Emlékek

 Emlékszem, hogyan fogtuk meg egymás kezét.
Ujjaim alatt a bőröd bizsergető, lágy érzés.
Érintésed puszta vágya, méregként hatott elmémre.
Pedig mondták, hogy vigyázzak veled.

Emlékszem, miket mondtál.

Szavaid örömet okoztak.

Elhallgattam a hangod, ami mindig ott lüktetett a szívemben.

Emlékszem ölelésedre.

Vágytam minden érintésedre.

Mégis magányos voltam melletted.

Mert nem éreztem, hogy velem szeretnél lenni.

Emlékszem a távozásra.

Feleslegesnek éreztem könnyeim.

Minduntalan arra vártam,

hogy az emlékek egyszer visszatérjenek.

2020.08.12., 21:07

Könnyek között

Könnyek között látod viszont a horizont határt.

Könnyeid között emlékek támadnak fel.

Minden egyes könnycsepp egy-egy emlékfoszlány.

Minden emlék egy-egy rész belőled,

ki darabjaira hullik alá a végtelenben.

2020. április 6., hétfő

Könnycseppek folynak végig arcodon

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Beivódnak bőrödbe, mint emlékek a fejedbe.

Régi érzések szomorítanak el téged.

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Ködfátyolként nehezednek szívedre.

Régi érzések éledeznek lelkedben.

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Mosolyod ragyog tőlük.

Régi érzések melengetik szíved.

2019. augusztus 25., vasárnap 14:43

Először szerettelek

Először szerettelek.

Örültem neked.

Aztán egyre jobban változtak a dolgok.

Mindketten megváltoztunk.

A szerelmet elfojtotta a sorozatos féltékenykedés.

Megölte a szenvedélyt.

Eltaposta a reményt.

Utána már gyűlöltelek.

Elegem lett belőled.

Minden mást jobban akartam, csak ne lássalak téged.

Végül elmúlt minden.

A zavaros korszak lezárult.

Továbbléptünk.

Az emlékek ugyan megmaradtak, de már csak halványan.

Egyikünk sem szerette igazán a másikat ahhoz, hogy megmentsük a kapcsolatot.

2017.01.31., kedd

Vajon igazzá válhat?

Megrohamoznak olyan emlékek,

melyek meg sem történtek,

de mégis úgy érzem igazak s az enyémek.

Nem lidérces álom.

Nem is valóság.

De a valóságnál is szebb,

mert te is benne vagy.

Velem vagy.

Engem szeretsz,

s én téged.

Vajon igazzá válhat?

Igazából is együtt lehetünk vagy csak az álmomban?

2013. november 29.

péntek

Emlékek örökké

Emlékek örökké

Üresség, ami szétfeszíti a lelket.

Bánat tölti meg a szívet.

Sokan sokféleképp próbálják túlélni.

De még ha lenne is gyógyír, az emlékek örökké velünk lesznek.

2012. november 10.

szombat

Kiragadott emlékek 72. rész

Eltávozott egy lélek.

Oda, ahol a boldogság és a szeretet átöleli s ugyanúgy védelmezi.

Nincs egyedül.

De hiánya örökre a szívbe véste magát.

Az emlékekben örökké ott fog élni.

Az emlékek, amelyek szépek s boldog pillanatokat hordoznak,

de egyben szomorú is, mert hiányzik.

2012. november 2.

péntek

Levelek 13. rész

Leveled elolvastam.

Az emlékek még élnek bennem.

Nem feledtelek egy percre sem.

Az érzéseim nem változtak, de talán egy kis félelem él bennem.

Az idő, ha gyógyír is sebeinkre, nekünk kell eldöntenünk, hogy akarjuk-e.

Várlak téged s ha érzéseink kölcsönösek, akkor van még esély kettőnk számára.

2012. október 2.

kedd

Kiragadott emlékek 18. rész

Válogatott Verseim 34. rész

Gondolsz néha rám?

Gondolsz a közös emlékekre?

Vagy velem együtt az emlékek is eltűntek?

Bárcsak válaszolnál.

Bárcsak mondanál valamit.

A szavak néha bátorítóak lehetnek.

A kimondatlanság csak keseríti lelkem.

Elmentél, hogy kövesselek

Elmentél, hogy kövesselek

Megfogadtuk egymásnak, hogy örökre együtt leszünk.

Egymás mellett éljük le életünk.

Családot terveztünk.

Boldogságot.

De a sors közbeszólt s minden megváltozott.

Fekete szalaggal átkötött urna.

Por s hamu.

Ennyi maradt a szerelmünkből.

Míg lelked odaát vár rám, addig én emlékeiddel élek tovább.

Sietve távoztál, nem is mondtad hová.

Csak nyitva hagytad az ajtót,

s bennem reményt hagytál,

hogy egy nap talán visszajössz hozzám.

Múló napok árnyékában felfedezlek téged,

de érinteni nem tudlak,

örökre elvesztettelek.

Azon az ajtón én is átléptem s bezártam,

lezárva egy szakaszt az életemben.

Most a fehérségben kereslek téged,

ahová te is mentél miután elhagytad földi léted.

Kereslek s ha megtalállak egy új ajtó nyílik meg nekünk,

ahová mi ketten együtt végleg beléphetünk.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6. Kedd

Fifi

Fifi 

Éjszakánként könnyek hullnak szememből,

elmosódva előttem minden.

Emlékek közt járva lelkem egyre nehezebb.

A szívem is fáj.

Elvesztettem az egyetlen kincsem,

aki szivárvány volt életemben.

Miértekre keresem a választ,

pedig tudom,

hogy nem találok.

Elveszettnek érzem magam.

Nincs mellettem a barátom.

Azt remélem,

hogy odafenn az Örök Vadászmezőn vígan éli kis életét.

Örömben lubickolva kergetőzik.

Hempereg a friss fűben.

S néha-néha gondol rám,

s letekint hozzám.

Ha pedig újjászületne s találkozna velem,

harapjon meg úgy,

hogy meglátszódjon annak nyoma.

Mikor pedig rám tekint tudjam,

hogy ő az.

S én boldog leszek,

amiért kapott egy második életet.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök  

Ha újra velem lennél...

Ha újra velem lennél... 

Ha behunyom szemem látni véllek.

Nem mentél el.

De amint kinyitom szemem sehol se vagy.

Elmentél, csak én maradtam.

Megannyi emlékem van rólad.

De kívánságom csak egy.

Légy megint velem!

Minden egyes sarok, apró hely rád emlékeztet.

Minden mozdulatod, szösszenésed tele volt élettel.

S most bármerre nézek ezek már nincsenek.

Eltűntek veled együtt.

Eltűntek veled.

Bármit is kérek, sosem teljesül.

Még a lehetetlen sem.

Pedig nem sokat kérek.

Térj vissza hozzám, te nem mehettél el!

Sok mindent terveztem veled.

S mindez felborult mikor elmentél.

Te voltál az egyetlen mentsváram ebben a világban.

S mindez szertefoszlott, mert már nem vagy velem.

Mindent megadnék azért, hogy újra velem légy!

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Emlékek

Emlékek 

Érdemes emlékek közt élni?

Sosem érintheted már meg.

Halványan látszódnak csupán.

Néha szomorúvá tesz.

Néha vidámabbá.

De érzed, hogy üresség van benned.

Mindig mikor csak egy emlék él már benned,

az igazi helye üressé válik.

Folyton azt kérdezed: - Miért?

Válasz sosem jön.

Sok mindennel tudják magyarázni,

de az igazságot ők sem tudják felfedezni.

Ahelyett, hogy emlékeznél azt szeretnéd,

ha megérinthetnéd.

Ha veled lehetne még ebben a pillanatban is.

Hogy bárki más elvenné tőled.

Ott lenne veled.

Így nem félnél,

hogy egy nap mégis elfelejted.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Múzsa

Múzsa

Nehezen találom a szavakat,

mióta a Múzsám eltávozott.

Ő volt az egyetlen,

aki felszínre hozta igaz énemet.

Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.

Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.

A Múzsám elhagyott,

de bennem él minden emléke.

Érte írom soraim,

hogy továbbra is emlékezzek.

De az emlékek nehezek.

Fájók, mert már nincs velem.

Ő volt a mindenem.

Mégis elment.

De bármerre is járjon,

én egyszer megtalálom.

Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.

Mert ő valahol vár rám,

és én arra várok,

hogy eljussak hozzá.

Nem most.

Nem ma.

Valamikor egyszer biztosan.

De hogy mikor?

Azt majd eldönti a sors.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Christin Dor Versei - Barátság

Christin Dor Versei

-

Barátság

 Amikor az ember meg tud bízni valakiben,

felszabadul.

Amikor az ember csalódik valakiben,

megtör.

De mindig vágyódni fog valaki után,

aki hű barátja lesz.

***

Barátság szent dolog.

A barátság féltve őrzött titok.

Mindenkinek vannak barátai,

még annak is,

aki nem hisz benne.

***

Igaz barátok.

Azok a személyek,

akik még lélekben is velünk vannak.

Akik megérintenek a szavaikkal.

Akik őszintén megmondják érzéseiket.

Akik mindig ott vannak,

ha kell.

S mi is ott vagyunk nekik mindig.

***

A barátok kitartanak egymás mellett,

még akkor is,

ha összevesznek.

A barátok szeretik egymást,

még akkor is,

ha különböznek a másiktól.

A barátok összetartoznak,

még akkor is,

ha távol vannak egymástól.

***

Amikor elveszítjük a barátainkat,

s mi nem tehetünk ellene,

fájdalmat érzünk.

Megrohannak az emlékek,

s közben azt akarjuk mellettük legyünk.

Az elfogadás nehéz.

A sebek lassan gyógyulnak.

De az emlékek megmaradnak.

***

A szerelmed után a barátod a második,

akibe teljesen megbízol.

Akinek elmeséled titkaid.

Akivel megosztod álmaid.

S aki mellett örökre kitartasz.

Christin Dor Versei - Elmúlás

Christin Dor Versei

-

Elmúlás

Semmi sem töri meg jobban az embert,

mint az elmúlás jelenléte.

Szeretteink egyik napról a másikra eltűnnek.

Emlékeiket őrizzük,

míg élünk.

Az élet mégis egyre csak halad.

S mi magunk is megöregszünk.

***

Éjfél tájban hív a harangszó.

Búsan kondul a toronyban.

Fájdalom lepi el a szíveket.

Egy lélek ismét eltávozott.

Senki nem tudja hova,

hogy a mennybe vagy a pokolba.

Utolsó óráján a vén harangszó kísérte.

Ő tudja csak merre ment.

***

Mikor még gyermekként szaladgált,

önfeledt volt s védtelen.

Az életet ajándéknak fogta fel.

Nem foglalkozott mással csak a jelennel.

Boldog volt akkor is,

amikor elment.

***

Emlékek élnek benned a múltról.

Egy-egy pillanat mi örökre beléd vésődött.

Soha vissza nem térő dolgok,

mik egykor az életed része volt.

Volt, ami végül elmúlt.

S mindig újak lesznek a helyében.

***

Elment.

Örökre.

Búcsú nélkül.

Szomorú vagy.

Magányos.

Nélküle az élet is üres.

Feledni sem tudod.

Őt látod mindig.

Hangját hallod.

Esténként üres helyét bámulod az ágyon.

Minden nap csak egyre jobban hiányolod.

Gondolatok szerelemről és szeretetről 3. rész

Fájó emléke él szívedben,

mikor elhagyott téged.

Mindegy mi volt a múltban,

te megbocsátottál volna.

Magányodban érte sírdogálsz,

még akkor is ha tudod nem jön vissza már.

  

 

Sebek, melyek sosem múlnak el.

Emlékek, melyek éltetnek téged.

Szerelmek, melyek egymás után jöttek.

Szíved mégis üres s kérges.

Gyógyulni akartál,

de senki nem tudta mi bajod.

Lelked gyötrő hangját hallhatod.

Kétségbeesésbe taszítottad magad.

A meredek mélység fogva tart.

Amíg szerettél s viszontszerettek,

semmi nem tántoríthatott el.

Voltak céljaid,

megvalósulatlan álmok,

amiket dédelgettél.

De ez mind darabokra hullott,

nem volt kivel megosztani.

Csak saját magad tudnád meggyógyítani,

ha akarnád.

Új életet kezdhetnél s eldobni a régit.

Mert amiben most élsz csak árnyéka annak,

ami igazán voltál.