Emlékszem

Emlékszem, mennyit vártam rád.

Szinte nevetséges és gyerekes.

Féltem, hogy elveszítelek.

Pedig sosem voltál az enyém.

Akárhányszor visszautasítottál, én kitartottam.

Évekig.

Aztán a rózsaszín köd elpárolgott, s egyedül a puszta valóság maradt.

Ma már másképp tennék dolgokat.

Nem várnék évekig.

Nem pazarolnám az időt.

Mennék tovább.

Nem néznék hátra.

Nem reménykednék.

Megtanultam, s tudom, hogy ugyanazokat a hibákat nem követném el.

2017.04.13., csütörtök