Bátortalan

Bátortalan a szív,

mikor szerelmet érez valaki iránt.

Bátortalan a lélek,

mikor meg kellene tenni az első lépéseket.

De amikor eléri azt,

kit oly nagyon szeret,

megnyílik előtte a világ,

s egész lénye legyőzhetetlenné válik.

2016.04.09., szombat

Kiragadott emlékek 72. rész

Eltávozott egy lélek.

Oda, ahol a boldogság és a szeretet átöleli s ugyanúgy védelmezi.

Nincs egyedül.

De hiánya örökre a szívbe véste magát.

Az emlékekben örökké ott fog élni.

Az emlékek, amelyek szépek s boldog pillanatokat hordoznak,

de egyben szomorú is, mert hiányzik.

2012. november 2.

péntek

Christin Dor - Versek 1. rész

Palástolni az érzéseid hazugságba taszít,

mert nem akarod elveszíteni,

aki eddig hozzád tartozott.

Olykor mégis a küszöbön állsz,

hogy elmond neki az igazat.

Mégis megtorpansz s elhallgatsz.

***

Bánatod könnyekbe fakad,

sír a lelked s ezt ő is látja.

Tudod, hogy elvesztetted,

véget ért egy álom.

Boldog veled sosem lehetett,

mert magad sem voltál az.

***

Látom szíved titkát,

amit hiába takartál.

Ő él benned még most is,

ennyi időn át.

Félsz kimondani a szavakat.

De a szemed elárulja lelked.

Már nem reménykedem,

hogy az enyém leszel.

2012. június 14.

szerda

Véres búcsú

Véres búcsú 

Vér tapad kezedhez, amiért megmentetted szerelmed.

Megöltél egy embert, hogy őt felszabadítsd.

Menekülnöd kell, különben kivégeznek.

Menekülnél, de nélküle nem akarsz elmenni.

Ő pedig nem akar veled tartani.

Szíve ugyanis nem szeret eléggé ahhoz, hogy örök bújdosásra ítélje magát.

Így döntöttél a maradásnál s ez az életedbe került.

Hajnalok hajnalán fogtad magad elmentél.

Minden búcsú nélkül csak tovább álltál.

Senki sem tudta hová.

Elmentél, mert szerelmed sem maradhatott.

Az élet nem volt hozzá könyörületes.

Egy esős hajnalon, az út mentén találtak rád.

Kirabolva, megölve, véresen feküdtél az eső áztatta földön.

Lelked távozott, de folyton ott kísért s elragadja azokat, akik arra járnak.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Szomorú búcsúzás

Szomorú búcsúzás

Szomorú a szív, nem találja párját.

Szomorú a lélek, nem találja társát.

Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.

Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.

Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.

Felnéztem a felhőkkel borított égre.

Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.

Felismertelek benne.

Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.

Búcsúzás volt ez, azért jöttél.

Nehezen, de elengedlek.

Nem tarthatlak vissza.

De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,

mert az életem része voltál s az is maradsz.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Új verseim!!! 9. rész

A rút külső mögött egy kedves,
szerető lélek lapul.
Mások szemeiben csúnya teremtés,
kire ránézni nem érdemes.
De amint leveti rútságát,
a tekintetek mind őt követik.
Kivéve egy,
aki még mindig a rút lelket keresi.

Új verseim!!! 6. rész

Eljött érted az éj fekete holló,
hogy lelked e világból hazatérhessen.
De a lelked erősebb annál,
mintsem tova szálljon.
Földhöz ragadtan bolyongsz
a sötét éjszakában.
Társad a holló,
ki elkísér utadon.
Amíg lelked békére nem lel,
s magad el nem hagyod a földi létet,
addig veled marad,
hogy oltalmazzon téged.