EGYEDÜL...Vihar tombol lelkedben,
szíved tele gyűlölettel.
Gondolatok cikáznak fejedben,
nem tudod merre kell menned.
Éjszakák telnek el úgy,
hogy nyugtalan fekszel ágyadban.
Reggelente felébredvén,
szobád homályába veszel.
Nincs melletted, ki fényt gyújtott eddig életedben.
Nincs kivel megoszthatnád bánatod.
Nincs, aki hűvös éjszakákon ölelésével felmelegítene.
Nincs, ki azt mondaná: szeret.
Múlnak a napok, éjek,
s te egymagad vagy a szobád mélyében.
Függönyök behúzva,
s a sötétség leple betakar téged mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése