2014 január... és... új versek

2014. január 4.

1 hónapja annak, hogy utoljára verseket írtam és most újra itt van 8 vers, ami külön címet kapnak: Érzelmek viharában. Jó olvasást!!! És utólag is Boldog Új Évet Kívánok!!!

Kiragadott emlékek 41. rész

Nehéz szívvel fogadom el, hogy mást szeretsz.

Nem én vagyok számodra a megfelelő partner.

Mindig gondolni fogok rád,

még akkor is,

ha később már mást szeretek.

2012. szeptember 7.

péntek

Hamarosan...

... új verseimmel gazdagítom a blogot, amely vegyes jelleggel bír és amiket ahogy az eddigieket is mindenkinek szánom. Talán a különlegessége is más lesz, mint az eddigieknek. Remélem. Addig is várakozó állás lesz.:) De nem sokáig, mert nem várakoztatnám meg a verseket imádókat és olvasókat!!!:)
Pusy.Sya.Kriszta 

Új verseim!!! 14. rész

Boldog voltál karjaiban,
boldog az ölelésében.
Szeretted őt,
kívántad minden porcikáját.
De nem tudtál ellenállni a kísértésnek,
s ő elhagyott téged.

Új verseim!!! 13. rész

Nem tudod titkolni érzéseid,
minden percben egyre nehezebb.
Nem tudod hogyan kezd,
miként mond el, amit érzel.
Nem tudod mi lesz a válasz,
nem tudod, hogy ő mit érez irántad.
S ez nyomaszt hosszú-hosszú ideje.

Új verseim!!! 12. rész

Lőrinc barát a kocsmában iszogat jókedvvel.
Zongoraszó kíséri beszéde nyelvével.
Midőn a sok jó bor lassan fogytán van,
előveszi köpenye alól a legjobbat.
S addig-addig issza,
míg földre nem rogy a lába.

Új verseim!!! 11. rész

Virágos kertben áll egy gyönyörű páva,
színes tollaival dicsekedve pávatáncot járva.
Meglátja őt a pávalány,
s melléje lépve táncol vele tovább.
Tekintetük egymásba fonódva,
tollaik díszes ruhát alkotva,
menyegzőt ülnek a virágok közt,
s táncukkal ünneplik örömük.

Új verseim!!! 10. rész

Hajdanán élt egy herceg,
ki kevély s öntelt volt mindenkivel.
Alattvalói még rátekinteni sem mertek.
Egy nap udvarába tévedt egy szegény leány,
ki ha nem is volt szép,
lelke nemes a legdrágább kincsnél is.
A herceg elutasította ajándékát,
s elűzte őt kastélyából.
Ettől kezdve a hercegre átok sújtott,
s csak akkor törik meg,
ha a csúfban is meglátja a szépet.
Teltek az évek,
a herceg magányossá lett.
Alattvalói is szétszéledtek.
Csak a szegény leány ajándéka volt az,
ami megmaradt számára.
Egy elhervadt rózsa,
mely egykor tündökölt,
s nem volt hozzá méltó párja.
A herceg egy alkalomadtán megszólította a rózsát,
s fejet hajtott előtte,
amiért nem hagyta magára.
A rózsa ekkor ismét tündökölni látszott,
majd szép lassan az éjszakába olvadt,
otthagyva a szegény leányt,
ki most gyönyörű s bájos.
Az átok megtört,
a herceg szíve szerelemmel dobbant,
s ifjú felesége oldalán kastélyába visszatért az élet.
Ők pedig boldogan éltek.

Új verseim!!! 9. rész

A rút külső mögött egy kedves,
szerető lélek lapul.
Mások szemeiben csúnya teremtés,
kire ránézni nem érdemes.
De amint leveti rútságát,
a tekintetek mind őt követik.
Kivéve egy,
aki még mindig a rút lelket keresi.

Új verseim!!! 8. rész

Az álarc mit sem ér,
ha nemes vonásaid elárulnak.
Kezed érintése finom s puha,
nem egy kérges tenyér,
mint egy földművelőé.
Ruhád mi rajtad van
most koszos s szakadt,
nem egy selyem anyag.
Nappal kastélyban élsz,
csillogás és pompa vesz körül.
Feleséged gyönyörű s fennkölt,
oldaladon, mint egy királynő.
Este a koldusok világába zuhansz.
Szeretőd karjában pihensz,
ki szeret s tisztel téged.

Új verseim!!! 3. rész

Az együtt töltött percek,
mik elmúltak rég,
még mindig ott él valahol szívünkben.
Mégis mikor összefutunk,
elfordítjuk arcunk,
hogy tekintetünk ne áruljon el minket.
Miközben más karjában fekszünk,
egymásra gondolunk.
Mikor más érint minket,
egymás érintését érezzük.
Nem feledhetjük mi volt akkor,
mert azon az éjszakán egymásé voltunk.

..............................................................................................................................

Megcsaltalak, de ezt te is tudod.
Mégsem szólsz egy szót sem.
Ugyanúgy megy minden,
mint annak előtte.
Fájdalmat okoztam neked,
magamnak szenvedélyt.
Mit kaptam csak egy éjszaka volt,
de amit te kaptál egy egész életre szól.

...................................................................................................

Folyton azt kérdem magamtól: Miért?
Miért hagytalak el oly hirtelen?
Te kedves voltál hozzám,
szerető s gyengéd.
Nekem mégis más kellett,
s ezért elmentem.
Nem tudom a választ,
nem is keresem már.
De egy biztos,
már más úton járunk,
és nem találkozunk már.

........................................................................................................

A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
A nagy szerelem,
ami köztünk volt,
már a múlté.
Bármit is jelentettünk egymásnak,
őszinték voltunk egymáshoz.
Bármi is történt köztünk,
már elmúlt.
A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
Szerelem helyett barátság lett a miénk.

....................................................................................

Követtelek, féltékeny voltam.
Nem akartam hinni a szavadnak.
Hiába a sok bók és virág,
az érzés máig fenn maradt.
Mikor megláttam őt,
féltékeny voltam.
Mit adhat ő neked,
amit én nem tudhattam?
Gyűlöltelek téged,
amiért ezt tetted velem,
s az észérvek eltűntek.
Nem hallgattam másra csak a szív szavára,
s eldöntöttem a játékot befejezem.
Mikor ráeszméltem mit tettem,
nem éreztem semmit sem.
Kiölted belőlem mindazt,
mit éreztem,
s csak a kihűlt arcod láttam mi véres.
Nem féltem, nem tántorodtam meg,
csak azt akartam fájjon s szenvedj.
De hogy szerelmetek útjába ne álljak,
mindkettőtök átjuthatott a túlvilágra.
De hogy ne felejtsétek az érzést,
a szenvedés mindig utolér titeket.

..................................................................................................................

Őrült vagyok, mert beléd szerettem.
Őrült vagyok, mert őrülten szeretlek.
Őrült minden, amit érzek érted.
Őrültnek lenni nem is olyan vészes.
Mert az érzés, amit egymásnak adunk,
őrültté tesz minket.

............................................................................................................

Egy hajnalon harmatcseppek hulltak,
szivárványszínbe öntve a napot.
Te ott álltál kint s vártad az első napsugarat,
hogy aztán mosolyogva fogadd.
Téged néztelek, ahogy aranysárgában tündökölsz,
s szemed fénylőn csillogott.
Eljött hát az idő, amire vártál,
s amit már rég elfogadtál.
Nem néztél vissza,
a fény útját követted tovább.
Egyedül csak az emlékek maradtak rólad.

......................................................................................................

Míg élek nem feledlek,
míg van miért, élek.
Míg nem jön az idő, várok,
míg búcsút nem int a lélek.
Míg nem találkozunk újra,
míg emlékeimben bennem élsz.
Míg érzem jelenléted,
míg nem mondod addig nem megyek.

..................................................................................................................

Itt hagytalak, mert több idő nem jutott nekünk.
Itt hagytalak, mert lejárt az időm.
De minden percben, amíg ott voltál velem,
sosem feledem,
s hangod mélyen őrzöm szívemben.

............................................................................................................

Halkan mondom, hogy más ne hallja:
szeretlek.
Halkan mondom, hogy más ne hallja:
kedvellek.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
simogatlak.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
csókollak.

Új verseim!!! 2. rész

Ha hallanám a hangod,
ha még egyszer láthatnálak,
keresve sem lenne szebb,
ha megcsodálnálak.

Ha ismét együtt lehetnénk,
ha minden szó igaz volna,
tudnám mennyire szeretnél,
ha mindez való volna.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elhagytalak. Vége. Ne keress többé.
E szavakat hagytam neked.
Nem tudom mit érezhettél,
mikor olvastad levelem.
Nem tudom mit tettél,
mikor elmentem nélküled.
De tudom, hogy amit tettem,
bármikor megteszem.
Mert már nem szeretlek,
s te is így érezted.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Vágytam valamire, ami nem jött el.
Vágytam valakire, aki nem lett az enyém.
Mindig jelen volt, mégsem érhettem el.
Mindig velem volt, de nem érdekelt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hosszú volt a nap,
a Nap is lenyugodni tért.
Csak én maradtam fenn,
a csillagok fényében.
Rád gondoltam épp,
leírom hát papírra.
De a gondolatok nem lesznek szavak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Körülöttünk néma csend,
üres mind, mihez hozzá ér kezed.
Látom arcod, elveszik lassan a homályban.
Érzem illatod, mi körülfonja testemet.
Szemeidnek tükörfénye láttatja velem arcom,
s benne azt, ki eltaszított magától.
Ajkad íze már nem édes többé,
keserű méreg mi ölni képes.
S amint eltűnsz előlem,
mosolyogva fordulok el tőled.
Itt a vége.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hontalan vagy,
nem vár téged semmi.
Üres a lelked,
nincs ki támogatna.
Szegény lettél,
nem maradt semmid.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Bűnös a lelked,
tisztátalan s mocskos.
Mosolyod bűnre csábít,
gátlástalan hódítasz.
Nem érdekel ifjú, özvegy,
szívük, testük birtokba veszed.
Nem érdekel hajadon, házas,
csak a tied legyen.
Éled az életed,
kastélyban, pompában.
Csillogás és pazar látványban.
Vagyonod, mint a tenger,
magad sem tudod megszámolni.
Mindened megvan,
csak szíved nincs.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor verset írsz,
minden érzésed elönt,
s tollat ragadva,
papírra veted.
Gondolatok, melytől szabadulni kívánsz,
mely tiszta és érinthetetlen,
csak úgy jönnek.
De nem mindig van ez így,
nem mindig jön az ihlet.
S akkor üres marad a papír,
ahogy a toll is pihen.

Új verseim!!! 1. rész

Megborzong tested, lelked.
Megborzong szíved, véred.
Megborzongat az érzés mi megérint.
Megborzongat a gondolat mi megrémít.

**********************************************

Tükörbe nézve magadat látod,
fénytelen szemek, száraz ajkak.
Egy kedves arc, mely szomorúan tekint magára,
egy magányos lélek, mely egymaga él bezárva.

********************************************************

Suttogó hangok - hallod őket.
Simogató kezek - érzed őket.
Ott vannak mind körülötted,
de nem látod, de ők látnak téged.

*********************************************

Boszorkányok éjjelén,
mágia hatalma felülkerekedvén.
Szél viszi az igét az égieknek,
kik erővel ruháznak fel téged.

****************************************************

Borús felhők szelik át az eget,
szomorú gondolatok járnak fejedben.
Komor hangulat uralkodik szívedben,
napfény sem tud áthatolni rajta.

************************************************

Szerelmet vallanék, de már túl késő.
Elmentél egy szó nélkül.
Hiába minden, amit érted tettem.
Máshol keresed a szerelmet.

*******************************************************

Tüzes nyári estén, mikor megismertél,
bearanyoztad életem minden percét.
Az érzés, mely te teremtettél nekem,
tova tűnt, amikor elfeledtél engem.
Egyik napról a másikra elmentél,
nem hagytál magad után semmit.
Emlékeimben ugyan elhalványult arcod,
de a keserűség még mindig ott él bennem.

**********************************************************

Kezedbe adtam szívemet,
hagytam, hogy tied legyen.
Nem sejtettem kinek adtam,
csak mikor már darabokra törted.

*******************************************************

Szívembe zártalak egy életen át,
szívemben őrzöm mit nekem adtál.
Szívembe olvadt minden egyes szó mit mondtál,
szívemben fájdalom, mert elhagytál.