2013. október 12., szombat

Régi verseim 2.

Fura egy érzés kavarog bennem szüntelen.
Ismeretlen útra tévedtem, mikor megismertelek.
Engedd hát, hogy melletted lehessek.
Engedd, hogy örökké tartson ez.
Minden percben ott vagy előttem,
látom az arcod, érzem az illatod.
S keserű a nap, mikor egyedül felkelek.
Fogom a kezed, mégis távolodsz tőlem.
Őrült egy érzés, kimondani még nehezebb.
Egy új esély, egy új élet veled.
Emlékek forrnak össze,
összetartva minket.
Fel s lemegy a Nap, és csak téged látlak.
Várlak, hogy karomba zárjalak.
Egy új esély, mely betölti lelkem.
Egy új élet, mely nélküled értelmetlen.
Veled lenni, élni örökké,
ez az, amit mindig is kerestem.
Emlékek rólad, rólunk,
ami összetart minket, még akkor is,
ha már azt hisszük lehetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése