Elfogott az unalom,
lassan pereg az óra.
Nézek ki az ablakon,
bámulom a tájat.
Látom magam a tükörképben,
mint egy idegen visszatekintek.
Fekszem az ágyamon,
s arra gondolok mit miért csinálok.
Lehunyom szemem,
mégsem alszom.
Csak a sötétség,
ami körül ölel.
Nem csörög a mobilom,
barátok sincsenek.
Nem jön a hívás,
hogy gyere most fel.
Sóhajtozom,
s csak ülök egymagamban.
Nézek magam elé.
Telnek a napok,
mégis egyhelyben toporgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése