Mikor elhagytál

Mikor elhagytál,

erősnek mutattam magam.

Gyűlöltelek s szerettelek.

Mikor elhagytál,

a világ összedőlt körülöttem.

Hiányoztál s utáltalak.

Mikor elhagytál,

azt hittem, hamar elfelejtelek.

Átkoztalak s csendben reménykedtem.

Mikor elhagytál,

hibáztattam magam.

Mindig visszavártalak s magamban sírtam.

Mikor elhagytál,

rájöttem, nélküled más lesz.

Küzdöttem ellene s végül én nyertem.

Az évek elteltek.

Az érzés elmúlt.

A szív begyógyult.

S újra hiszek a szerelemben.

2016.11.25., péntek

A szerelem lángjai 4. rész

Volt idő amikor kétségbeesetten szerettelek.

Szívem csak téged éltetett.

Egy rossz szó se hagyta el ajkam,

nem akartalak megbántani.

Téged akartalak, azt akartam,

hogy csak velem légy.

Nem érdekelt mit gondoltál,

ölelni s csókolni mindinkább.

Rólad álmodtam szüntelen,

még az életünket is elterveztem.

Egyik napról a másikra szálltál ki az életemből.

Szerelmem gyűlöletté vált irántad.

Kérdezném, hogy miért, de nem teszem.

Büszkeségből talán, de inkább elfelejtelek.