2013. október 23., szerda

Régi verseim 16.

Mikor felkeltem, s belenéztem a tükörbe,
el se hittem, hogy magamat látom benne.
Próbáltam magam összeszedni,
de túl késő volt hozzá.
Sűrű egy nap volt belátom.
Haverok, buli mindenáron.
Reggeltől estig megállás nélkül.
Evés-ivás féktelenül.
Ide-oda jártunk-keltünk.
Percről percre többen lettünk.
Vétek lett volna kihagyni,
pasik, csajok nélkül lenni.
Mégis a másnap reggel nehezen indul,
kóvályog a fejem, duplán látok.
Bohém élet, pompa és fény,
színes kis gömbök, apró tény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése