2010. augusztus 29., vasárnap

Költeményeim!!! 21. rész


A BARÁTSÁGOT NEM LEHET ELVESZÍTENI,
A BARÁTOKAT NEM LEHET HÁTRAHAGYNI.
MERT ÉLETED MAJDNEM MINDEN NAPJÁN OTT VANNAK VELED,
S TE IS OTT VAGY NEKIK,
MERT MINDEGYIKŐTÖKNEK SZÜKSÉGE VAN A MÁSIKRA.

******************

A BARÁTSÁGOT NEM LEHET SZÍNLELNI,
NEM LEHET FÉLVÁLLRÓL VENNI.
MERT A BARÁTSÁG NAGYON FONTOS DOLOG,
BARÁTOK NÉLKÜL ÉLNI NEM LEHET.
S MINDEGY MENNYI IDŐ TELIK EL,
A BARÁTOK MINDIG OTT LESZNEK VELED.

********************

AMIKOR MEGBÁNTUNK VALAKIT,
EGY BOCSÁNATKÉRÉSSEL,
NÉHA AJÁNDÉKKAL AKARJUK MEGVIGASZTALNI.
DE VAJON AZ A SZÓ,
HOGY BOCSÁNAT ÉR IS VALAMIT?
AZ AJÁNDÉKKAL KI LEHET ENGESZTELNI?
ÉS AZ, AKIT MEGBÁNTOTTUNK ELFOGADJA MINDEZT VAGY ELFORDUL TŐLÜNK?
MÉG MIELŐTT EZT MEGTESSZÜK,
SAJÁT MAGUNKTÓL IS BOCSÁNATOT KELL KÉRNÜNK,
MERT MEGBÁNTOTTUK AZT,
AKI FONTOS NEKÜNK.

***********************

NÉHA FÉLÜNK,
DE NEM BIZTOS,
HOGY TUDJUK MITŐL.
PEDIG EZERNYI DOLOG VAN A VILÁGBAN,
AMITŐL FÉLHETÜNK.
DE CSAK NÉHÁNYTÓL TUDUNK MEGSZABADULNI,
A TÖBBI TOVÁBB KÍSÉRT.
ÉS HA SZEMBE IS SZÁLUNK VELÜK,
NEM BIZTOS,
HOGY GYŐZHETÜNK.

Költeményeim!!! 20. rész

Te voltál neki a fény, aki mutatja az utat.
Te voltál neki a levegő, akiért élt.
Te voltál neki a tűz, aki felemésztette.
Te voltál neki a minden, akiért mindent megtett.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sebzett a lelked, mert hűtlen volt hozzád.
Sebzett a szíved, mert csalódtál benne.
Sebzett a tested, mert odaadtad magad,
s ő csak kihasznált téged.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szíved ezerszer dobban, ha őt látod.
Szíved hevesen lüktet, ha hozzád szól.
Szemeid le sem veszed róla,
őt nézed egyfolytában.
Szemeid könnybe lábad,
ha feléd közelít.

******************************************************

A szerelem egy csapda, amibe ha bele zuhansz szorosan tart téged.
Kínoz, gyötör, ellenállhatatlanul vonz téged,
s minden egyes alkalommal valami újat ad neked.
Ebből a csapdából sosem szabadulhatsz,
ha már mélyen érintette szíved, lelked s tested.
De ha mégis elengedne,
akkor hatalmas üresség lesz életed.
S ezt az ürességet nehezen lehet pótolni,
mert egy igaz szerelem létezik,
s az is mindig megsebez.

***************************************************

Miben vagy te más, mint a többi ember?
Kedves, szerető lény, aki mindenkire számíthat.
Egy olyan ember, aki nem fél megmutatni önmagát.
És, aki nem hagyja veszni mindazt,
amit már felépített maga körül.
Ne hagyd, hogy mások ítélkezzenek feletted,
mert az ember, csak saját maga fölött ítélkezhet.

Költeményeim!!! 19. rész

2010. augusztus 28., szombat

Költeményeim!!! 18. rész

Költeményeim!!! 17. rész

Néha arra gondolok,
milyen lehetett volna,
ha minden másképp történt volna.
De a múltban téblábolni nem szabad,
mert azon változtatni már nem lehet.
De a jelenben s a jövőben
másképp csinálhatok dolgokat.
S amiket eddig kihagytam az életemből,
még megtehetem,
mert van időm.



I give a thought to it sometimes,
what could have been like,
if everything would have happened some other way.
But it is not allowed to loaf around in the past,
dared to make changes in it already no way.
But in the present and the future
I may do things some other way.
And what I omitted from my life till now,
I may do it yet,
because I have time.

Költeményeim!!! 16. rész

Költeményeim!!! 15. rész

Költeményeim!!! 14. rész

Csókolj ezerszer,
hogy lábam beleremegjen.
Csókolj még,
hogy összeessek.
Karjaidban akarok lenni,
amíg tart remegésem.
Karjaidban pihenni,
hogy ott ébredjek fel.

Kiss a thousand times,
that my foot let him be trembling from it.
Kiss yet,
that let me collapse.
I want to be in your arms,
while my tremble lasts.
To rest in your arms,
that let me wake up there.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Játék volt mind, amit egymással tettünk.
Játék, ami veszélyes volt.
Mindketten ugyanazt akartuk.
S a végén mindketten pórul jártunk.

All of them were games, which we did with each other,.
Game, which was dangerous,.
Both of them we wanted the same one.
And his end both of them we came off badly.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Távol vagyunk a másiktól,
de bízva bízunk egymásban.
Tudjuk, hogy nehéz így élni,
de megbirkózunk ezzel a helyzettel.
Alig várjuk, hogy újra lássuk egymást,
s amíg lehet minden egyes napot közösen éljünk meg.

We are distant from the other one,
but trusting we trust each other.
We know, that heavy to live so,
but we tackle this situation.
We are waiting for seeing each other again hardly,
and while he may be let us live each single day jointly.

Költeményeim!!! 13. rész

Költeményeim!!! 12. rész

Költeményeim!!! 11. rész

2010. augusztus 25., szerda

Költeményeim!!! 4. rész

Próbáltam melletted maradni,
de nem hagytad.
Próbáltalak visszatartani,
de nem hagytad.
És még így is,
hogy távol vagy,
még mindig akarlak.

Költeményeim!!! 3. rész

Fogd meg a kezem,
húzz magadhoz szorosan,
ne eressz el soha.
Ölelj addig, amíg tudsz,
hogy csontjaim is érezzék.
Érintsd meg ajkam,
csókolj meg úgy,
hogy fájjon,
hogy tudjam birtokolni akarsz.
Mondd ki amit gondolsz,
amit érzel,
hogy tudjam még mindig fontos vagyok neked.

Költeményeim!!! 2. rész

Szerelmet látok a lapokban,
egy szerelmet, mely nemsokára eljön.
De ahogy minden másnak,
ennek a szerelemnek is megvan az átka.

Költeményeim!!! 1. rész

Ne mondja senki sem,
hogy bűnnel élni nem lehet.
Hogy a zord világból,
kijutni nem lehet.
Hogy lelkünk puszta léte
lassan megszűnik.
A test amely fogva tartotta,
hamuvá válik.
Mert bűnnel él minden ember,
s bűnnel hagyja el a világot is.

2010. augusztus 24., kedd

Vegyes versek - unatkoztam:)

Csókkal pecsételted esküd,
csókkal üdvözölted őt.
Szíved érte dobogott,
szíved róla álmodott.
S amikor megszólaltak a harangok,
s kimondtátok a boldogító igent,
jött egy villám beléd csapott,
s a vőlegény elkárhozott.

----------------------------------------------------

Mérget csepegtettél anyósod bögrébe,
de helyette az asszony húzta fel egyszerre.
Nem bánkódtál sokat,
hoztad az új asszonyt,
aki nem más, mint az anyósod.

************************************************

Részeg voltál, mint a kancsó.
Elterültél a padlón.
Hányásodban fetrengtél,
s közben kaján nevettél.

...........................................................................................

Mentél az úton karikás szemekkel.
Jöttek sorra az autók,
s te lestoppoltad őket.
Ők meg csak átmentek rajtad,
csak úgy stoppoltak téged.

-----------------------------------------------

Nem mondtam el neked mennyire fontos vagy nekem.
Nem mondtam el neked mennyire kellesz nekem.
S te nem gondoltad volna mennyire szeretlek.

**************************************************************

Hűséget esküdtél, hűséget fogadtál,
az első perctől kezdve hazudtál.
Hűséges volt hozzád,
s szeretett téged.
Te mégis átnéztél rajta,
s elhagytad másvalakiért.
Hűséget esküdtél, hűséget fogadtál,
az első perctől kezdve hazudtál.
Hiába volt hozzád jó,
tett meg mindent amit kértél.
Te mégis átnéztél rajta,
s elhagytad másvalakiért.

2010. augusztus 23., hétfő

(:MESEROMBOLÓ:) 2. rész

Állandóan súrolt, főzött, mosott, állatot gondozott.
Egy jó szót sem kapott.
Aztán jött a levél a királytól,
hogy fiának keres asszonyt.
De a lány hiába akart elmenni a bálra,
mostohaanyja lekoptatta.
Mostohaanyja s annak lányai pedig elmentek a bálba.
A lány fogta magát,
felkapta magára legjobb göncét,
s elvágtatott a király kastélyába.
Ott találkozott a herceggel,
ki belezúgott a titokzatos hercegnőbe,
de még mielőtt elmondhatta volna mit érez,
a lány lelépett még mielőtt éjfélt ütött volna az óra.
Másnap a herceg felkerekedett,
hogy megtalálja a topánka viselőjét,
körüljárta a völgyet,
még a tanyákra is benézett,
de nem lelte élete párját.
Amikor eljutott a mostohákhoz,
a próbán mindenki kudarcot vallott,
kivéve a szegény szobalány,
kinek lábára illett a topánka.
De még mielőtt a herceg magával vihette volna,
a mostohaanyja leütötte a lányt a topánkával.
Így történt meg, hogy a hercegnek mindjárt három felesége is lett,
a topánka pedig a fejdísze.

(:MESEROMBOLÓ:) 1. rész

Hófödte hegyek között él egy gyönyörű hercegnő.
Várának tornyában várja megmentőjét.
A daliás herceg ki eljön érte,
megmenti őt a zord világtól,
s magával viszi otthonába.
De a hercegnő hiába vár hős hercegére,
lecsapta őt a daliás sárkány,
ki mindvégig védte hercegnőjét.
Így történt hát,
hogy a hercegnő fogta magát
s levetette magát a mélybe.
De a vizesárok helyett mára tüskevár állott.
A hercegnő ezernyi tüske fedte,
s a sárkány azt hitte egy betolakodó az.
Forró tüzet okádva,
a hercegnő hamuvá vált,
s a sárkány tovább őrizte nagy boldogan a vár tornyát.

Versek vegyesen

Egyetlen kívánság csupán,
mit a hullócsillagtól kérsz.
Egyetlen kívánság csupán,
mit csak remélsz.

*************************************************

Kezem kezedet fogva,
elindulunk egy úton.
Mi sem tudjuk még,
hogy merre tartunk.
Bízunk abban,
ami ránk vár.
Bízunk s remélünk,
hogy valami szép vár ránk.

****************************************

Hol vannak már azok a napok,
amikor boldogok voltatok.
Hol vannak már az idők,
amikor együtt voltatok.
A tengerparton sétálva,
a naplementébe tekintve,
s csak a boldogságra vágyva,
néztetek egymás szemébe.

**********************************************

Hasonlóak voltak érzéseink,
de mindkettőnk mást akart.
Nem tudtuk eldönteni,
mi a jobb a másiknak.
S amíg ezen gyötrődtünk,
nem vettük észre,
hogy eltávolodtunk.

******************************************

Fényesen ragyog egy csillag,
a mi közös csillagunk,
mely akkor ült ki az égre,
amikor még együtt voltunk.
Nem bántunk meg egy percet sem,
boldogok voltunk.
Csupán elmúlt a szerelem,
ami akkor volt köztünk.
De az a csillag még mindig ott fenn ragyog,
s várja, hogy újra egymáséi legyünk.

*************************************************

Szorongás fog el.
Félelem gyötör.
Lelked sajog,
s minden percben a halált kívánod.

*****************************************

Szerencsésnek mondhatod magad,
amiért ily könnyen rád talált a szerelem.
Szerencsés az, aki téged választott,
mert tudja, hogy te is ugyanazt érzed iránta.

******************************************************

Mikor a szirmok beborítják az eget,
akkor tudd, hogy én is ott leszek veled.

************************************************

Mikor mindenki más elfordul tőled,
én akkor is ott leszek melletted.

**********************************************

Amikor távol leszünk egymástól,
akkor is tudjuk, hogy a másik mire gondol.
S amikor suttogva kimondod,
a szél elhozza nekem szavaid.
Így üzenünk egymásnak,
amíg ismét viszont nem látjuk a másikat.

**************************************************

Mihelyst leszáll az éj,
az égen ezernyi tündér táncol.
Szárnyaik csillámot szórva,
álmot hoznak el.
S amíg el nem jön a hajnal,
addig vigyáznak álmainkra.

Fantázia dús versek:) 4. rész

Csókja íze édes,
érintése forró.
Minden percben egyre közelebb juttok a tetőfokhoz.
Lassú mozgás,
mely egyre fodrozódik,
mely éget s felperzsel.
Egyre jobban s jobban,
míg végül kielégülten nem fekszetek egymás karjaiban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szenvedély, ami felforrósítja tested,
amikor minden mást kiszorítasz fejedből,
amikor minden ösztönöd egyet akar...
Fokozva az izgalmat nem bírsz már magaddal,
s egyre feljebb s feljebb törsz.
És amikor eléred minden erőddel azon igyekszel,
hogy ismét fellobbanj.

Fantázia dús versek:) 3. rész


Lázasan kutatod,
a porcikád is beleremeg.
Az éjszaka leple alatt,
odaadod magad az idegennek.
Simogató kezek fedezik fel tested,
kínzó csókok röpítenek a mennybe.
Egy vagy vele,
s ő téged akar.
Cserébe amit adsz sosem szűnő érzés,
mit rejteni nem szégyen.

Fantázia dús versek:) 2. rész


Tested forróságát nem csillapítja semmi,
vágyad egyre nő,
s szapora ütemben véred száguld ereidben.
Lángoló érzés fojtogat,
torkodból mélyről jövő hang,
s a várva várt érzés mi elrepít,
mint egy örvény.

Fantázia dús versek:) 1. rész


A vele töltött éjszaka után egyszerűen távoztál,
pedig minden vágyad az volt,
hogy reggel is mellette kelj fel.
A vágyak, mely felszabadított,
mint egy vad űzted áldozatod,
s mégis később hagytad,
hogy másképp történjen.
Forró testét még most is érzed bőrödön.
Ahogy csókjával felhevít,
s utat tör.
Hallod halk, kéjes hangját,
suttogó szavait,
mely csak fokozzák vágyad iránta.
Mégis úgy döntöttél ennyi volt.

2010. augusztus 21., szombat

Új verseim!!! 14. rész

Boldog voltál karjaiban,
boldog az ölelésében.
Szeretted őt,
kívántad minden porcikáját.
De nem tudtál ellenállni a kísértésnek,
s ő elhagyott téged.

Új verseim!!! 13. rész

Nem tudod titkolni érzéseid,
minden percben egyre nehezebb.
Nem tudod hogyan kezd,
miként mond el, amit érzel.
Nem tudod mi lesz a válasz,
nem tudod, hogy ő mit érez irántad.
S ez nyomaszt hosszú-hosszú ideje.

Új verseim!!! 12. rész

Lőrinc barát a kocsmában iszogat jókedvvel.
Zongoraszó kíséri beszéde nyelvével.
Midőn a sok jó bor lassan fogytán van,
előveszi köpenye alól a legjobbat.
S addig-addig issza,
míg földre nem rogy a lába.

Új verseim!!! 11. rész

Virágos kertben áll egy gyönyörű páva,
színes tollaival dicsekedve pávatáncot járva.
Meglátja őt a pávalány,
s melléje lépve táncol vele tovább.
Tekintetük egymásba fonódva,
tollaik díszes ruhát alkotva,
menyegzőt ülnek a virágok közt,
s táncukkal ünneplik örömük.

Új verseim!!! 10. rész

Hajdanán élt egy herceg,
ki kevély s öntelt volt mindenkivel.
Alattvalói még rátekinteni sem mertek.
Egy nap udvarába tévedt egy szegény leány,
ki ha nem is volt szép,
lelke nemes a legdrágább kincsnél is.
A herceg elutasította ajándékát,
s elűzte őt kastélyából.
Ettől kezdve a hercegre átok sújtott,
s csak akkor törik meg,
ha a csúfban is meglátja a szépet.
Teltek az évek,
a herceg magányossá lett.
Alattvalói is szétszéledtek.
Csak a szegény leány ajándéka volt az,
ami megmaradt számára.
Egy elhervadt rózsa,
mely egykor tündökölt,
s nem volt hozzá méltó párja.
A herceg egy alkalomadtán megszólította a rózsát,
s fejet hajtott előtte,
amiért nem hagyta magára.
A rózsa ekkor ismét tündökölni látszott,
majd szép lassan az éjszakába olvadt,
otthagyva a szegény leányt,
ki most gyönyörű s bájos.
Az átok megtört,
a herceg szíve szerelemmel dobbant,
s ifjú felesége oldalán kastélyába visszatért az élet.
Ők pedig boldogan éltek.

Új verseim!!! 9. rész

A rút külső mögött egy kedves,
szerető lélek lapul.
Mások szemeiben csúnya teremtés,
kire ránézni nem érdemes.
De amint leveti rútságát,
a tekintetek mind őt követik.
Kivéve egy,
aki még mindig a rút lelket keresi.

Új verseim!!! 8. rész


Az álarc mit sem ér,
ha nemes vonásaid elárulnak.
Kezed érintése finom s puha,
nem egy kérges tenyér,
mint egy földművelőé.
Ruhád mi rajtad van
most koszos s szakadt,
nem egy selyem anyag.
Nappal kastélyban élsz,
csillogás és pompa vesz körül.
Feleséged gyönyörű s fennkölt,
oldaladon, mint egy királynő.
Este a koldusok világába zuhansz.
Szeretőd karjában pihensz,
ki szeret s tisztel téged.

2010. augusztus 19., csütörtök

Új verseim!!! 7. rész

Ne félj a haláltól,
az ismeretlen érzéstől.
A félelemtől,
mely átjár utolsó órádban.
Ne félj attól, ami rád vár,
ami megszűnik létezni.
Te is csak egy vagy közülük,
aki hazatér.

Új verseim!!! 6. rész


Eljött érted az éj fekete holló,
hogy lelked e világból hazatérhessen.
De a lelked erősebb annál,
mintsem tova szálljon.
Földhöz ragadtan bolyongsz
a sötét éjszakában.
Társad a holló,
ki elkísér utadon.
Amíg lelked békére nem lel,
s magad el nem hagyod a földi létet,
addig veled marad,
hogy oltalmazzon téged.

Új verseim!!! 5. rész

Azt mondtad szeretsz,
mégis mást választottál.
Azt mondtad kedvelsz,
mégis mást akartál.
Kezdettől fogva játszottál,
nem érdekelt mit érezhettem ezután.
De túltettem magam rajtad,
s most én játszom játékodat.

Új verseim!!! 4. rész

Egy pillanatig megfeledkezni a világról,
a terhekről, mely vállad nyomják.
Csak egy percig ne éreznél semmit,
a mélyben csendre lelni.
Tudattalan feküdni ágyadban,
lehunyt szemmel lebegni az üres térben.
Nem vágyni semmi után,
csak egy pillanatig.

Versek - Poems 3. rész - 3. part


Újrakezdés...

Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.

Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.

De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom: állj!

Versek - Poems 2. rész - 2. part


Illúzió...
Illúzióba ringattam magam,
amikor szerelmes lettem.
Illúzióba ringattam magam,
amikor veled lehettem.

Vágytam egy álomra,
ami csak számomra létezett.
Vágytam egy szerelmes szóra,
ami sosem hangzott el.

Álomból, álomba zuhantam,
csak hogy téged lássalak.
Álomból, álomba futottam,
hogy velem maradhass.

Valóság volt az egész,
csak én nem érzékeltem.
Valóságban éltem,
de csak későn ébredtem fel.

Versek - Poems 1. rész - 1. part


Egy kis emlék...

Nem volt olyan nap,
hogy ne gondoltam volna rád.
Távol vagy tőlem, eltűntél előlem,
Nem talállak már.

Rabod voltam,
bilincs, mely nem engedett téged.
De te már messze vagy,
nem érlek el, érzem.

Veled mégis más lett volna,
vagy csak egy múló szeszély?
Ki vagy te mondd?
Mert én már nem ismerlek rég.

Nem vagy az, aki voltál,
vagy én változtam meg?
Ez a vers is csak rólad szól,
ne felejts el könnyen.
Nem is vettem észre, hogy mára már elértem itt is a 100. bejegyzésemet:) Gratu magamnak!!!:) A köv. írásomban is még versek lesznek.
Ezeket a verseket, amiket most majd leírok már szerepelnek a christindor blogban Versek címmel. Csak azért írom ide is, mert végül is ez a blog működik verses, történetek stb... elmondására:) És hát szintén angol és japán fordításban:) Komikat kérek!!! Negatív vagy pozitív tök mindegy:) Bírom a kritikát és a dicséretet egyaránt:)

U.I.: az Új verseim!!! már nem tartozik a christindor bloghoz:) Valaki el ne tévessze és megnézze:)

Új verseim!!! 3. rész

Az együtt töltött percek,
mik elmúltak rég,
még mindig ott él valahol szívünkben.
Mégis mikor összefutunk,
elfordítjuk arcunk,
hogy tekintetünk ne áruljon el minket.
Miközben más karjában fekszünk,
egymásra gondolunk.
Mikor más érint minket,
egymás érintését érezzük.
Nem feledhetjük mi volt akkor,
mert azon az éjszakán egymásé voltunk.

..............................................................................................................................

Megcsaltalak, de ezt te is tudod.
Mégsem szólsz egy szót sem.
Ugyanúgy megy minden,
mint annak előtte.
Fájdalmat okoztam neked,
magamnak szenvedélyt.
Mit kaptam csak egy éjszaka volt,
de amit te kaptál egy egész életre szól.

...................................................................................................

Folyton azt kérdem magamtól: Miért?
Miért hagytalak el oly hirtelen?
Te kedves voltál hozzám,
szerető s gyengéd.
Nekem mégis más kellett,
s ezért elmentem.
Nem tudom a választ,
nem is keresem már.
De egy biztos,
már más úton járunk,
és nem találkozunk már.

........................................................................................................

A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
A nagy szerelem,
ami köztünk volt,
már a múlté.
Bármit is jelentettünk egymásnak,
őszinték voltunk egymáshoz.
Bármi is történt köztünk,
már elmúlt.
A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
Szerelem helyett barátság lett a miénk.

....................................................................................

Követtelek, féltékeny voltam.
Nem akartam hinni a szavadnak.
Hiába a sok bók és virág,
az érzés máig fenn maradt.
Mikor megláttam őt,
féltékeny voltam.
Mit adhat ő neked,
amit én nem tudhattam?
Gyűlöltelek téged,
amiért ezt tetted velem,
s az észérvek eltűntek.
Nem hallgattam másra csak a szív szavára,
s eldöntöttem a játékot befejezem.
Mikor ráeszméltem mit tettem,
nem éreztem semmit sem.
Kiölted belőlem mindazt,
mit éreztem,
s csak a kihűlt arcod láttam mi véres.
Nem féltem, nem tántorodtam meg,
csak azt akartam fájjon s szenvedj.
De hogy szerelmetek útjába ne álljak,
mindkettőtök átjuthatott a túlvilágra.
De hogy ne felejtsétek az érzést,
a szenvedés mindig utolér titeket.

..................................................................................................................

Őrült vagyok, mert beléd szerettem.
Őrült vagyok, mert őrülten szeretlek.
Őrült minden, amit érzek érted.
Őrültnek lenni nem is olyan vészes.
Mert az érzés, amit egymásnak adunk,
őrültté tesz minket.

............................................................................................................

Egy hajnalon harmatcseppek hulltak,
szivárványszínbe öntve a napot.
Te ott álltál kint s vártad az első napsugarat,
hogy aztán mosolyogva fogadd.
Téged néztelek, ahogy aranysárgában tündökölsz,
s szemed fénylőn csillogott.
Eljött hát az idő, amire vártál,
s amit már rég elfogadtál.
Nem néztél vissza,
a fény útját követted tovább.
Egyedül csak az emlékek maradtak rólad.

......................................................................................................

Míg élek nem feledlek,
míg van miért, élek.
Míg nem jön az idő, várok,
míg búcsút nem int a lélek.
Míg nem találkozunk újra,
míg emlékeimben bennem élsz.
Míg érzem jelenléted,
míg nem mondod addig nem megyek.

..................................................................................................................

Itt hagytalak, mert több idő nem jutott nekünk.
Itt hagytalak, mert lejárt az időm.
De minden percben, amíg ott voltál velem,
sosem feledem,
s hangod mélyen őrzöm szívemben.

............................................................................................................

Halkan mondom, hogy más ne hallja:
szeretlek.
Halkan mondom, hogy más ne hallja:
kedvellek.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
simogatlak.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
csókollak.

2010. augusztus 18., szerda

Új verseim!!! 2. rész

Ha hallanám a hangod,
ha még egyszer láthatnálak,
keresve sem lenne szebb,
ha megcsodálnálak.

Ha ismét együtt lehetnénk,
ha minden szó igaz volna,
tudnám mennyire szeretnél,
ha mindez való volna.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elhagytalak. Vége. Ne keress többé.
E szavakat hagytam neked.
Nem tudom mit érezhettél,
mikor olvastad levelem.
Nem tudom mit tettél,
mikor elmentem nélküled.
De tudom, hogy amit tettem,
bármikor megteszem.
Mert már nem szeretlek,
s te is így érezted.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Vágytam valamire, ami nem jött el.
Vágytam valakire, aki nem lett az enyém.
Mindig jelen volt, mégsem érhettem el.
Mindig velem volt, de nem érdekelt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hosszú volt a nap,
a Nap is lenyugodni tért.
Csak én maradtam fenn,
a csillagok fényében.
Rád gondoltam épp,
leírom hát papírra.
De a gondolatok nem lesznek szavak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Körülöttünk néma csend,
üres mind, mihez hozzá ér kezed.
Látom arcod, elveszik lassan a homályban.
Érzem illatod, mi körülfonja testemet.
Szemeidnek tükörfénye láttatja velem arcom,
s benne azt, ki eltaszított magától.
Ajkad íze már nem édes többé,
keserű méreg mi ölni képes.
S amint eltűnsz előlem,
mosolyogva fordulok el tőled.
Itt a vége.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hontalan vagy,
nem vár téged semmi.
Üres a lelked,
nincs ki támogatna.
Szegény lettél,
nem maradt semmid.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Bűnös a lelked,
tisztátalan s mocskos.
Mosolyod bűnre csábít,
gátlástalan hódítasz.
Nem érdekel ifjú, özvegy,
szívük, testük birtokba veszed.
Nem érdekel hajadon, házas,
csak a tied legyen.
Éled az életed,
kastélyban, pompában.
Csillogás és pazar látványban.
Vagyonod, mint a tenger,
magad sem tudod megszámolni.
Mindened megvan,
csak szíved nincs.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor verset írsz,
minden érzésed elönt,
s tollat ragadva,
papírra veted.
Gondolatok, melytől szabadulni kívánsz,
mely tiszta és érinthetetlen,
csak úgy jönnek.
De nem mindig van ez így,
nem mindig jön az ihlet.
S akkor üres marad a papír,
ahogy a toll is pihen.

2010. augusztus 17., kedd

Új verseim!!! 1. rész

Megborzong tested, lelked.
Megborzong szíved, véred.
Megborzongat az érzés mi megérint.
Megborzongat a gondolat mi megrémít.

**********************************************

Tükörbe nézve magadat látod,
fénytelen szemek, száraz ajkak.
Egy kedves arc, mely szomorúan tekint magára,
egy magányos lélek, mely egymaga él bezárva.

********************************************************

Suttogó hangok - hallod őket.
Simogató kezek - érzed őket.
Ott vannak mind körülötted,
de nem látod, de ők látnak téged.

*********************************************

Boszorkányok éjjelén,
mágia hatalma felülkerekedvén.
Szél viszi az igét az égieknek,
kik erővel ruháznak fel téged.

****************************************************

Borús felhők szelik át az eget,
szomorú gondolatok járnak fejedben.
Komor hangulat uralkodik szívedben,
napfény sem tud áthatolni rajta.

************************************************

Szerelmet vallanék, de már túl késő.
Elmentél egy szó nélkül.
Hiába minden, amit érted tettem.
Máshol keresed a szerelmet.

*******************************************************

Tüzes nyári estén, mikor megismertél,
bearanyoztad életem minden percét.
Az érzés, mely te teremtettél nekem,
tova tűnt, amikor elfeledtél engem.
Egyik napról a másikra elmentél,
nem hagytál magad után semmit.
Emlékeimben ugyan elhalványult arcod,
de a keserűség még mindig ott él bennem.

**********************************************************

Kezedbe adtam szívemet,
hagytam, hogy tied legyen.
Nem sejtettem kinek adtam,
csak mikor már darabokra törted.

*******************************************************

Szívembe zártalak egy életen át,
szívemben őrzöm mit nekem adtál.
Szívembe olvadt minden egyes szó mit mondtál,
szívemben fájdalom, mert elhagytál.

2010. augusztus 15., vasárnap

SAJÁT VERSEIM!!! 7. RÉSZ

Emlékek közt élve éled napjaid,
felejteni akarsz, de a múlt nem hagy nyugodni.
Borongós reggelek, eső áztatta délutánok,
minden percben egyre nehezebbé válnak.
Ablakon át látod, ahogy emberek jönnek mennek,
de te csak őt várod, nem engeded soha el.
Várod, hogy betoppanjon az ajtón, s átöleljen téged,
hogy karjában végre nyugalomra lelj.

----------------------------------------------

Gondolataitok összefonódott, akár a testetek egy késő délutánon.
Bár merre is jártok, megtaláljátok egymást.
Midőn két lélek egybeolvadt, nem ereszti el egymást.
S szét hiába is szakítják, mindig meglelik egymást.

-----------------------------------------------

Szeretlek téged, szavakba önteni félek.
Szeretlek téged, hiányodban magányos vagyok nélküled.
Szeretlek téged, kimondani is nehéz.
Szeretlek téged, s remélem te is így érzel felém.

--------------------------------------------------

Őszinte szerelmet vársz, de nem találsz.
Őszinte szavakat vársz, de nem mondják.
Őszinte csalódást remélsz, de késő már.
Mert mindez megtörtént s elhagytak már.

-------------------------------------------------------

Barátságunk jelképe egy gyűrű,
mely elkísér minket mindenhová,
és ha csak ránézel gondolj rám.

--------------------------------------------------------

Barátság egy életre szól,
mely nem csak egy szó,
hanem egy érzés,
egy kapocs, mely örökre összeköt.

---------------------------------------------------------

Barátnak lenni jó érzéssel tölt el,
mert tudod valakinek mindig szüksége lesz rád,
s viszonzásképp ő is ott lesz veled.

--------------------------------------------------------


Évának:)


Emlékszem mikor még kicsik voltunk,
megláttuk egymást barátokká váltunk.
S ahogy nőttünk növekedtünk,
mindig ott voltunk egymásnak.
Semmi nem állhatott közénk,
s ezáltal a barátságunk csak erősebbé vált.
Ott voltunk egymásnak,
ha szomorúak voltunk,
ha könnyeink arcunkon csillogott,
ha fájdalmunk, szenvedésünk mélyről feltört bennünk.
De mindig megvigasztalódtunk,
s jókat nevettünk.
Együtt buliztunk,
nagyokat sétáltunk,
megosztottuk egymás közt titkaink.
S bármennyi év eltelt mi mindig együtt maradtunk,
s ha változtunk is,
egymás szemében mindig ugyanazok maradtunk.
Még akkor is ha távol vagyunk!!!

SAJÁT VERSEIM!!! 6. RÉSZ

Sejtelmes éjszaka volt, amikor megláttad őt,
kinek tekintete jég kéken ragyogott,
s mosolya csábítóan vonzott.
Karjai átfonták derekad, miközben csókjával betakart,
szorosan magához ölel, birtokol téged.
Halk suttogással megbabonáz, s tovább folytatja játékát.
Őrjítő vágyat keltve, felrepít a mennybe.
A gyönyör kapujához érve, lassan visszazuhantok a mélybe.
Amikor felébredsz neki már hűlt helye,
de forró csókját még mindig érzed.

SAJÁT VERSEIM!!! 5. RÉSZ

A BESTIA

A szerelem rabja lettél,
őrjítő vágy fogságába estél.
Szíved börtönébe zárt a démoni lény,
ki minden férfi álmába belevész.
Mint egy körtánc, úgy vergődsz fogságában,
álarcával takarja előled valódi alakját.
Csókjával üldöz, szerelmét neked adja,
kifürkészhetetlen tetteivel magával ragad.
Te lettél számára az új préda,
nem riad vissza.
Hiába küzdesz ellene,
ő már a magáénak tudhat.
S amikor beköszönt a reggel,
kihűlt tested martalékká lesz.
De benne élsz tovább s fejlődsz,
amíg napod fel nem virrad,
s a vérszomj kezdetét nem veszi újra.

2010. augusztus 14., szombat

SAJÁT VERSEIM!!! 4. RÉSZ

Elvesztetted kit szerettél,
ki fontos volt neked.
Nem gondoltad volna,
hogy ez is megtörténhet.
Minden percet együtt töltöttél vele,
s csak terveket szőttetek.
Csak egy pillanat volt az egész,
s ő már nem volt többé.
De neked egy örökké tartó fájdalom,
mely sosem szűnik már.

-------------------------------------------------------------

Megszülettél s felnőttél,
a világban éltél.
Lettél valaki, teltek az évek,
elszállt feletted az élet.
Családod lett, pénzed, házad,
gyermekeid köréd állnak.
Szerettél s téged is szerettek,
de eltávoztál s üres lett minden körülötted.

-------------------------------------------------------------------------

Azt mondják a halál fekete és sötét,
de mi van, ha egy fénylő valami.
Azt mondják, hogy a halál után nincs semmi,
de mi van, ha a lélek egy gyönyörű helyen lakozik.
Azt mondják, a lélek újjá fog születni,
de senki nem tudja mikor, s hogyan fogsz létezni.

----------------------------------------------------------------------

Arcodon könnycsepp,
szemedben szomorú fények.
Szíved sajog,
tested remeg.
A fájdalom keserű ízét érzed ajkadon,
de csak némán állsz az esőben.
Őt várod, percenként az órád bámulod,
látni kívánod, de arcát fátyol borítja.
Szólítod őt, de ő már nem válaszol.
Az eső mossa arcod, egybeolvad könnyeiddel.
A fájdalmad, s a szomorúság sosem múlik el.
Elkísér mindaddig, amíg újra nem találkozol vele,
de amint együtt lesztek,
a boldogság újra rád lel.

---------------------------------------------------

Millió csillag ragyog az égen,
millió könnycsepp érted hull le.
Milliószor mondtam szeretlek téged,
milliószor mondtad hagyjalak el.

---------------------------------------------------------------

Mikor arra gondolok, hogy velem lehetnél.
Mikor arra gondolok, együtt lehetnénk.
Elkap a szomorúság, mert mindez csak álom,
mert távol vagy tőlem, s már bánom.

Mikor megtehetném, hogy elmondom szeretlek.
Mikor megtehetném, hogy vallomást teszek.
Elkap a félelem, hogy visszautasítasz,
hogy elfordulsz tőlem.

Mikor álmomban téged látlak, arra vágyom,
hogy valósággá váljon.
Mikor álmomban téged látlak, ölellek, csókollak,
szívből imádlak.

Úgy akarlak téged,
úgy szeretnélek.
Átölelni téged,
egy örökkévalóság lenne.

Megérinteni az arcod,
csókolni ajkad,
fogni két kezed s együtt élni veled.
Mind csak egy álom.

--------------------------------------------------------------------------

Keresve kutatod, de nem leled,
fájdalom szövi át szívedet.
Bánatod egyre erősebb,
de reménykedsz a jövőben.

Keresve kutatod, de nem leled,
szükséged van az erődre.
Látni akarod még egyszer,
magadhoz láncolni örökre.

SAJÁT VERSEIM!!! 3. RÉSZ


Mikor lehunyom szemem, te átölelsz engem.
Együtt merülve el az álmokba.
Napsütötte tengerparton sétálunk,
talpunk nyomát a homokban lassan eltünteti a víz habja.
Nézzük, ahogy a naplemente beborítja az eget,
s a tenger moraja lágyan megérint minket.
Csak mi ketten vagyunk, senki más.
Midőn az álom tova tűnik, te még mindig velem
s én veled vagyok.

SAJÁT VERSEIM!!! 2. RÉSZ

JÓ REGGELT...



Csókjaid ébresztenek, még álmomban is te vagy.
Ölelésed forrón felmelegít, s az összes gondolat elszáll tova.
S amikor kinyitom szemem, téged látlak magam előtt.
Mosolyogva köszöntesz, s arcom simogatva mondod:
Jó reggelt!

SAJÁT VERSEIM!!! 1. RÉSZ

EGYEDÜL...



Vihar tombol lelkedben,
szíved tele gyűlölettel.
Gondolatok cikáznak fejedben,
nem tudod merre kell menned.

Éjszakák telnek el úgy,
hogy nyugtalan fekszel ágyadban.
Reggelente felébredvén,
szobád homályába veszel.

Nincs melletted, ki fényt gyújtott eddig életedben.
Nincs kivel megoszthatnád bánatod.
Nincs, aki hűvös éjszakákon ölelésével felmelegítene.
Nincs, ki azt mondaná: szeret.

Múlnak a napok, éjek,
s te egymagad vagy a szobád mélyében.
Függönyök behúzva,
s a sötétség leple betakar téged mindörökre.

2010. augusztus 11., szerda


VÁLOGATOTT VERSEK ÉS IDÉZETEK

"Tisztában vagyok vele, hogy nem intellektuális dolog a szerelem. Az ember az egyik percben olyan földhözragadt, mint egy sáros felmosórongy, a következőben viszont szárnyal, mint a vizes kézből kisikló szappan."

Vavyan Fable


PETŐFI SÁNDOR - SZERETLEK KEDVESEM!
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szívednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényed
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldozat,
Mely kicsiny ne lenne
Életed hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!
Debrecen, 1848

"Az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat."

ISAAC NEWTON


"Szépség és valóság, erre van szükség; de a szépséget is a valóból kell merítenünk."


Blaise Pascal


“Bölcsesség az, ha mindig tudatában vagyunk annak, mennyire tévesek lehetnek nézeteink és mennyire bizonytalanok mindazok a dolgok, amelyekre a leginkább számítunk.”

Gerald Brenan


“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”

Goethe


“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.
Labdázni hívtalak a kertbe,
Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.
Rajzoltam neked egy képet,
Azt hittem, elteszed, de nem tetted.
Kunyhót építettem az erdőben,
Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál.
Szereztem jó csalit,
Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál.
Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled,
Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.
Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk,
Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.
Kértelek, hogy kössük össze az életünket,
Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.
A hazám háborúba hívott, azt mondtad,
térjek vissza épen, egészségesen.
De nem tértem.”

Stan Gebhardt


Arthur Rimbaud - Michel és Christine


Még csak ez kellett, hogy Nap, te is bucsúzz!
Tűnj el, fényözön! Ime, az út sötét lett.
Fűzeket, regés kerteket összezúz,
letipor kövér haragja az égnek.
Bárány-századok, idilli katonák,
ősi vízcsatorna mellett, sík fenyéren,
fussatok a láthatár alól tovább,
sujt a zivatar, irhákat mosdat vérben.
Éjsötét kutyák s ti bundakapkodó juhászok,
szőke nyáj, az árny viharzik és a kén,
fussatok födél iránt, ha irgalomra vágytok,
most, a mennykövek fénylése idején!
Úristen, velem mi lesz? Íme, kiszakad lelkem,
vérrel jeges ég s fellegek irama
viszi száz Sologne felett a végtelenben,
mintha végtelen vasúton siklana.
Ordas-falkákat, vadóc-magokat hoz ránk,
a kacskaringós indákat neveli
ez a délutáni orkán-ájtatosság,
ős Európa hordákkal lesz teli.
Majd kisüt a Hold! A táj kopár alatta.
Vérmes győztesek dobják fel fejüket,
hold-halványán sok csatacsődör üget,
csenget kövecseket útján a büszke banda!
Láthatom-e a sárga lankát s a nőt,
kék szemeit, a férfi kipirult képét,
ó, Galliát s a Bárányt lábuk előtt,
Michelt, Christine-t - és Krisztust? - az Idill végét.

NAGY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA


ANATOLE FRANCE

"Mindenki a maga módján álmodja meg az életét."

PAULO COELHO

"Az ember sosem szűnik meg álmodni. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk."