2013. október 21., hétfő

Régi verseim 9.

Szerelmünk tiszta lángja,
múló szenvedéllyé válva,
elfelejtett szép emlék,
rabláncra vert gyönyörűség.
Tomboló viharként,
táncot járva tört be.
Eltörölve mindent.
Végtelen álmodozás,
kétségbeesett vágyakozás,
érzelmes pillantás,
édes csókváltás.
Ennyi volt,
ami közös volt.
Egymásra gondolva,
forrón vágyakozva,
mindenre képes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése