A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színpad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színpad. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 18., hétfő

Fellebbent a függöny

Fellebbent a függöny, s te kiléptél a színpadra.
Mindenki téged nézett, gyomrod görcsben égett.
Szerettél volna elfutni, de nem akartál megfutamodni.
Lehunytad szemed, a zene felcsendült.
Ajkad mozogni kezdett, hangod betöltötte a teret.
Szíved kinyílt az emberek felé, s ők szeretettel fogadták mindazt a jót,
amit hangoddal adtál.
Boldogan énekeltél, mert érezted az emberek szeretetét irántad.

2015.12.17., csütörtök

2013. október 22., kedd

Régi verseim 11.

Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!
Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!
Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!
Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!
Mélyből a magasba, zuhanunk.
Utánunk nincs más, kutatunk.
Látjuk a célt, feltörünk.
Itt vagyunk már, hadd szóljon...!