pedig nem bírtad elviselni hiányát,
kitártad szíved minden titkát.
Ő mégis hajthatatlan maradt.
Nem tudott téged szeretni soha.
Te mégis szüntelen róla álmodozol.
Reménykedsz abban, hogy még eljöhet az a pillanat.


***
Suttogod szeretőd nevét,
ágyadba kívánod őt éjszakánként.
Suttogva árulod el mit érzel,
ő teljesíti vágyad minden éjjel.
De bármilyen is jó vele mindig,
szívét sosem tudod meghódítani.


2011. február 22., kedd

Gondolatok szerelemről és szeretetről 1. rész

Ég veled!
Mondtad már egy párszor.
De mindig visszatértél.
Magad sem tudod miért.
Keresel valamit, amit még nem leltél meg.
Néha nem tudod, hogy helyesen döntöttél-e.
Amikor pedig találkozol azokkal,
akik mindig melletted voltak,
boldog vagy mégis hontalan.





***
Sok ezer szót megtanultál már az életben.
De egyetlen egy szó létezik csak igazán neked.
Nemcsak kimondani, de érezni is lehet.
Ezért mondod mindig: szeretlek!




***
Féltve őrzöd a szerelmet,
mit adtak neked.
Féltve őrzöd annak nevét,
kit nagyon szeretsz.
Féltve őrzöd mindazt,
mit eddig csak reméltél.
Örökkön örökké,
amíg csak élsz.




***
Gondolatban veled vagyok.
Álmaidat én hozom.
Bármit megadok, amit csak kérsz.
Csak maradj mellettem örökké.


2011. február 20., vasárnap

A szerelem lángjai 12. rész

Fáj az őszinte rideg vallomás,
ahogy szívedet fogva tartja.
Nem bírod elviselni  a kínt,
ahogy lelked marja.
Mi darabokra hullott,
újjá rakni nem tudod.
De még van remény,
hogy ismét boldog légy.

A szerelem lángjai 11. rész

Jön a tavasz, nyílnak a szerelmek.
Szívek dobbannak, új kapcsolatok élednek.
Magam is keresem szüntelen,
de eddig rálelni nem tudtam.
Hogy miért van ez magam sem tudom.
Pedig a szerelem nem is olyan nehéz dolog.
Várni fogok, amíg el nem jön hozzám is a tavasz.


A szerelem lángjai 10. rész

Azt mondod a szerelmed vagyok,
mégsem viselkedsz úgy.
Ha az utcán találkozunk elmész mellettem,
mint aki nem is ismer.
De amikor nem lát senki,
magadhoz húzol s szerelmes szavakat mormolsz.
Nem vagyok játékszer,
hogy azt tedd velem,
amit csak akarsz.
Senki nem lehet más játéka.
Nem félek kimondani ennyi volt,
nem kérek többet belőled.
Ha nem szeretsz nincs miről beszélni,
engem többé nem használsz ki.

A szerelem lángjai 9. rész

Kezdetben barátságot éreztem.
Csak később jöttem rá,
hogy ez bizony szerelem.
Nem adom fel,
amíg meg nem szerezlek.
Csak érted élek.
Ha egy nap megadod magad nekem,
soha többé nem eresztelek el.


Nézz rám! Én vagyok, aki kell neked.
Én vagyok a mindened.
Nem szabadulsz tőlem.
Féltesz akárhányszor mással látsz.
Féltékenység uralja elméd.
Én csak mosolyogva figyelem,
hogyan őrlöd magad.
Kényem-kedvemre azt teszek veled,
amit akarok.
Soha nem tudsz elfeledni,
mert nem hagyom.
Mindig ott leszek benned,
nem tudsz eldobni.
Bármit is teszel engem fogsz látni.
Én vagyok, aki kell neked.
Én vagyok a mindened.
Nem szabadulsz tőlem.

A szerelem lángjai 8. rész

Tudtodra adtam, hogy szeretlek-kívánlak.
Minden érzékemmel csak téged akartalak.
Nem akarom, hogy csak álom maradj.
Anélkül is odaadnám magam.
Nem akarom, hogy tovább másé légy.
Ha kell magamhoz láncollak.
Tudnod kell, hogy mindig a tied leszek,
nem tudlak kiölni magamból még ha kéred.
Mindig ott leszek melletted,
még ha nem is látsz meg.
Várni foglak s ha eljössz örökre a tied leszek.

A szerelem lángjai 7. rész

Sexy. Tested, mint egy félistené.
Bizsergető a látvány,
s ahogy végigsimítok rajta,
beleremegek az áhítatba.

Sexy. Ahogy izmaid játéka megfeszülnek,
érintésemre összerezzennek.
Bőrödbe mély nyomokat hagyva,
csak még többet akarok belőled.

Sexy. Szinte sistereg a levegő körülötted.
S ha rád nézek tűz öleli át testem.
Karjaimba zárlak el ne eressz.
Csókjaimmal magamhoz édesgetlek.

Egy vagy velem,
testünk a végletekig összefonódott.
Egy vagy velem,
sosem szakadunk el egymástól.

A szerelem lángjai 6. rész

Mit jelent neked a szerelem?
Öröm s bánat egybeforr vele.
Mit jelent neked a szerelem?
Örökké csak vele lenni hűen.
Mit jelent neked a szerelem?
Enélkül élni nem lehet.
Mit jelent neked szeretve lenni?
Mennybéli boldogságot.
Mit jelent neked szeretve lenni?
Az életet.
Mit jelent neked szeretve lenni?
Csak te és én senki más,
míg élünk örökké egymáséi leszünk,
hűen szeretve,
örömben s bánatban egy egész életen.


2011. február 19., szombat

A szerelem lángjai 5. rész

Érj hozzám, mintha szeretőm lennél.
Kényeztess, mintha én lennék az egyetlen.
Becézgess, hogy tudjam csak én vagyok neked.
Gyere el hozzám minden éjjel és szeretkezz velem.
Simogass, forrósítsd fel bőröm.
Csókolgass, hevítsd fel vérem.
S amíg velem vagy én mindig melletted leszek.
Szeress, még ha nem is szerelemmel.
Gyújts fényt elveszett lelkemben.
Érints meg minden egyes percben.
S ha mégis úgy döntenél elhagysz,
egy utolsó éjszakával ajándékozz meg engem,
s én akkor szabadon eresztelek.




 

A szerelem lángjai 4. rész

Volt idő amikor kétségbeesetten szerettelek.
Szívem csak téged éltetett.
Egy rossz szó se hagyta el ajkam,
nem akartalak megbántani.
Téged akartalak, azt akartam,
hogy csak velem légy.
Nem érdekelt mit gondoltál,
ölelni s csókolni mindinkább.
Rólad álmodtam szüntelen,
még az életünket is elterveztem.
Egyik napról a másikra szálltál ki az életemből.
Szerelmem gyűlöletté vált irántad.
Kérdezném, hogy miért, de nem teszem.
Büszkeségből talán, de inkább elfelejtelek.

A szerelem lángjai 3. rész

Vártál az igazira, a hős lovagra.
Vártál egy szerelemre, az egyetlenre.
Vártál s reménykedtél, s mint a mesében feltűnt egy herceg.
Csak azt hitted, hogy ő az, hinni akartad.
Csak azt hitted, hogy örökké tart, örökre őt akartad.
De végül a herceg kilépett életedből,
mégsem maradtál sokáig egyedül.
Akárhányszor kaptál pofont az élettől,
te még mindig reménykedtél,
hogy eljön Ő.
S amikor épp összetört volna e reményektől duzzadó vágy,
akkor jött el hozzád kire régóta vártál.




A szerelem lángjai 2. rész

Egy feledhetetlen partin ismerted meg.
Csendesen megbújt a környezetben.
Pillantása furcsán csillogott,
ahogy tekintetedbe fúródott.
Az első lépést te tetted meg,
magadat sem értve ezzel.
Hisz eddig,
mint egy mimóza éltél.
Beszélgetésbe elegyedtél vele,
néhány ital után ő táncra hívott,
s te végtelen boldog voltál,
hogy egy fokkal közel kerültél hozzá.
A ruhák sem gátolták meg,
hogy érezhesd testét,
miközben lágyan ringatózva egymáshoz simultatok.
De aztán valami megváltozott,
s te nem tudtad mi történik.
Egy perc alatt romba dőlt minden,
amikor előbukkant a férfi jegyese.
Mindvégig hazudott róla,
pedig megkérdezted tőle.
A parti is róluk szólt,
az eljegyzésükre készültek.
Megvártad a megfelelő időt,
s amint tehetted eltűntél.
Úgy érezted magad,
mint akit elárultak,
pedig te voltál az áruló.
Időt hagytál magadnak,
hogy elfelejtsd őt,
de amikor felbukkant ismét az életedben,
már nem tudtál elszökni sem.


A szerelem lángjai 1. rész

Mily különös érzés lappang benned,
felbátorít, hogy kitárd szíved kapuját.
Szinte sugallja, hogy nevezd meg azt, akit szeretsz.
Nem hagyja, hogy érzéseid álmokba rejtőzzenek.
S amint ezt megtetted nem csalódtál,
eljött hozzád.
Meghallva szíved dobbanását kitárta feléd a sajátját.
Nem féltetek többé kimondani s érezni egymás felé.
Még most is lángol bennetek a szerelem.
Tudtad ki ő, hogy mit érez irántad.
Mégis kétkedve fogadtad.
Nem tudtad eldönteni mit is akarsz valójában.
Féltél újra hinni s szeretni,
s ez a félelem falakat emelt köréd.
De a fal sem tántorította el szándékától,
hogy egy nap veled lehessen.
Nem tört, zúzott,
inkább szépen lassan bontott.
Azt akarta higgy benne,
bízz benne s később szeresd.
Nem érdekelte mennyi időbe tel.
S ahogy egyre jobban haladt előre,
már te magad is bontani kezdted a várfalat.
Újra hinni s bízni kezdtél,
újra szerelmet éreztél.



2011. február 17., csütörtök

Sok mindent leírtam, papírra vetettem.
Magam sem gondoltam volna, hogy ennyi érzés gyűlik össze.
Múzsám szárnyaimat bontogatja, egy nap remélem beérik az aranyalma.
Vonakodom költőnek nevezni magam, hisz verseim nem biztos, hogy szerepelni fognak a nagy lexikonban.
Továbbra is járom a magam kis útját, tarkítom verseimmel a blogom oldalát.
Talán egyszer tankönyvben látom magam viszont, ahogy Lady Gaga is egyetemi anyag.
Nem vagyok olyan, mint Verselő Lina, bár tudom csak nálunk versel nagyokat.
Nem leszek forradalmár kire felnéznek, de remélem sokakat megérintek.
A saját kis világom tárom elétek, aki olvassa műveim agyon dicsérhet.
Versek s regények pattannak ki fejemből, mint Athéné is kipattant Zeusz fejéből.
Nem vagyok bölcs ezt előre közlöm, s nem tárom fel a jövőt mindenki előtt.
A tollam is fogyóban ezért röviden leírom:
Christin Dor a nevem, üdv neked Halandó!
Ki erre jár jól jár, mert olvasni oly jó.
Ha eddig nem ismertél most megteheted, ne félj nem harapok, amíg lehet.
De most befejezem soraim, verseim beszéljenek helyettem is.
Jó olvasást kívánok!
Komikat szívesen várok!


Szerelmetes versek 10. rész



Szerelmetes versek 9. rész

Az őrület határára sodródva,
féktelen érzés kering.
Nem tudni mikor csap le áldozatára,
bőszen kivárja idejét.
Mint egy lappangó vírus kerül közelebb,
s ha megfertőzi elterjed rajta.
Nincs ellenszer,
de ha lenne is már késő volna.
Kattogó bombaként éli napjait,
s ha egyszer robbanni készül,
végigsöpör megállíthatatlan.
A rombolás mi urrá lesz rajta,
végbemenő pusztulást okoz.
Nem lesz ki helyrehozza.
Csapdában vergődik,
szárnyaszegett s búskomor.
Nem lát tisztán a sötétben,
gondolatait is homály borítja.
Reményvesztett csatában nincs egy hű társa sem,
kivel megoszthatná magányát.
Pedig már életben maradnia is nehezére esik,
de valami visszatartja.
Valami harcol benne,
de maga sem tudja mi az.
Csatát vív saját lelkével,
s a láthatatlan ellenséggel.
Zúgolódik,
mint egy kitörni készen álló vulkán.
Forrong,
akár egy megveszekedett oroszlán.
Harc közben ezernyi sebből vérzik,
de mindezt meg sem érzi.
A teste ugyan nem páncél,
de a szíve kőkemény.
Szemében a vak remény,
mely a szabadságot hírdeti.
Mindent hátrahagyva harcba vonul a katona.
Szerelme a hazája, melyet tűzzel-vassal megvéd, ha kell.
Nem tántorítja el semmi.
A halál sem érdekli.
Hisz számára dicső büszkeség.
S amíg az utolsót le nem győzi addig nem tér vissza.
Azt mondta szeret, te azt mondtad megvárod.
Míg ő harcol valahol távol.
Félted őt, hisz nem tudod mi lehet vele.
Érzed őt, így tudod ő harc közben is gondol rád.
Azt mondta szeret, te azt mondtad megvárod.
Míg ő harcol valahol távol.
Halálhíre már nem jutott el hozzád.
De nem is kellett, hisz tudtad hol van már.
S te hűen követted őt útján.

Meg akartál halni miatta,
de ő nem engedte.
Szorosan fogta kezed,
míg a helyes útra nem terelt.
Szavaival bátorított,
s kérte ne tedd többé.
Megfogadtad kérését,
s élted életed.
Míg ő odafentről figyelt téged,
te hűen szeretted.

Későn vallottál szerelmet,
de ő mindvégig tudta.
Boldogsággal ment el,
nem félt, amiért itt hagy.
Fényképét bámulod mióta nincs veled.
Életed egy része odalett.
Úgy érzed félember vagy.
Úgy érzed árva vagy.
Nem tudsz nélküle élni még sok-sok évig.
De ígéreted fűz hozzá,
s nem akarod megszegni.
Azt kérte légy boldog,
ha ő már nincs.

Pogányként élte életét,
szerelem s szabadság gyermekeként.
Istenei előtt mindig áldozott,
s közben hosszasan imátkozott.
Pogányként lázadt fel,
ha nyugalmát háborítják.
Nem tántorodott el,
ha veszteségre ált.
Nem ismert más világot,
mégis változtatni akarták.
Nem látták be,
hogy az ő élete más.
Pogányként szeretett,
élt s küzdött.
Pogányként halt meg istenei előtt.
Az emlékekben csak haloványan él,
nem ismerték igazán a vadon életét.

Nem őrzik emlékét a hajdannak.
Nem védik emlékét a mostannak.
Emberi kezek teremtenek s pusztítanak.
Elvakultan ítélik meg a másikat.
Nem érdeklik a jövő mit nyújthat számukra.
Nem érdeklik a múlt mi őket igazolja.
Nem lelik saját határaikat,
s ezáltal a jó is rosszra fordulhat.

Létezik egyáltalán jó és rossz?
Vagy e két forma mindig is ugyanaz lett volna?
Létezik egyáltalán szerelem és gyűlölet?
Vagy e két érzés mindig is ugyanaz lett volna?
Létezik egyáltalán háború és béke?
Vagy e két tett mindig is ugyanaz lett volna?
Léteznek-e dolgok, melyeket megérinthetünk?
Vagy mindez csak a képzelet szárnya?
S akikben mindez létezik az emberi formát ölt s létezik.

Születésed napjától éled életed.
Megismerkedsz mindennel mit a világ rejt.
Barátokat szerzel, szerelembe esel, elvándorolsz, visszatérsz s közben magad sem tudod mennyi mindent éltél.
Telnek az évek, gyűlnek az emlékek, mit szívesen őrzöl a szívedben.
Megtanultál mindent mit az élet adni tudott neked.
Ezt elvenni soha senki nem fogja tőled.