A gyertya és a hercegnő
Éjjelen s nappalon
halk zene szólal,
szomorú énekét
a szél viszi tova.
Parányi ablakból,
parányi fény pislákol,
parányi fény pislákol,
egy kis asztali gyertyafény
áld világot.
Mellette ott van ő,
a szomorú hercegnő,
ki egymaga táncol,
tekintetét mindvégig hű társán tartja.
De amint a fény utolsó
lángja is kialszik,
magányos sötétségbe
burkolózik.
Reménykedve várja,
hogy társa visszatérjen,
hogy táncával mindvégig
őt éljenezze.
Az utolsó kattanás jelzi:
lejárt az ideje,
végleg búcsút int a reménynek,
s örökké szunnyadó kedvesének.
Éjjelen s nappalon
halk zene szólal,
szomorú énekét
a szél viszi tova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése