Régi verseim 33.

Push - Lökés

Vihar tombol a lelkedben,

tűz ég a szemedben.

Úgy éget,

úgy lázad.

Engedd ki a szabadba!

Lázadó kamaszként éled napjaid.

Senki sincs ki megértene,

mit gondolsz a világról.

Senki sincs ki azt mondaná,

engedd ki magadból.

Őrült esték,

tomboló vágyak,

lángoló érzelmek,

vadregényes tájak.

Belül tomboló,

kívül visszahúzódó.

Ez lennél te!

Ez vagy a világban!

A suliban kerülnek,

nem beszélnek veled.

Kirekeszt mindaz,

ami körülvesz téged.

Irigység van a lelkedben,

szomorúság a szemedben.

Miért kell így élned?

A szüleid dolgoznak keményen,

testvérek ide-oda lökdösnek.

A rokonok sem hallják,

nem látják...

A barátok csak úgy vannak,

de ha baj van hozzád fordulnak.

Úgy érzed kihasználnak,

eleged van mindenből.

Vihar tombol a lelkedben,

tűz ég a szemedben.

Úgy éget,

úgy lázad.

Engedd ki a szabadba!

Ne hagyd,

hogy eltapossanak!

Törjön fel mindaz,

mit elnyomtál magadba.

Ne érdekeljen ki mit gondol rólad!