2013. október 25., péntek

Régi verseim 31.

Hunt - Hajsza

Ideje felkelni...!
Homályos tekintet, jéghideg verem.
Forog a föld, didergő testek.
Fájdalmas érintés, vérző sebek.
Ne aludj el...!
Felriadva álmodból egy másikba csöppensz.
Kietlen tér, száraz levegő, forró Nap, mi mind körülvesz.
Ez egy játék! Ez egy szórakozás!
Beteges lét, mi kiforgat.
Nincs menekvés...!
Minden perc számít, hol a segítség?
Sehol senki, üldözött lettél.
Az egyetlen, az áldozat, fuss vagy meghalsz!
15 perc ennyi az előny...!
Hát vesd be magad a rengetegbe.
Ne add fel, menj tovább. A sírás most nem segít.
A vadász ismer, tudja merre tartasz.
Ne veszítsd el a fejed.
Fogy az idő. Ne gondolkozz. Az életed a tét.
Vess be mindent. Rejtőzz vagy támadj.
Ki lesz a nyerő...?
Az élet tele van meglepetéssel.
Te kerültél sorra, hogy megmutasd nem félsz a kihívásoktól.
Lépj hát! Támadjon fel benned a küzdőszellem!
Meddig bírod még...?
A hajszának lassan vége.
Nem maradt erőd.
Az életed a tét.
Te vagy a nyeremény.
Ki fog győzni? Ki a vadász, s ki az áldozat?
Egy lövés, s mindennek vége!
Ideje felkelni...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése