A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 2. rész

Megérettem arra,
hogy befogadjam a szerelmet,
amit kínál az élet.
De nem mondok le vágyaimról,
melyet mind máig dédelgetek.
S ha így elfogad,
ezt a szerelmet megtartom magamnak.

***

Már nem kételkedem benned,
hisz igazoltad hűséged.
Átadom a szívem,
hogy megtöltsd szerelmeddel.

***

Nincs fájdalom s keserűség.
Megmutattad miként kell szeretni.
Általad jobb lettem.
Lelkem tiszta, érintetlen.

***

Gondolataim csak rólad kering.
Arcod látom magam előtt,
pedig nem vagy itt.
Érzem ajkad csábítását,
pedig rég csókoltál.
Várlak téged, jöjj vissza hozzám!

2011. június 20., hétfő

Régebbi verseim, amiket most találtam meg:)

Könny lenni az arcodon.
Szemedben fénylő csillag.
Szívedben érző lélek.
Előtted igazi szerelmes.

A könny eltűnik, felszárad.
A fénylő csillag kihuny.
A lélek elvész a semmibe.
A szerelem örökre eltűnik előtted.

Könnyet csalsz ki szememből.
Fénylő csillagként ragyog.
Szívem mélyén tudom mi rejtőzik benned.
Szerelmes szavakkal búcsúzok tőled.

***

Van, akinek magány jár.
Van, akinek szerelem ád.
Van, aki megtalálja a boldogságot.
Van, aki örökké azt kutatja.
Van, aki meghallja egy vérző szív keserű dallamát.
Van, aki elmegy előtte nem látva mit hagy hátra.
Van, aki szeret és viszontszeret.
Van, aki csak azt hiszi szerelmes.
Van, aki mindezt figyelmen kívül hagyja.
Van, aki örökre bezárja.

***

Gondolatok járnak fejemben.
Tollat ragadok, hogy megfogalmazzam őket.
Mégsem írok csak nézem az üres papírtömeget.
Miért érzem üresnek az életem?
Miért vagyok szomorú, ha más boldog?
Miért nem mosolygok, ha más nevet?
Miért érzem azt, hogy jelentéktelen vagyok?
Miért sírok éjszakánként, ha rád gondolok?
Miért van az, hogy nem tudok dönteni mi a helyes?
Miért emészt a bánat, ha előttem a világ zajlik?
Miért van ennyi kérdés amikor válasz nem jön rá?
Leírni mindezt annyi, mint kimondani.
Mégis félünk meghallani.
S ahogy az idő telik úgy múlnak el felettünk az évek.
Ezernyi darabra törve össze egy szívet.

***

Ha valaki tudatosan építi az életét,
nem biztos, hogy eléri azt, amit akar.
Vagy már maga sem tudja mit akar.
Vagy elveszíti az egyik utat és választ egy másikat.

***

Elfelejteni téged hogy lehet?
Ha a sírás fojtogat nélküled.
Minden vágyam az, hogy veled legyek.
De távol vagy és sehogyan sem érlek el.
Próbáltalak elfelejteni, de ott vagy a szívemben,
a lelkemben és a fejemben.
Meddig lehet így élni?
Meddig lehet könnyeket hullajtani érted?
Évek teltek el és még mindig szeretnélek?
Nem hiszem.
Vagy csak a dédelgetett álmomat akarom valóra váltani?
Talán.
Ha messze lennék tőled sikerülne elfelejteni téged?
Sosem szerettél, nem is fogsz.
Akkor miért gondolok még rád?
Miért bánt, hogy mással vagy?
Talán, mert még mindig álomban élek.

2011. március 4., péntek

Érzelmek hullámain 2. rész

Érzelmek hullámain

Köd előttem, köd utánam.
A szerelmet sehogyan sem találtam.
Hogy merre keressem magam sem tudom.
Csak hiszek benne, hogy egyszer megtalálom.



Ácsingózok a szerelem után,
mint majom a gyümölcs után.
Nem lelem semmiben sem örömöm.
A tudat, hogy egyedül vagyok csak elszomorít.
De amíg van bennem remény,
addig reménykedve nézek a Nap felé.


Úgy kellesz nekem, mint kutyának a csont.
Kívánlak, mint majom a banánt.
Szeretnélek, mint veréb a gilisztát.
Csípnélek, mint pók a legyet.
Nyalnálak, mint gyerek a jégkrémet.
Hogyan mondjam még, hogy szeretlek?


Magányomban már azt sem tudom mit írok.
Keverednek a gondolatok.
Érzelmi világom színkavalkádot játszik.
Nem győzöm villogtatni.
Sokféleképp leírom mit érzek.
Mind-mind ugyanazt mutatja.
De nem tudom megunni.
Mert ezzel másoknak is örömet hozhatok.

2011. február 17., csütörtök

Szerelmetes versek 9. rész

Az őrület határára sodródva,
féktelen érzés kering.
Nem tudni mikor csap le áldozatára,
bőszen kivárja idejét.
Mint egy lappangó vírus kerül közelebb,
s ha megfertőzi elterjed rajta.
Nincs ellenszer,
de ha lenne is már késő volna.
Kattogó bombaként éli napjait,
s ha egyszer robbanni készül,
végigsöpör megállíthatatlan.
A rombolás mi urrá lesz rajta,
végbemenő pusztulást okoz.
Nem lesz ki helyrehozza.
Csapdában vergődik,
szárnyaszegett s búskomor.
Nem lát tisztán a sötétben,
gondolatait is homály borítja.
Reményvesztett csatában nincs egy hű társa sem,
kivel megoszthatná magányát.
Pedig már életben maradnia is nehezére esik,
de valami visszatartja.
Valami harcol benne,
de maga sem tudja mi az.
Csatát vív saját lelkével,
s a láthatatlan ellenséggel.
Zúgolódik,
mint egy kitörni készen álló vulkán.
Forrong,
akár egy megveszekedett oroszlán.
Harc közben ezernyi sebből vérzik,
de mindezt meg sem érzi.
A teste ugyan nem páncél,
de a szíve kőkemény.
Szemében a vak remény,
mely a szabadságot hírdeti.
Mindent hátrahagyva harcba vonul a katona.
Szerelme a hazája, melyet tűzzel-vassal megvéd, ha kell.
Nem tántorítja el semmi.
A halál sem érdekli.
Hisz számára dicső büszkeség.
S amíg az utolsót le nem győzi addig nem tér vissza.
Azt mondta szeret, te azt mondtad megvárod.
Míg ő harcol valahol távol.
Félted őt, hisz nem tudod mi lehet vele.
Érzed őt, így tudod ő harc közben is gondol rád.
Azt mondta szeret, te azt mondtad megvárod.
Míg ő harcol valahol távol.
Halálhíre már nem jutott el hozzád.
De nem is kellett, hisz tudtad hol van már.
S te hűen követted őt útján.

Meg akartál halni miatta,
de ő nem engedte.
Szorosan fogta kezed,
míg a helyes útra nem terelt.
Szavaival bátorított,
s kérte ne tedd többé.
Megfogadtad kérését,
s élted életed.
Míg ő odafentről figyelt téged,
te hűen szeretted.

Későn vallottál szerelmet,
de ő mindvégig tudta.
Boldogsággal ment el,
nem félt, amiért itt hagy.
Fényképét bámulod mióta nincs veled.
Életed egy része odalett.
Úgy érzed félember vagy.
Úgy érzed árva vagy.
Nem tudsz nélküle élni még sok-sok évig.
De ígéreted fűz hozzá,
s nem akarod megszegni.
Azt kérte légy boldog,
ha ő már nincs.

Pogányként élte életét,
szerelem s szabadság gyermekeként.
Istenei előtt mindig áldozott,
s közben hosszasan imátkozott.
Pogányként lázadt fel,
ha nyugalmát háborítják.
Nem tántorodott el,
ha veszteségre ált.
Nem ismert más világot,
mégis változtatni akarták.
Nem látták be,
hogy az ő élete más.
Pogányként szeretett,
élt s küzdött.
Pogányként halt meg istenei előtt.
Az emlékekben csak haloványan él,
nem ismerték igazán a vadon életét.

Nem őrzik emlékét a hajdannak.
Nem védik emlékét a mostannak.
Emberi kezek teremtenek s pusztítanak.
Elvakultan ítélik meg a másikat.
Nem érdeklik a jövő mit nyújthat számukra.
Nem érdeklik a múlt mi őket igazolja.
Nem lelik saját határaikat,
s ezáltal a jó is rosszra fordulhat.

Létezik egyáltalán jó és rossz?
Vagy e két forma mindig is ugyanaz lett volna?
Létezik egyáltalán szerelem és gyűlölet?
Vagy e két érzés mindig is ugyanaz lett volna?
Létezik egyáltalán háború és béke?
Vagy e két tett mindig is ugyanaz lett volna?
Léteznek-e dolgok, melyeket megérinthetünk?
Vagy mindez csak a képzelet szárnya?
S akikben mindez létezik az emberi formát ölt s létezik.

Születésed napjától éled életed.
Megismerkedsz mindennel mit a világ rejt.
Barátokat szerzel, szerelembe esel, elvándorolsz, visszatérsz s közben magad sem tudod mennyi mindent éltél.
Telnek az évek, gyűlnek az emlékek, mit szívesen őrzöl a szívedben.
Megtanultál mindent mit az élet adni tudott neked.
Ezt elvenni soha senki nem fogja tőled.   

2010. szeptember 12., vasárnap

Újabb költeményeim!!! 12. rész

Álmodoztál róla hosszú éveken,
megszerezted magadnak másokkal szemben.
Birtokoltad, nem hagytad, hogy másé legyen.
Még a levegőt is elvetted tőle.
Azt akartad, hogy csak veled éljen,
veled foglalkozzon,
s közben szenvedni hagytad.
Nem láttad be, hogy más is van a világon,
nem csak az önző szereteted.
Amikor pedig nem figyeltél rá,
ő kirepült a kalitkából,
hogy messze legyen tőled s a kisded játékaidtól.

xxx

Ne félj kimondani, amit gondolsz.
Még akkor sem, ha bántó és sértő.

xxx

Ne félj megmutatni ki vagy,
de ne vidd túlzásba, mert magadat csapod be.

xxx

Néha nézz bele egy tükörbe,
és meglátod mit mutat.
Mert ha nem tetszel magadnak,
akkor csak egy álca vagy.

xxx

Ha azt mondod gyönyörű vagy,
de mások nem így látják,
az csak amiatt van, mert van, aki nálad is szebb,
csak ő nem mondja.

xxx

Ne hidd el, hogy aki másképp néz rád az utál vagy irigy,
mert te is hasonlóképp cselekedsz.

xxx

Amikor megpillantasz valakit,
aki számodra még ismeretlen,
soha ne ítéld el,
mert később ő lehet az egyik legjobb barátod.

xxx

Első látásra elítélni valakit sok mindent elmond rólad.

xxx

Nem lehet mindenki olyan, mint te.
Mindenki más személyiségű.
Mindenki olyan amilyen.
Megismerni és elfogadni kell a másikat,
még akkor is, ha nem mindig könnyű.

2010. augusztus 18., szerda

Új verseim!!! 2. rész

Ha hallanám a hangod,
ha még egyszer láthatnálak,
keresve sem lenne szebb,
ha megcsodálnálak.

Ha ismét együtt lehetnénk,
ha minden szó igaz volna,
tudnám mennyire szeretnél,
ha mindez való volna.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elhagytalak. Vége. Ne keress többé.
E szavakat hagytam neked.
Nem tudom mit érezhettél,
mikor olvastad levelem.
Nem tudom mit tettél,
mikor elmentem nélküled.
De tudom, hogy amit tettem,
bármikor megteszem.
Mert már nem szeretlek,
s te is így érezted.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Vágytam valamire, ami nem jött el.
Vágytam valakire, aki nem lett az enyém.
Mindig jelen volt, mégsem érhettem el.
Mindig velem volt, de nem érdekelt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hosszú volt a nap,
a Nap is lenyugodni tért.
Csak én maradtam fenn,
a csillagok fényében.
Rád gondoltam épp,
leírom hát papírra.
De a gondolatok nem lesznek szavak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Körülöttünk néma csend,
üres mind, mihez hozzá ér kezed.
Látom arcod, elveszik lassan a homályban.
Érzem illatod, mi körülfonja testemet.
Szemeidnek tükörfénye láttatja velem arcom,
s benne azt, ki eltaszított magától.
Ajkad íze már nem édes többé,
keserű méreg mi ölni képes.
S amint eltűnsz előlem,
mosolyogva fordulok el tőled.
Itt a vége.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hontalan vagy,
nem vár téged semmi.
Üres a lelked,
nincs ki támogatna.
Szegény lettél,
nem maradt semmid.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Bűnös a lelked,
tisztátalan s mocskos.
Mosolyod bűnre csábít,
gátlástalan hódítasz.
Nem érdekel ifjú, özvegy,
szívük, testük birtokba veszed.
Nem érdekel hajadon, házas,
csak a tied legyen.
Éled az életed,
kastélyban, pompában.
Csillogás és pazar látványban.
Vagyonod, mint a tenger,
magad sem tudod megszámolni.
Mindened megvan,
csak szíved nincs.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor verset írsz,
minden érzésed elönt,
s tollat ragadva,
papírra veted.
Gondolatok, melytől szabadulni kívánsz,
mely tiszta és érinthetetlen,
csak úgy jönnek.
De nem mindig van ez így,
nem mindig jön az ihlet.
S akkor üres marad a papír,
ahogy a toll is pihen.

2010. augusztus 15., vasárnap

SAJÁT VERSEIM!!! 7. RÉSZ

Emlékek közt élve éled napjaid,
felejteni akarsz, de a múlt nem hagy nyugodni.
Borongós reggelek, eső áztatta délutánok,
minden percben egyre nehezebbé válnak.
Ablakon át látod, ahogy emberek jönnek mennek,
de te csak őt várod, nem engeded soha el.
Várod, hogy betoppanjon az ajtón, s átöleljen téged,
hogy karjában végre nyugalomra lelj.

----------------------------------------------

Gondolataitok összefonódott, akár a testetek egy késő délutánon.
Bár merre is jártok, megtaláljátok egymást.
Midőn két lélek egybeolvadt, nem ereszti el egymást.
S szét hiába is szakítják, mindig meglelik egymást.

-----------------------------------------------

Szeretlek téged, szavakba önteni félek.
Szeretlek téged, hiányodban magányos vagyok nélküled.
Szeretlek téged, kimondani is nehéz.
Szeretlek téged, s remélem te is így érzel felém.

--------------------------------------------------

Őszinte szerelmet vársz, de nem találsz.
Őszinte szavakat vársz, de nem mondják.
Őszinte csalódást remélsz, de késő már.
Mert mindez megtörtént s elhagytak már.

-------------------------------------------------------

Barátságunk jelképe egy gyűrű,
mely elkísér minket mindenhová,
és ha csak ránézel gondolj rám.

--------------------------------------------------------

Barátság egy életre szól,
mely nem csak egy szó,
hanem egy érzés,
egy kapocs, mely örökre összeköt.

---------------------------------------------------------

Barátnak lenni jó érzéssel tölt el,
mert tudod valakinek mindig szüksége lesz rád,
s viszonzásképp ő is ott lesz veled.

--------------------------------------------------------


Évának:)


Emlékszem mikor még kicsik voltunk,
megláttuk egymást barátokká váltunk.
S ahogy nőttünk növekedtünk,
mindig ott voltunk egymásnak.
Semmi nem állhatott közénk,
s ezáltal a barátságunk csak erősebbé vált.
Ott voltunk egymásnak,
ha szomorúak voltunk,
ha könnyeink arcunkon csillogott,
ha fájdalmunk, szenvedésünk mélyről feltört bennünk.
De mindig megvigasztalódtunk,
s jókat nevettünk.
Együtt buliztunk,
nagyokat sétáltunk,
megosztottuk egymás közt titkaink.
S bármennyi év eltelt mi mindig együtt maradtunk,
s ha változtunk is,
egymás szemében mindig ugyanazok maradtunk.
Még akkor is ha távol vagyunk!!!

2010. augusztus 14., szombat

SAJÁT VERSEIM!!! 1. RÉSZ

EGYEDÜL...



Vihar tombol lelkedben,
szíved tele gyűlölettel.
Gondolatok cikáznak fejedben,
nem tudod merre kell menned.

Éjszakák telnek el úgy,
hogy nyugtalan fekszel ágyadban.
Reggelente felébredvén,
szobád homályába veszel.

Nincs melletted, ki fényt gyújtott eddig életedben.
Nincs kivel megoszthatnád bánatod.
Nincs, aki hűvös éjszakákon ölelésével felmelegítene.
Nincs, ki azt mondaná: szeret.

Múlnak a napok, éjek,
s te egymagad vagy a szobád mélyében.
Függönyök behúzva,
s a sötétség leple betakar téged mindörökre.