2013. október 23., szerda

Régi verseim 17.

Álmodunk s vágyakozunk,
szabadon szárnyalunk.
Múltban kutatunk,
jelenben élünk,
jövőbe látunk s tervezünk.
Folyók felett, hegyek mögött,
útnak indulunk.
Ezer város, ezer élet,
ragyogás, ezernyi lehetőség vár még ránk.
Tollat ragadunk s leírjuk bánatunk,
vidám életünk apró emlékeit.
Fényképek albumba záródnak,
emlékek gyűlnek,
barátságok szövődnek.
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Várjuk a pillanatot!
Új kihívások, remények,
álomból valóság szövi hálóját.
Ne tétovázz! Ne állj meg! Menj tovább!
Győzz le mindent! Érj el mindent!
A te életed.
Álmodd a valóságot. Álmodd az életet.
Szárnyalj szabadon! Nézz előre! Utazd körbe a világot!
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Ne tétovázz! Menj tovább!
Győzz! Érj el mindent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése