2013. október 25., péntek

Régi verseim 29.

Deathless - Halhatatlan

Kinyitom szemem, s nem kapok levegőt.
Kinyitom szemem, s máshol ébredek.
Nem látok semmit, sötétben vagyok.
Nem látok semmit, mondd hol vagyok?
Elcsigázott vágyak, forgatag.
Lelketlen szavak, hívogat.
Nem bánok semmit, támogat.
Az utolsó szó, halhatatlan.
Lebegek a fényben, ó miért van ez?
Fura dolgok történnek, ó ki érti ezt?
Ámulatba ejt, ó hogy van ez?
Harangok zúgnak, ó kiért van ez?
Rokonok, barátok, kedves ismerősök.
Jók s rosszak mind együtt vannak.
Síró hangok, könnyes szemek.
Imába foglaltatott a nevem.
Ó miért van ez?
Elszakított sorsfonal, gyötrelmes idők, miért zavar?
Hangtalan léptek, fohász az égbe, mondd kiért?
Hisz itt vagyok! Mégsem láttok.
Szóljatok! Mert hallom, amit mondtok.
Hisz itt vagyok! Nem megyek el soha!
Szóljatok! Köztetek vagyok én is.
Sorra jönnek felém, de nem látnak engem.
Mind ugyanazt mondja, de nem érdekel.
Mi változott meg? Hisz itt vagyok!
Szóljatok!
Fordul a világ. Nem kellenek szavak már.
Oly különös vágy. Mi elmúlt csak emlék csupán.
Mélyen aludni, mélyen álmodni.
Harangok zúgnak, könnyek hullnak.
Csak emlék, nem több.
Halhatatlan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése