A következő címkéjű bejegyzések mutatása: találkozunk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: találkozunk. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 5., hétfő

Múzsa

Múzsa


Nehezen találom a szavakat,
mióta a Múzsám eltávozott.
Ő volt az egyetlen,
aki felszínre hozta igaz énemet.
Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.
Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.
A Múzsám elhagyott,
de bennem él minden emléke.
Érte írom soraim,
hogy továbbra is emlékezzek.
De az emlékek nehezek.
Fájók, mert már nincs velem.
Ő volt a mindenem.
Mégis elment.
De bármerre is járjon,
én egyszer megtalálom.
Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.
Mert ő valahol vár rám,
és én arra várok,
hogy eljussak hozzá.
Nem most.
Nem ma.
Valamikor egyszer biztosan.
De hogy mikor?
Azt majd eldönti a sors.


Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök

2011. február 20., vasárnap

A szerelem lángjai 10. rész

Azt mondod a szerelmed vagyok,
mégsem viselkedsz úgy.
Ha az utcán találkozunk elmész mellettem,
mint aki nem is ismer.
De amikor nem lát senki,
magadhoz húzol s szerelmes szavakat mormolsz.
Nem vagyok játékszer,
hogy azt tedd velem,
amit csak akarsz.
Senki nem lehet más játéka.
Nem félek kimondani ennyi volt,
nem kérek többet belőled.
Ha nem szeretsz nincs miről beszélni,
engem többé nem használsz ki.

2010. augusztus 19., csütörtök

Új verseim!!! 3. rész

Az együtt töltött percek,
mik elmúltak rég,
még mindig ott él valahol szívünkben.
Mégis mikor összefutunk,
elfordítjuk arcunk,
hogy tekintetünk ne áruljon el minket.
Miközben más karjában fekszünk,
egymásra gondolunk.
Mikor más érint minket,
egymás érintését érezzük.
Nem feledhetjük mi volt akkor,
mert azon az éjszakán egymásé voltunk.

..............................................................................................................................

Megcsaltalak, de ezt te is tudod.
Mégsem szólsz egy szót sem.
Ugyanúgy megy minden,
mint annak előtte.
Fájdalmat okoztam neked,
magamnak szenvedélyt.
Mit kaptam csak egy éjszaka volt,
de amit te kaptál egy egész életre szól.

...................................................................................................

Folyton azt kérdem magamtól: Miért?
Miért hagytalak el oly hirtelen?
Te kedves voltál hozzám,
szerető s gyengéd.
Nekem mégis más kellett,
s ezért elmentem.
Nem tudom a választ,
nem is keresem már.
De egy biztos,
már más úton járunk,
és nem találkozunk már.

........................................................................................................

A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
A nagy szerelem,
ami köztünk volt,
már a múlté.
Bármit is jelentettünk egymásnak,
őszinték voltunk egymáshoz.
Bármi is történt köztünk,
már elmúlt.
A döntés a miénk volt,
így elváltak útjaink.
Szerelem helyett barátság lett a miénk.

....................................................................................

Követtelek, féltékeny voltam.
Nem akartam hinni a szavadnak.
Hiába a sok bók és virág,
az érzés máig fenn maradt.
Mikor megláttam őt,
féltékeny voltam.
Mit adhat ő neked,
amit én nem tudhattam?
Gyűlöltelek téged,
amiért ezt tetted velem,
s az észérvek eltűntek.
Nem hallgattam másra csak a szív szavára,
s eldöntöttem a játékot befejezem.
Mikor ráeszméltem mit tettem,
nem éreztem semmit sem.
Kiölted belőlem mindazt,
mit éreztem,
s csak a kihűlt arcod láttam mi véres.
Nem féltem, nem tántorodtam meg,
csak azt akartam fájjon s szenvedj.
De hogy szerelmetek útjába ne álljak,
mindkettőtök átjuthatott a túlvilágra.
De hogy ne felejtsétek az érzést,
a szenvedés mindig utolér titeket.

..................................................................................................................

Őrült vagyok, mert beléd szerettem.
Őrült vagyok, mert őrülten szeretlek.
Őrült minden, amit érzek érted.
Őrültnek lenni nem is olyan vészes.
Mert az érzés, amit egymásnak adunk,
őrültté tesz minket.

............................................................................................................

Egy hajnalon harmatcseppek hulltak,
szivárványszínbe öntve a napot.
Te ott álltál kint s vártad az első napsugarat,
hogy aztán mosolyogva fogadd.
Téged néztelek, ahogy aranysárgában tündökölsz,
s szemed fénylőn csillogott.
Eljött hát az idő, amire vártál,
s amit már rég elfogadtál.
Nem néztél vissza,
a fény útját követted tovább.
Egyedül csak az emlékek maradtak rólad.

......................................................................................................

Míg élek nem feledlek,
míg van miért, élek.
Míg nem jön az idő, várok,
míg búcsút nem int a lélek.
Míg nem találkozunk újra,
míg emlékeimben bennem élsz.
Míg érzem jelenléted,
míg nem mondod addig nem megyek.

..................................................................................................................

Itt hagytalak, mert több idő nem jutott nekünk.
Itt hagytalak, mert lejárt az időm.
De minden percben, amíg ott voltál velem,
sosem feledem,
s hangod mélyen őrzöm szívemben.

............................................................................................................

Halkan mondom, hogy más ne hallja:
szeretlek.
Halkan mondom, hogy más ne hallja:
kedvellek.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
simogatlak.
Halkan teszem, hogy más ne lássa:
csókollak.