2013. december 13., péntek

Ha arra gondolnék, mi lenne ha...?

Ha arra gondolnék, mi lenne ha...?
Ha minden másképp alakult volna...
De nincs így és nem is lesz.
Hisz elmúlt, aminek el kellett.
Hazudnék, ha azt mondanám nem szerettem volna,
de mindennek megvan az oka.
Eljött a nap, amikor külön kellett válnunk.
A felejtés rögösen indult.
Csalódások zápora zörgette szívem.
Hittem, hogy megismétlődhet.
De nem kellett félnem.
Az életem része voltál, még ha nem is oly sokáig.
Néha gondolok csak rád, de hamar elmúlik.
Így már nem gondolok oly sűrűn a múltra,
mert ami véget ért az nem kezdődhet újra.


2013. december 4.
szerda

Minden percben egyre közelebb leszel

Nem mondtam el senkinek, hogy szeretlek.
Nem mondtam még neked sem, mert félek.
Hiszek abban, hogy utat találunk egymáshoz.
Hiszek abban, hogy szívünk egymás iránt dobog.
Bárcsak minden olyan egyszerű lenne.
Bárcsak ne várakoztatnának minket.
Minden gondolatom a tiéd.
Minden szívdobbanásom a tiéd.
Minden mi én vagyok neked köszönhetem.
Minden percben egyre közelebb leszel.


2013. november 29.
péntek

A ködfátyol mögött...

Hogy lehet valami felejthetetlen,
ami meg sem történt?
Hogy lehet olyat szeretni,
aki csak álomban létezik?
Miért nem kell a valóság,
amiben elevenen élek?
Miért küzdök ellene,
amikor mindig visszahúz?
Miért vagy te olyan valóságos,
ha én láthatatlan vagyok számodra?
Miért várok rád minden nap,
mikor nem is jössz el?
Ki vagy te igazából?
Kísértet mi nem hagy nyugodni.
Valaki,
aki talán létezik,
talán nem,
de tudom,
hogy ott vársz rám a ködfátyol mögött.


2013. november 29.
péntek

Vajon igazzá válhat?

Megrohamoznak olyan emlékek,
melyek meg sem történtek,
de mégis úgy érzem igazak s az enyémek.
Nem lidérces álom.
Nem is valóság.
De a valóságnál is szebb,
mert te is benne vagy.
Velem vagy.
Engem szeretsz,
s én téged.
Vajon igazzá válhat?
Igazából is együtt lehetünk vagy csak az álmomban?


2013. november 29.
péntek

2013. december 12., csütörtök

Hiszek benne...

Ha tehetném elmennék hozzád,
elmondanám szívem baját,
megmutatnám miként szeretlek téged.
Fájó szívvel engednélek el,
ha nemet mondanál,
de reményemet szerelmem táplálja.
Nem adom fel olyan könnyen.
Hiszek benne,
hogy egymáséi lehetünk még ebben az életben.


2013. november 29.
péntek

Csak téged...

Bárcsak teljesülne vágyam,
s az élet összefonná sorsunkat.
Bárcsak álmaim valósággá válnának,
hogy ezzel együtt téged is megkapnálak.
Várok s bizakodok.
Reménykedem s kérem.
Csak téged.


2013. november 29.
péntek

2013. december 9., hétfő

Becsüld meg önmagad

Becsüld meg önmagad,
s mindazt mit tanított az élet.
Nyisd meg szíved,
s jobb ember leszel.
Ne rejtsd el magad,
nyiss mások felé.
Szeress és tisztelj mindenkit,
aki arra érdemes.
Óvd mindazokat,
akik fontosak neked,
s akik egyedül vannak.
Őrizd meg mindazt,
amit elértél,
s mutasd meg másoknak.
Nem maradsz egyedül.
Soha.


2013. november 29.
péntek

Mutasd meg nekem!

Hagytam magam rászedni.
Gyűlöletet érezni.
Fájdalmat okozni.
Reménytelenségbe taszítani.
Szeretetet elrohasztani.
Kételyeket teremteni.
Hagytam,
hogy olyanná váljak,
ami nem akartam lenni.
Megváltozhatok még?
Van még remény számomra?
Vagy menthetetlenné váltam?
Mutasd meg utam,
merre tartsak tovább,
hogy jó útra térjek,
hogy visszatérjek önmagam forrásához,
hogy megváltoztassam hibáim,
hogy végre elfogadjam sorsom.
Mutasd meg nekem!


2013. november 29.
péntek

2013. december 4., szerda

Álom vagy valóság?

Szép álmok jöjjetek szememre,
hívogat a felhő,
amelybe felemelkedem.
Kísért a múlt,
elriaszt a jövő.
Mi jó nekem?
Álom vagy valóság?


2013. november 29.
péntek

Ami én vagyok

Elég volt mindabból,
ami vagyok,
ami nem én vagyok,
ami a részem,
ami egy átok,
ami elsorvaszt,
ami megújít,
ami tettekre sarkall,
ami ösztönöz,
ami kétségbe taszít,
ami megöl belülről,
ami egyszerre nyújt szenvedést és örömöt.
Ami én vagyok.


2013. november 29.
péntek

2013. december 3., kedd

Két lelkem van

Két lelkem van.
Az egyik merő gonoszság.
A másik csupa jóság.
Egyik-másik vetekszik a fölényért,
míg engem lassan az őrületbe kergetnek.
Nem akarok se jó,
se rossz lenni.
Magam akarok lenni.
Az életemet akarom élni.
Egy jobbat.
Egy szebbet.
Egy ismeretlent.


2013. november 29.
péntek

Azt gondoltam...

Azt gondoltam elérlek téged.
Azt gondoltam elérem szíved.
Minden rezdülésed,
minden szó,
minden érintés álom volt csupán.
Álom,
ami a valóságban nem jöhetett volna létre.
Azt gondoltam mikor felébredek te ott leszel velem.
Azt gondoltam,
ha téged kívánlak a csillagoktól,
megjelensz előttem.
Mindig csak rád gondoltam.
Éltettem magamban az álmot,
hogy egy nap a tied leszek.
De az álom csapdában tart,
nem ereszt.
Mintha azt mondaná higgyek benned továbbra is.
Nem tudom mit kellene tennem.
Nem tudom mit kellene tennem.


2013. november 29.
péntek

2013. november 29., péntek

Nem vagy többé mégis velem vagy

Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?
Mi az, mi nem enged el mellőled?
Miért érzem üresnek magam nélküled?
Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?
Közel akarlak érezni magamhoz.
Érezni lényed gyengédségét, mámorító szenvedélyét, mérhetetlen szerelmét.
Mégis elválasztottak minket.
Nem vagy többé az életem része,
mégis mintha egy darabot kiszakítottál volna magadból,
amit szívemben őrzök,
emlékeimmel táplálok,
s szüntelen könnyeimet hullajtom.
Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?
Mi az, mi nem enged el mellőled?
Miért érzem üresnek magam nélküled?
Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?


2013. november 29.
péntek

Egyedül nélküled

Szomorúan nézem miként leszel másé,
míg az én magányos szívem darabokra hullik,
a tied virágzik.
Ölelő karjaidba nem én vagyok,
nem én érzem illatod,
nem én csókollak szerelemmel,
nem nekem suttogod szerelmed.
Bánatom könnye hullik,
szívem fanyar,
lelkem lassan felőrli magát.
Mit tettem,
hogy nem velem vagy?
Mit vétettem,
amiért így büntet az ég?
Nélküled már nem is élek.
Elfeledtél engem.
Nekem is ezt kellene tennem.


2013. november 29.
péntek

2013. november 26., kedd

Mindig csak téged...

Őrült pillanat, mi belém hasít.
Gondolat, mely felszakad.
Tettek, mi ösztönöz.
Téged akarlak.
Mindig csak téged s azt az életet, amelyben élhetünk.
Őrült pillanat, amit veled tölthetek.
Gondolat, melyben te létezel.
Tettek, mely összeköt minket.
Téged akarlak.
Mindig csak téged.

Álmodozom...

Álmodozom mindarról, mi történhetne velem.
Hosszú utazások, új pillanatok, új találkozások.
Valami, amit még nem próbáltam.
Szerelem, ami örökre szól, s nem múlik el, mint egy naplemente.
Álmodozom az elérhetőségről, arról, hogy legyek valaki.
Végeláthatatlan tervek, melyek egymásba érnek.
Mindig velem lesznek, formálnak engem.
Ami lenni szeretnék.

2013. november 7., csütörtök

Oly sok idő eltelt...


Oly sok idő eltelt,
mégis változatlan minden,
mintha megállt volna az idő,
s ugyanúgy maradt volna minden.
Mégis valami elkezdődött.


2013. szeptember 28.
szombat

Zavaros a víz felszíne...


Zavaros a víz felszíne,
fodrozódik,
apró hullámok egymásba fonódva érintik a másikat.
Felhők tükörképei úsznak rajta,
fák lombjai árnyékot vetnek a partra.
Hűs szellő megremegteti a fák leveleit,
s azok lágyan hullanak alá a fodrozódó selyemre.
A Nap halványan megvilágítja a tavat,
az apró élőlények vígan repkednek fölötte.
Csend van s lassan múlik az idő.
Nyugalom tölti meg a tájat.
Zavartalan minden.


2013. szeptember 28.
szombat

2013. október 25., péntek

Régi verseim 35.

Álomcsapda

Zűrzavaros képek, látomások várnak téged.
Idegen érzés, szorongat, elzár a külvilágtól.
Ajtók záródnak, fények tompulnak.
Elzárt gondolatok, vad összecsapások zajlanak.
Zárt ajtók mögött állva, süket fülekre találva.
Néma szavak röpködnek körbe.
Láthatatlan kezek fognak közre.
Nyughatatlan szívek dobbannak.
Örök hűséget fogadva.
Álomba rejlő féligazság.
Hazug szavak, átkok szállnak.
Csapdában élni, tőrbe csalni.
Csalfa módon túlélni...
Táncoló fénysugarak, csillagok ezernyi táborában.
Sötét ködfátyol mindaz, mi sejtelmes s veszélyes utak.
Tengernyi távolság, hullámzó falak.
Mélységben úszó fellegek.

Régi verseim 34.

Benned élek, s te bennem élsz.
Szétválaszthatatlan.
Én benned élek, s te bennem élsz.
Megváltozhatatlan.
Folytonos küzdelemben élek.
Mindketten többet akarunk.
Mindketten mást akarunk.
Állandó harcban állunk.
Szenvedély lángja lobban.
Ki vagy te, ki megmérgezi lelkem?
Kit elengedni nem tudok egykönnyen.
Ki vagy te, ki tűzzel játszik?
Kit engedelmességre nem kényszeríthetek.
Mondd, ki vagy te?
Kinek szenvedélye felperzsel, s mélybe ránt.
Mondd, mit érzel irántam?
Szerelmet kerestem, s téged találtalak.
Véletlen egybeesés vagy a sors hálója.
Szemedbe néztem s tudtam, hogy te kellesz.
Harcoltam érted s tudtam, hogy enyém leszel.
Nem kellenek trükkök, női praktikák.
E nélkül is az enyém voltál.
Hűséget kerestem, s te jöttél az utamba.
Az első perctől megbíztam benned.
Te jöttél felém, s én vártalak kitárt karokkal.
Hagytam, hogy elcsábíts.
Hagytam, hogy magaddal vigyél.
Benned élek, s te bennem élsz.
Szétválaszthatatlan.
Én benned élek, s te bennem élsz.
Megváltozhatatlan.
Téged választottalak, s te engem.
Örök szerelmet, örök hűséget fogadva.
Örök barátságot, örök szenvedélyt tartogatva.

Régi verseim 33.

Push - Lökés

Vihar tombol a lelkedben,
tűz ég a szemedben.
Úgy éget,
úgy lázad.
Engedd ki a szabadba!
Lázadó kamaszként éled napjaid.
Senki sincs ki megértene,
mit gondolsz a világról.
Senki sincs ki azt mondaná,
engedd ki magadból.
Őrült esték,
tomboló vágyak,
lángoló érzelmek,
vadregényes tájak.
Belül tomboló,
kívül visszahúzódó.
Ez lennél te!
Ez vagy a világban!
A suliban kerülnek,
nem beszélnek veled.
Kirekeszt mindaz,
ami körülvesz téged.
Irigység van a lelkedben,
szomorúság a szemedben.
Miért kell így élned?
A szüleid dolgoznak keményen,
testvérek ide-oda lökdösnek.
A rokonok sem hallják,
nem látják...
A barátok csak úgy vannak,
de ha baj van hozzád fordulnak.
Úgy érzed kihasználnak,
eleged van mindenből.
Vihar tombol a lelkedben,
tűz ég a szemedben.
Úgy éget,
úgy lázad.
Engedd ki a szabadba!
Ne hagyd,
hogy eltapossanak!
Törjön fel mindaz,
mit elnyomtál magadba.
Ne érdekeljen ki mit gondol rólad!

Régi verseim 32.

Make up

Felütöm a sminkkészletet.
Ezer s ezer választék van benne.
Színkavalkád.
Egy kis púder, egy kis kontúr, piciny rúzs.
Lágy vagy erős?
Hideg vagy meleg?
Királynői pompa, vagány trendi.
Mint egy díva, már alakul.
Szűzies, kicsit flúgos.
Töröl s újrakezd.
Telik az idő, de mi ráérünk.
Ezüst, arany, bronz, mint egy porcelán.
Keleties forma, hmmm... csúcs technológia.
Vörösen izzó, sötét árnyak,
igazi démon s minden férfitekintet felfigyel ránk.
Műszempilla s műköröm.
Csábító gonoszság.
Jöhet a ruhatár!
Bájosan üdítő, tehetséges férfivadász,
félénken ragaszkodó, zavartalan diáklány.
Szoknya s nadrág?
Kivillanó boka, formás lábak, kerek popsi,
szorosan tapadva, lendületes, felcsigázva a rejtett vágyakat.
Kis cipellő, topánka, magas vagy lapos talpú?
Egy kicsit sexy, egy kicsit nőies,
vadmacska s ártatlan egy személyben.
Csábos mosoly, ringatózó csípő, fénylő ékszer,
s már készen is vagyunk.

Régi verseim 31.

Hunt - Hajsza

Ideje felkelni...!
Homályos tekintet, jéghideg verem.
Forog a föld, didergő testek.
Fájdalmas érintés, vérző sebek.
Ne aludj el...!
Felriadva álmodból egy másikba csöppensz.
Kietlen tér, száraz levegő, forró Nap, mi mind körülvesz.
Ez egy játék! Ez egy szórakozás!
Beteges lét, mi kiforgat.
Nincs menekvés...!
Minden perc számít, hol a segítség?
Sehol senki, üldözött lettél.
Az egyetlen, az áldozat, fuss vagy meghalsz!
15 perc ennyi az előny...!
Hát vesd be magad a rengetegbe.
Ne add fel, menj tovább. A sírás most nem segít.
A vadász ismer, tudja merre tartasz.
Ne veszítsd el a fejed.
Fogy az idő. Ne gondolkozz. Az életed a tét.
Vess be mindent. Rejtőzz vagy támadj.
Ki lesz a nyerő...?
Az élet tele van meglepetéssel.
Te kerültél sorra, hogy megmutasd nem félsz a kihívásoktól.
Lépj hát! Támadjon fel benned a küzdőszellem!
Meddig bírod még...?
A hajszának lassan vége.
Nem maradt erőd.
Az életed a tét.
Te vagy a nyeremény.
Ki fog győzni? Ki a vadász, s ki az áldozat?
Egy lövés, s mindennek vége!
Ideje felkelni...!

Régi verseim 30.

Return - Visszatérés

Megannyi emlék mit együtt éltünk meg.
Megannyi szerelmes szó, ölelő vágy.
Az illatod mindenhol ott van, elkísér engem.
Pedig üresen hagytál mindent.
Most érzem igazán mennyire hiányzol.
Az arcod, a mosolyod, a nevetésed belevéste magát a szívembe.
Az érintésed, a hangod, a csókjaid belevéste magát a lelkembe.
Hiányzol nekem.
Barátok, ismerősök, közeli személyek mind elfogadtak téged.
Veled nevettek, mulattak, s te velük szórakoztál.
Boldog pillanatok, felhőtlen élet mind elveszett, elmúlt, mintha sosem történt volna meg.
Mikor felkeltem, csak egy üzenet volt a párnán.
Nem értettem miért, nem hittem el.
Eltűntél, elvitted magaddal mindazt mi jó volt.
Eltűntél, s nem nevettem tovább.
Évek teltek el, s hiába vártalak.
Évszak évszakot követ, s nem tértél vissza.
Mindaz mit éreztem nem múlt el soha.
Álmomban velem vagy, s nem érzem magam egyedül.
Emlékek közt élek, s várom, hogy betoppanj, mint akkor rég...

Régi verseim 29.

Deathless - Halhatatlan

Kinyitom szemem, s nem kapok levegőt.
Kinyitom szemem, s máshol ébredek.
Nem látok semmit, sötétben vagyok.
Nem látok semmit, mondd hol vagyok?
Elcsigázott vágyak, forgatag.
Lelketlen szavak, hívogat.
Nem bánok semmit, támogat.
Az utolsó szó, halhatatlan.
Lebegek a fényben, ó miért van ez?
Fura dolgok történnek, ó ki érti ezt?
Ámulatba ejt, ó hogy van ez?
Harangok zúgnak, ó kiért van ez?
Rokonok, barátok, kedves ismerősök.
Jók s rosszak mind együtt vannak.
Síró hangok, könnyes szemek.
Imába foglaltatott a nevem.
Ó miért van ez?
Elszakított sorsfonal, gyötrelmes idők, miért zavar?
Hangtalan léptek, fohász az égbe, mondd kiért?
Hisz itt vagyok! Mégsem láttok.
Szóljatok! Mert hallom, amit mondtok.
Hisz itt vagyok! Nem megyek el soha!
Szóljatok! Köztetek vagyok én is.
Sorra jönnek felém, de nem látnak engem.
Mind ugyanazt mondja, de nem érdekel.
Mi változott meg? Hisz itt vagyok!
Szóljatok!
Fordul a világ. Nem kellenek szavak már.
Oly különös vágy. Mi elmúlt csak emlék csupán.
Mélyen aludni, mélyen álmodni.
Harangok zúgnak, könnyek hullnak.
Csak emlék, nem több.
Halhatatlan!

Régi verseim 28.

Escape - Szökés

A fal, mely körülvesz,
sötét s nem ereszt.
Ablaktalan,
nincs ajtaja,
sötétségben élek.
Fojtogat,
hívogat a csend.
A láthatatlan.
Keresem a kiutat,
de zsákutcára lelek.
Nincs semmi,
csak a végtelen.
Hideg van,
fázom.
Úgy remegek.
De amint fényt látok,
remélek.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Nincs maradásom,
feneketlen minden.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Csend honol,
időtlenül bezárva nézek magam elé.
Remélek,
hogy a szabadság eljön értem.
Arctalan árnyak kísértenek.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Engedd,
hogy éljem az életem.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Kinyújtom kezem s elképzelem,
csillagok fénye segít nekem.
Érzem,
hogy szabad vagyok.
Érzem,
hogy élek.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Nincs maradásom,
feneketlen minden.
Engedj utamra! Engedj elmennem!
Engedd,
hogy éljem az életem!
Engedj utamra! Engedj elmennem!

Régi verseim 27.

Meglátni őt csak egy pillantás volt csupán.
Szív megdobban, örök rabjává vált.
Oly közel mégis oly távol.
Kinyújtom kezem, s nem találom.
Látom az arcát, látom a szemét.
Látom mindazt mi benne él.
Közelebb megyek, szabályt hágok.
Nem érdekel semmi, csak az, hogy velem lehessen.
Holdfényben úszik az egész erdő.
Körvonalát bearanyozza.
Tó közepén állva engem vár, és én megyek felé.
Elérném, de nem tudom, hirtelen minden eltűnt.
Rabláncra vertek, nem engednek.
S ő már nincs sehol.
Felnézek az égre, könnye rám hull.
Tudom, hogy soha nem lehet enyém.
De nem tágítok, látni akarom.
Nem megyek el soha.

Régi verseim 26.

Nyisd ki a szíved, s tárd fel mi benne van.
Engedd közel kit oly szeretsz, s ne engedd el soha.
Fogd a kezét, csókold ajkát!
Érintsd meg szívét, szeresd őt!
Magadhoz húzni, lágyan csókolni még.
Magadhoz vonni, édes szavakat suttogni.
Így állni ketten a parton, s látni arcát,
oly mélyen a szemébe nézni, s azt mondani:
Szeretlek! Nagyon...
Átölelni s táncolni a hűs habok közt.
Csókolni s vele álmodni a holdfényben.
Látni s érezni mit mond a szív.
Várni rá örökké, elengedni soha.
Vele élni, megosztani mindent.
Sorsod a sorsával kötött össze az ég.
Senki sincs ki szétválaszthat.
Senki sincs ki utadba állhat.
Ő az kire régóta vágysz.
Ő az kire mindig is vágytál.
Nyisd ki a szíved, s tárd fel mi benne van.
Engedd közel, s ne engedd el soha.

Régi verseim 25.

Hol a szerelem?
Kutatom s keresem.
Hol a szerelem?
Ki az ki engem szeret?
Hol a szerelem?
Téged várlak, baby!
Mennyit kell még várni, hogy megtaláljam az igazit?
Mennyit kell adnom, hogy magamhoz öleljem?

2013. október 24., csütörtök

Régi verseim 24.

Nem kell nekem hazug szó.
Nem kell nekem hazug csók.
Nem kell, hogy várj reám.
Nem kell, hogy vigyázz rám.
Sötétben tapogatóztam,
azt hittem minden oké.
Úgy tűnt, hogy a szerelem,
mit éreztem múló szenvedély.
Nem vettem észre, hogy más kell neked.
Nem vettem észre, hogy mi kell neked.
Nem láttam mi van előttem.
Nem láttam mit teszel velem.
Vitázhatnánk ki a hibás,
de nem érdekes,
értelmetlen.
Veled vagy nélküled?
Mindegy hogy lesz,
érdektelen.
Szebb napok várnak még ránk,
külön jobb lesz a világ.
Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell!
Nem kell, hogy velem legyél!
Nem kell, hogy szeress!
Nem kell, hogy vágyat ébressz!
Nem kell a csókod sem!
Így jó! Jobb lesz, hidd el!
Így jó! Külön utakon!
Így jó! Mi nem megy, nem érdemes!
Így jó! Soha többé veled!
Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell!
Nem kell nekem hazug szó.
Nem kell nekem hazug csók.
Nem vettem észre, hogy más kell neked.
Nem vettem észre, hogy mi kell neked.
Nem kell, hogy velem legyél!
Nem kell, hogy szeress!
Így jó! Jobb lesz, hidd el!
Így jó! Soha többé veled!

Régi verseim 23.

Egy más világ...
Suttogó hangok,
kíváncsi tekintetek.
Mélyről jövő érzés.
Dobbanó szívek.
Látom őket,
figyelem az utat.
Elérem azt...
Kitárul a kapu és én belépek.
Különös világ.
Csend és béke.
Fény és pompa.
Lebegek a térben.
Körülöttem boldog arcok,
nevető szemek,
mosolygós ajkak.
Felhők közt járva,
angyalok szállnak.
Engem néznek,
megszólítanak.
Velük szállok,
csillagok közt járok.
Látom a világot,
s fellélegzek.
Új s ismeretlen!
Én s az angyalok.
Fehérbe öltözve,
kitárt szárnyak,
végtelen idő,
végtelen tér...
Egy más világ!
Gondtalan élet.
Nincs fájdalom,
nincs keserű pillanat.
Egy más világ,
csend és béke.
Nekem ez is jó,
nekem ez való.
Egy más világ,
ahol nem vagy egyedül,
ahol nem kell félni,
ahol nem kell érezni.
Egy más világ!
Különös világ!
Lebegek a térben.
Egy más világ!
Új s ismeretlen!
Téged is vár!

Régi verseim 22.

Bűvös szemek,
pillantásod rabja lettem.
Örvényként vonz engem.
Mélyre taszít,
nem érzem magam.
Bűnös lélek,
csábító gonosz,
ravasz mosoly,
kéjes szavak,
nem ereszt,
magával ránt.
Bezártál.

Régi verseim 21.

Pici a kis kicsi.
Cuki pofi.
Édes kis puszedli.
Olvadt cukor.
Kis habos süti.
Nyalom-falom, csókolom.
Mennyei falat, ragadok.
Édes kis semmiség és a mennyiség.
Cukorpalota és királyfi.
Nekem való.
Csak az enyém.
Színes, édes.
Pihe-puha rétes.
Rózsaszínben járok.
Fodros-habos.
Táncot járó kis kalapos.
Édes.
Krémes.
Cuki falat.
Édes.
Krémes.
Habos süti.

2013. október 23., szerda

Régi verseim 20.

Bízz bennem...
Gyere velem...
Fogd kezem...
Csókold a szám!
Forró esték, ölelésedben megtalálom, amire vágyom.
Forró csókod, simogatásod békét nyújt nekem.
Te vagy a párom, te vagy a lelkem.
Mi kell még?
Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.
Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.
Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.
Forró...
Lángoló...
Dermesztő vágy!
Izzó...
Tomboló...
Démoni tánc!
Te vagy a párom, te vagy a lelkem.
Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.
Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.
Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.

Régi verseim 19.

Kilépek az utcára,
felnézek az égre.
Fagyos szél fúj.
Eső esik.
Tovább indulok.
Üresek az utcák,
nem jár erre senki.
Egymagam vagyok.
Csendes este,
magányos percek.
Haladok utamon,
nem fázom,
nem várok.
Nem látok,
s nem hallok.
Bolyongva, fények között.
Az éj leple alatt.
Dúdolom dalom.
Nem nézek hátra,
nem bánok semmit,
nem érdekel semmi.
Megállok egy pillanatra.
Hagyom, hogy arcomon lefolyjon az esőcsepp.
Égi kincsek odafent,
halványan ragyogva néz rám.
Merre tovább?

Régi verseim 18.

Kell idő a változáshoz.
Kell, hogy magamra találjak.
Öröm vagy bánat egybeolvad.
Nincs tér s idő, csak én vagyok.
Lásd s halld, amit teszek vagy mondok.
Vigyázz rám, kérlek.
Kell idő, hogy átgondoljam.
Kell, hogy választ adhassak.
Kedves mosoly, őszinte pillantás.
Csak neked.
Vigyázz rám, kérlek.
Kell idő! Kell a változás!
Fogadj el engem!
Vigyázz rám, kérlek.
Kell idő, hogy veled lehessek.
Kell, hogy érezhesselek.
Könny és mosoly.
Vigyázz rám, kérlek.
Nincs több kétség, nincs több árulás.
Csak te és én, senki más.
Mi ketten egyedül a világban.

Régi verseim 17.

Álmodunk s vágyakozunk,
szabadon szárnyalunk.
Múltban kutatunk,
jelenben élünk,
jövőbe látunk s tervezünk.
Folyók felett, hegyek mögött,
útnak indulunk.
Ezer város, ezer élet,
ragyogás, ezernyi lehetőség vár még ránk.
Tollat ragadunk s leírjuk bánatunk,
vidám életünk apró emlékeit.
Fényképek albumba záródnak,
emlékek gyűlnek,
barátságok szövődnek.
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Várjuk a pillanatot!
Új kihívások, remények,
álomból valóság szövi hálóját.
Ne tétovázz! Ne állj meg! Menj tovább!
Győzz le mindent! Érj el mindent!
A te életed.
Álmodd a valóságot. Álmodd az életet.
Szárnyalj szabadon! Nézz előre! Utazd körbe a világot!
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Ne tétovázz! Menj tovább!
Győzz! Érj el mindent!

Régi verseim 16.

Mikor felkeltem, s belenéztem a tükörbe,
el se hittem, hogy magamat látom benne.
Próbáltam magam összeszedni,
de túl késő volt hozzá.
Sűrű egy nap volt belátom.
Haverok, buli mindenáron.
Reggeltől estig megállás nélkül.
Evés-ivás féktelenül.
Ide-oda jártunk-keltünk.
Percről percre többen lettünk.
Vétek lett volna kihagyni,
pasik, csajok nélkül lenni.
Mégis a másnap reggel nehezen indul,
kóvályog a fejem, duplán látok.
Bohém élet, pompa és fény,
színes kis gömbök, apró tény.

Régi verseim 15.

Sötét éjben a Hold felragyog.
Ezernyi csillag követi fényét.
Boszorkák tánca lengi körül.
Hozzá szólnak, elbűvöl.
Körbeállva énekelnek,
tárt karokkal égre néznek.
Bűbáj árad, megigéznek.
Álmot hoznak, vágyat ébreszt,
szerelmet űznek s kötnek,
téged is feloldoznak.
Átkot szórnak gonoszra, jóra.
Táncot járnak, magasba szállnak.
Magukkal visznek, s nem engednek soha.

2013. október 22., kedd

Régi verseim 14.

Éjfél is elmúlt, te nem jöttél el.
Pereg az óra és nem vagy itt velem.
Nézem az órát, nézem az ajtót,
kérdem magamtól: hol vagy már?
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Mintha nem is lennél,
mintha itt sem volnál,
nem érezlek.
Hol vagy már? Miért nem jöttél?
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Hazaérve, látom a leveled az asztalon.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Próbáltalak elérni, próbáltam helyrehozni,
elmentél, üres minden,
már nem vagy velem.
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Lehunyom szemem.
Suttogom neved.
Nem látom arcod.
Nem hallom hangod.
Már nem vagy velem.

Régi verseim 13.

Egy és kettő, három és négy,
téged várlak, őrült légy.
Öt és hat, hét és nyolc,
fogom kezed, ne mozdulj.
Egy és kettő, három és négy,
táncoljunk együtt te és én.
Öt és hat, hét és nyolc,
rosszul léptél, neked szól...
Leszel a játszótársam?
Felöltöm a legszebb ruhám,
kicsinosítom a kis pofikám.
Hajam ragyog, szemem csillan,
én vagyok a legszebb királylány.
Királylány! Királylány! Királylány!
Jönnek sorra, párbajra készen,
csetlik-botlik a sok nép.
Forog a szemem, húzom a számat.
Ki legyen? Ki legyen az én párom?
Kapu tárul s belépsz rajta.
Fényes páncél, erő, izom.
Játék vagy sem ez a te napod.
Állj készen, tiéd a porond.
Mindenki harcol, mindenki játszik.
Kié lesz a főnyeremény?
Talán a tiéd? Vagy a tiéd? Tiéd vagy senki másé!
Te vagy a nyerő. Álld ki a próbát.
Az utolsó. Itt a finálé. Én vagy te?
Nyersz vagy sem? Ez itt a kérdés.
Egy és kettő, három és négy,
téged várlak, őrült légy.
Öt és hat, hét és nyolc,
fogom kezed, ne mozdulj.
Egy és kettő, három és négy,
táncoljunk együtt te és én.
Öt és hat, hét és nyolc,
rosszul léptél, neked szól...
Leszel a játszótársam?

Régi verseim 12.

Ébren álmodom,
látom arcodon,
szertefoszlott közös dolgok,
határok,
szabályok,
igazat szólok.
Azt hittem,
hogy örökké tart,
de tévednem kellett.
Azt hittem,
minden jól megy,
de vége lett egy perc alatt.
Nem láttam mi az igazság,
nem láttam hová tartunk.
Örökös körforgás.
Örökös álmok.
Hazudtam magamnak,
elhittem,
amit el akartam.
Nem vettem észre,
hogy nincs rendben,
fátyol takarta szemem.
Szerelmet mondtam,
szerelmet éreztem,
szerelmet láttam és szerelmet hittem.
Hamis csókok,
hamis vágyak,
hamis szavak és hamis ábrándok.
Magamhoz láncolni,
fájdalmat okozni,
bűnösnek lenni,
együtt,
egymásért.
Tévedések.
Szenvedések.
Hibákat vétettem,
mikor álmot kergettem.
Hibákat vétettem,
mikor magamhoz öleltelek.
Túl későn jöttem rá,
hogy ébren álmodtam.
Túl késő,
hogy helyrehozzam.
Ébren álmodom,
látom arcodon.
Ébren álmodom,
szerelmet szólok.
Ébren álmodom,
végleg búcsúzok.

Régi verseim 11.

Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!

2013. október 21., hétfő

Régi verseim 10.

Mr. Tökély

Elrabolt szívek,
összetört szívek.
Felperzselt szerelmek.
Lopott csókok,
lopott vágyak.
Igaz volt mégis elmúlt.
Hangtalanul betoppan,
szemedbe néz és te rabja vagy.
Csókjával éget,
szavakkal ámít.
Mr. Tökély!
Mint egy szőke herceg feltűnik,
elvarázsol s aztán eltűnik.
Szívek törnek,
álmok mennek.
Te vagy a bűnös.
Te vagy az álnok.
Hódító herceg!
Mondd mit akarsz?
Mondd kit akarsz?
Hazudsz,
csalsz és becsapsz...
Oh, Mr. Tökély!
Hangtalanul betoppan,
szemedbe néz és te rabja vagy.
Csókjával éget,
szavakkal ámít.
Mint egy szőke herceg feltűnik,
elvarázsol s aztán eltűnik.
Szívek törnek,
álmok mennek.
Lopott csókok,
lopott vágyak.
Igaz volt mégis elmúlt.
Mr. Tökély!
Te vagy a bűnös!
Te vagy az álnok!
Hódító Herceg!
Elrabolt szívek,
összetört szívek.
Felperzselt szerelmek.
Mint egy szőke herceg.
Oh, Mr. Tökély!

Régi verseim 9.

Szerelmünk tiszta lángja,
múló szenvedéllyé válva,
elfelejtett szép emlék,
rabláncra vert gyönyörűség.
Tomboló viharként,
táncot járva tört be.
Eltörölve mindent.
Végtelen álmodozás,
kétségbeesett vágyakozás,
érzelmes pillantás,
édes csókváltás.
Ennyi volt,
ami közös volt.
Egymásra gondolva,
forrón vágyakozva,
mindenre képes.

Régi verseim 8.

Angyal vagy démon?
Hallom őket,
látom őket.
Tudom mit akarnak.
Sötétségben vagy fényességben.
Melyik az igaz oldal?
Mennyben vagy Pokolban.
Két út,
elválaszthatatlan.
Ezernyi ragyogás,
hófehér lepel,
a tiszta igazság,
vagy vörösen izzó,
szenvedéllyel teli,
örök sötétség.
Angyal vagy démon.
Két hatalmas erő,
állandó harc,
egymás ellen,
örök viadal.
Angyal vagy démon?
Egy test két lélek.
Egyazon oldal,
végső csapás.
Égből hulló vörös könnyek.
Egy igaz erő,
megváltó szabadság.
Tiszta és sötét.
Kegyetlen s irgalmas.
Végítélet.
Megváltó.
Hozd el magaddal.

Régi verseim 7.

Te átkozott!
Gyűlölt lélek.
Utamba sodort egy rég múlt emléket.
Elátkozott.
Bosszú nélkül nem maradhat.
Te átkozott!
Kit száműztek.
Büntetésed halál lenne.
Szenvedésre ítéltetett.
Áruló!
Bosszú nélkül nem maradhat.
Te átkozott!
Gyűlölt lélek.
Kit száműztek.
Utamba sodort egy rég múlt emléket.
Büntetésed halál lenne.
Szenvedésre ítéltetett.
Bosszú nélkül nem maradhat.
Átkozott!
Áruló!
Gyűlölt lélek.
Kit száműztek.
Szenvedésre ítéltetett.
Te átkozott!
Gyűlölt lélek.
Kit száműztek.
Utamba sodort egy rég múlt emléket.
Büntetésed halál lenne.
Szenvedésre ítéltetett.
Bosszú nélkül nem maradhat.
Te átkozott!

2013. október 16., szerda

Régi verseim 6.

Telnek az évek,
nap napot követ.
Egybeolvad.
Határtalan.
Időtlen idők.
Örökös körforgásban élek.
Megálljt parancsolnék,
de nem lehet.
Tova tűnik minden,
ismeretlen vesz körül.
Keresem.
Kutatom.
S megtalállak téged.
Nem vagyok egyedül.
1000 év sem elég,
hogy veled lehessek.
1000 év múlhat még el,
örökké csak a tiéd leszek.
Gyere velem,
megmutatom az én életem.
Vér vérrel keveredik.
Enyém vagy örökre.
1000 év,
ennyi kell még.
1000 év öröklétbe zárva.
1000 év veled határtalan.
Örökké együtt.
Múlhatatlan.
1000 év sem elég,
hogy veled lehessek.
1000 év múlhat még el,
örökké csak a tiéd leszek.
Vér vérrel.
Test testtel.
Csókom csókoddal.
Örökké.

Régi verseim 5.

Ha felnézek az égre,
csillagok ragyognak rám.
Ha felnézek az égre,
az arcod látom már.
Ha felnézek az égre,
szabadon szállok.
A tengerparton ülve nézem a habokat.
Egyedül vagyok,
téged várlak.
S ha behunyom szemem,
s kimondom neved.
Eljössz értem,
velem vagy s átölellek.
Fogom a kezed,
csókodat várom.
Fogom a kezed,
simogat a szemed.
Fogom a kezed,
elengedni féltelek.

Régi verseim 4.

Elfogott az unalom,
lassan pereg az óra.
Nézek ki az ablakon,
bámulom a tájat.
Látom magam a tükörképben,
mint egy idegen visszatekintek.
Fekszem az ágyamon,
s arra gondolok mit miért csinálok.
Lehunyom szemem,
mégsem alszom.
Csak a sötétség,
ami körül ölel.
Nem csörög a mobilom,
barátok sincsenek.
Nem jön a hívás,
hogy gyere most fel.
Sóhajtozom,
s csak ülök egymagamban.
Nézek magam elé.
Telnek a napok,
mégis egyhelyben toporgok.

Régi verseim 3.

Új idők


Új idők, változás,
belépés egy más világba.
Álomképek, ezernyi ragyogás,
felülmúlhatatlan érzés,
kell ennél más?
Előttem a jövő, hátam mögött a múlt,
előre tekintve, látom mi vár még rám.
Egyedül vagy barátokkal,
utamat járom.
Körbenézek a világban, mert...
Új idők, változás,
belépés egy más világba.
Álomképek, ezernyi ragyogás,
felülmúlhatatlan érzés,
kell ennél más?
Mint a forgószél, sebesen száguldunk előre.
Céljaink várnak a messzeségben.
Nem álom, hanem valóság,
csak előre... csak előre,
az élet minket vár!

2013. október 12., szombat

Régi verseim 2.

Fura egy érzés kavarog bennem szüntelen.
Ismeretlen útra tévedtem, mikor megismertelek.
Engedd hát, hogy melletted lehessek.
Engedd, hogy örökké tartson ez.
Minden percben ott vagy előttem,
látom az arcod, érzem az illatod.
S keserű a nap, mikor egyedül felkelek.
Fogom a kezed, mégis távolodsz tőlem.
Őrült egy érzés, kimondani még nehezebb.
Egy új esély, egy új élet veled.
Emlékek forrnak össze,
összetartva minket.
Fel s lemegy a Nap, és csak téged látlak.
Várlak, hogy karomba zárjalak.
Egy új esély, mely betölti lelkem.
Egy új élet, mely nélküled értelmetlen.
Veled lenni, élni örökké,
ez az, amit mindig is kerestem.
Emlékek rólad, rólunk,
ami összetart minket, még akkor is,
ha már azt hisszük lehetetlen.

Régi verseim 1.

Lopott élet, lopott évek,
egyetlen perc is elég volt,
hogy véget érjen.
Egyetlen szó, hamis érzés,
ez volt, ami áruláshoz vezetett.
Mindent hátrahagytál,
mindent elárultál.
Hazug vagy, bűnös lélek,
ki elveszett, s akit elveszejt a világ.
Nézz mélyen magadba,
lásd meg lelked sötét vermét.
Engedtél a csábításnak,
nincs menekvés.
Lopott élet, lopott évek,
egyetlen perc is elég volt,
hogy véget érjen.
Egyetlen szó, hamis érzés,
ez volt, ami áruláshoz vezetett.
Mindent hátrahagytál,
mindent elárultál.
Hazug vagy, bűnös lélek,
ki elveszett, s akit elveszejt a világ.
Mindennek két oldala van,
de csak egy az igaz.
A tükör megmutatja ki vagy,
s lelked örök kárhozatra ítéltetett.
Lopott élet, lopott évek.
Egyetlen szó, hamis érzés.
Hazug vagy, bűnös lélek,
ki elveszett, s akit elveszejt a világ.

Egy kis bejegyzés

Szeptemberben töltöttem kb. 2 hetet Földeákon és egy kicsit kutattam az összedobozolt dolgaim között, ahol megtaláltam néhány szintén régi versemet, amit most megosztok itt a blogban, mert eddig nem leltem fel azokat itt, vagyis nagyon remélem, hogy nem kerülte el a figyelmem, hogy esetleg fenn vannak, de ha mégis, legalább duplán lesznek meg. Na mindegy! A lényeg, hogy most el kezdem feltenni ezeket a verseket. Az általános iskolai időszakomban írtam őket, ha emlékezetem nem csal.

Christin Dor

2013. szeptember 18., szerda

Verses képek 20.


2013. szeptember 9.
hétfő

Verses képek 19.


2013. szeptember 9.
hétfő

Verses képek 18.


2013. szeptember 9.
hétfő

Verses képek 17.


2013. szeptember 9.
hétfő

Verses képek 16.


2013. szeptember 9.
hétfő

2013. szeptember 6., péntek

Verses képek 4.




2013. szeptember 6.
péntek

Verses képek 3.




2013. szeptember 6.
péntek

Verses képek 2.



2013. szeptember 6.
péntek

Verses képek 1.




2013. szeptember 6.
péntek

2013. augusztus 30., péntek

Vegyes idézetek 2.

Bírálni könnyű, alkotni nehéz.
     Destonches   



Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
     Thomas Henry Huxley   




Az alkotás nem ismer kényszert - a művészet szabad.
     Wassily Kandinsky   



Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.
     Buonarroti Michelangelo