Kitekintve a világba, minden oly színes.
De mióta te nem vagy, szürkén látok mindent.
Lassan hulló esőcseppek között járok.
Fénytelen utcákon barangolok.
Néma embereket látok magam körül.
A napfény árnyékként vetül rám.
A ködfátyol sóhajában eltűnik a lélek.
A havon hangtalanul lépkedek.
Nincs tél.
Nincs tavasz.
Nincs nyár.
Nincs ősz.
Minden nap ugyanolyan.
Nem változik.
Bármerre nézek, a világ oly színes.
Egyedül csak én vagyok szürke.
2017.04.01., szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése