Álomvilág

Éjjelente rólad álmodok.

Minden nap magányosan kelek.

Álomvilág vagy csupán,

pedig valahol vagy a világban.

Rég láttalak, már azt sem tudom,

hogy felismernélek-e.

Éjjelente rólad álmodok.

Minden nap azt remélem,

hogy egy nap ismét találkozunk.

Álomvilág vagy csupán,

pedig valahol vagy a világban.

Rég láttalak, már azt sem tudom,

hogy felismersz-e engem.

2017.06.22., csütörtök

Nem én vagyok veled

Sajog a lelkem, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Sajog a szívem, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Sajog az érzés, mert nem vagyok veled.

Nem én vagyok veled.

Pedig minden vágyam melletted lenni.

Minden vágyam, hogy szeress engem.

Hogy engem szeress.

2017.06.22., csütörtök

De nem tudom miért

Szívemben élsz, de nem tudom miért.

Távolság van köztünk, de nem tudom miért.

Hiányzol, de nem tudom miért.

Szeretnék veled lenni, de nem tudom miért.

Lelkem zúgolódik, de nem tudom miért.

Látni szeretnélek, de nem tudom miért.

Meg akarlak érinteni, de nem tudom miért.

Tiéd szeretnék lenni, de nem tudom miért.

2017.06.22., csütörtök

Megláttuk egymást

Megláttuk egymást a tóparton a tömeg között, baráti társaságban.

Vonzódni kezdtünk egymáshoz, pedig még szólni sem szóltunk a másikhoz.

S miközben közeledtünk egymáshoz,

a szívemet vissza kellett tartani, nehogy kiugorjon egyenesen a kezedbe.

Belenéztünk egymás szemébe.

Testünk reagált az apró közeledésnek.

Mintha mindig is erre vágytunk volna,

elmerültünk a kéklő habokba.

Csak mi voltunk.

Mi ketten, akik addig sosem látták a másikat.

Lágy ölelés, forró csók, dübörgő pulzus, lángoló szemek, olthatatlan szenvedély.

Mind megvolt bennünk.

Mind ott égett bennünk.

S mire észbe kaptunk,

a szerelem tüzes mámorában jártunk.

S azóta is ott lebegünk,

2017.06.02., péntek