2013. október 25., péntek

Régi verseim 33.

Push - Lökés

Vihar tombol a lelkedben,
tűz ég a szemedben.
Úgy éget,
úgy lázad.
Engedd ki a szabadba!
Lázadó kamaszként éled napjaid.
Senki sincs ki megértene,
mit gondolsz a világról.
Senki sincs ki azt mondaná,
engedd ki magadból.
Őrült esték,
tomboló vágyak,
lángoló érzelmek,
vadregényes tájak.
Belül tomboló,
kívül visszahúzódó.
Ez lennél te!
Ez vagy a világban!
A suliban kerülnek,
nem beszélnek veled.
Kirekeszt mindaz,
ami körülvesz téged.
Irigység van a lelkedben,
szomorúság a szemedben.
Miért kell így élned?
A szüleid dolgoznak keményen,
testvérek ide-oda lökdösnek.
A rokonok sem hallják,
nem látják...
A barátok csak úgy vannak,
de ha baj van hozzád fordulnak.
Úgy érzed kihasználnak,
eleged van mindenből.
Vihar tombol a lelkedben,
tűz ég a szemedben.
Úgy éget,
úgy lázad.
Engedd ki a szabadba!
Ne hagyd,
hogy eltapossanak!
Törjön fel mindaz,
mit elnyomtál magadba.
Ne érdekeljen ki mit gondol rólad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése