2013. október 23., szerda

Régi verseim 19.

Kilépek az utcára,
felnézek az égre.
Fagyos szél fúj.
Eső esik.
Tovább indulok.
Üresek az utcák,
nem jár erre senki.
Egymagam vagyok.
Csendes este,
magányos percek.
Haladok utamon,
nem fázom,
nem várok.
Nem látok,
s nem hallok.
Bolyongva, fények között.
Az éj leple alatt.
Dúdolom dalom.
Nem nézek hátra,
nem bánok semmit,
nem érdekel semmi.
Megállok egy pillanatra.
Hagyom, hogy arcomon lefolyjon az esőcsepp.
Égi kincsek odafent,
halványan ragyogva néz rám.
Merre tovább?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése