Felébredtél, mint minden reggel.
De most üres oldal várt rád.
Csak nézted s láttad még őt.
A lepedő gyűrött, mégsem érintette senki.
Az ölelő karok sem érintettek már.
S csak reménykedtél.
Felébredtél, s ő már nem volt sehol.
Mintha sosem lett volna.
Mégis érzed őt.
Ott volt az illata.
A jelenléte még mindig erősen vonzott.
Még sincsen már.
Felébredtél, s ő már nem fogadott finom reggelivel.
Nem volt a pulton a két bögre kávé.
Üres volt, mint az érzés, ami legbelül szorított.
Felébredtél, s a kinti világ már nem volt olyan színes, mint előtte.
Felébredtél, s tudtad, ő már nem jön vissza többé.
Christin Dor
2025.07.20., vasárnap 08:37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése