2013. október 22., kedd

Régi verseim 11.

Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése