Sírni tudnék

Sírni tudnék, de nem tudok.

Könnyeim elapadtak rég.

Már nincs bennem félelem, düh, keserűség.

Csak a mély és őszinte magány.

Sírni tudnék, létem nincstelen.

Könnyeim felszáradtak rég.

Már nincs bennem semmi érzelem.

Egyedül vagyok.

Sírni tudnék, de már nincs miért.

Hisz minden elmúlt körülöttem.

Az utam a végéhez közeleg.

Csak fény helyett sötétség borít be.

2017.08.21., hétfő

Oly váratlanul...

Oly váratlanul...

Oly váratlanul léptél be az életembe.

Felbolygattad létem,

örömöt hoztál nékem.

Sosem felejtem el a vihart,

amit te okoztál nekem.

2013. május 7.

kedd

Válogatott Verseim 33. rész

Minden, ami éltetett eltűnt.

Minden, ami számított elhagyott.

Minden, ami fontos volt nincs többé.

Minden elveszett.

Üressé vált létem.

Nem is létezem.

Múzsa

Múzsa

Nehezen találom a szavakat,

mióta a Múzsám eltávozott.

Ő volt az egyetlen,

aki felszínre hozta igaz énemet.

Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.

Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.

A Múzsám elhagyott,

de bennem él minden emléke.

Érte írom soraim,

hogy továbbra is emlékezzek.

De az emlékek nehezek.

Fájók, mert már nincs velem.

Ő volt a mindenem.

Mégis elment.

De bármerre is járjon,

én egyszer megtalálom.

Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.

Mert ő valahol vár rám,

és én arra várok,

hogy eljussak hozzá.

Nem most.

Nem ma.

Valamikor egyszer biztosan.

De hogy mikor?

Azt majd eldönti a sors.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök