Minden nap

Minden nap ugyanolyan.

Nincs előre, nincs hátra.

Magam mellett látom azt a sorsot,

amit élni szeretnék.

Magam mögött látom azt az életet,

amit eddig éltem.

Magam előtt látom saját magam,

aki nem is él igazán.

Minden nap ugyanolyan.

Ha teszek ellene,

mintha ellenem dolgozna minden.

Ha nem teszek semmit,

semmi nem történik.

Mert minden nap ugyanúgy telik.

Mert minden napot másként szeretném,

hogy teljen.

2018.05.31., csütörtök

Boldogság forrása

Miképp egymásra találtunk, feledhetetlen.
Miképp egymás iránt érzünk, kimondhatatlan.
A sors vagy a véletlen műve?
Nem számít, hisz mi ketten összetartozunk.
Te az én boldogságom, én a tiéd vagyok.
S minden egyes nap csak erősebbek vagyunk.

2018.04.30., hétfő

Ketten vagyunk a világban

Ketten vagyunk a világban, mégis távol a másiktól.

Mindketten más úton haladunk.

Mindkettőnknek más az élete.

Mégis a sors úgy rendelte, hogy egy utunk legyen.

Mégis a sors úgy rendelte, hogy életünk közös legyen.

Ketten vagyunk a világban, s már együtt.

Egymás mellett boldogan élünk.

A sors összehozott minket.

Közös lett az utunk.

Közös az életünk.

2017.07.01., szombat

Nem keresem a válaszokat

A szemed tükre őszintén beszél hozzám.

Hangtalanul járja át lüktető szívem.

Simogató kezed megnyugvással tölt el.

Nem kérdem, miért engem választottál.

Nem keresem a válaszokat.

Hisz, amíg a sors másként nem rendelkezik, te és én együtt maradunk.

2017.04.02., vasárnap

A szabadság mámora

Forrong a vér, szabadságra vágyik.

A kietlen létből a boldogság kapujáig.

Ősi erő hajt, titkon átvezet a túlpartra.

A szabadság mámora a lélekben fogant.

Immár újult erővel, kecsegtető reménnyel vág neki az útnak.

A sorsod magad írod, melyet nem nyomhatnak el soha.

2015. január 2., péntek

Öröklét vagy halál

Évezredes harc.

Áthágott szabályok.

Kietlen vidékek.

Kiontott vér.

Vér áztatta föld.

Kegyetlen harcok.

Kegyetlen harcosok.

Múltban elkövetett hibák.

Rejtélyes jövő.

Előreláthatatlan jóslat.

Halhatatlanok.

Halandók.

Öröklét vagy halál.

Összecsapás.

Hatalom.

Lázadás.

Megtörhetetlen átok.

Siker kulcsa.

Bukás.

Száműzetés.

Sötétség és fény.

Egyetlen csapás.

Egy világ.

Egy sors.

Egy élet.

Egy halál.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Kiragadott emlékek 76. rész

Járom az utam egymagam,

társaság s barátok nélkül.

Mintha mindig is egyedül lettem volna,

pedig a háttérben mindig is jelen voltak.

Mégsem akarom,

hogy ott legyenek.

Nem érdemlem meg.

Annál is jobban a magányt,

amivel a sors kínált meg.

Legyőzni?

Talán félelmetes lenne.

Az út során majd kiderül mit tartogat még nekem az élet.

Addig is megyek tovább előre.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 55. rész

Téged elvett tőlem az ég,

de a sors kegyes volt hozzám.

Gyermeked a szívem alatt hordom.

Téged elveszítettelek,

de ő megmaradt nekem.

Sosem feledlek.

Mindig szeretni foglak egyetlenem.

2012. szeptember 7.

péntek

Kiragadott emlékek 31. rész

Volt rá esélyed, hogy megmutasd mit érzel iránta.

Oly sokáig vágytál rá, sírtál utána.

Álmaidban mindig megjelent.

A hullócsillagoktól is őt kérted.

A sors mégis másvalakinek adta.

Szíved darabokban.

Hiába vágysz már utána,

ő mást szeret,

téged viszont észre sem vett.


2012. szeptember 6.
csütörtök

Melody poems 17. rész

Szívem hontalan nélküled, kit szívembe zártam örökre.

Lelkem száraz, hiába keresi társát a világban.

 A sors rossz tréfája csupán, hogy nem talállak.

Egyetlen életem arra áldozom, hogy megtaláljalak s magamhoz szorítsalak.

Szívem hontalan nélküled, hisz elvesztette azt, kit a legjobban szeretett.

Lelkem száraz, mert már nem él mellette az, kit társává fogadott.

A sors rossz tréfája csupán, hogy már nem lehetünk együtt.

Egyetlen életem arra áldozom, hogy örökre veled lehessek a túlvilágon.

Múzsa

Múzsa

Nehezen találom a szavakat,

mióta a Múzsám eltávozott.

Ő volt az egyetlen,

aki felszínre hozta igaz énemet.

Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.

Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.

A Múzsám elhagyott,

de bennem él minden emléke.

Érte írom soraim,

hogy továbbra is emlékezzek.

De az emlékek nehezek.

Fájók, mert már nincs velem.

Ő volt a mindenem.

Mégis elment.

De bármerre is járjon,

én egyszer megtalálom.

Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.

Mert ő valahol vár rám,

és én arra várok,

hogy eljussak hozzá.

Nem most.

Nem ma.

Valamikor egyszer biztosan.

De hogy mikor?

Azt majd eldönti a sors.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 3. rész

Valahol azt gondoltam, hogy mi ketten újra együtt lehetünk.

Hogy a sors még összehoz minket, bárhol is legyünk.

De rá kellett jönnöm, hogy mindez szép álom marad.

Hittem abban, hogy még tudnálak szeretni,

hogy ha egy nap újra találkozunk,

minden másképp alakulhat.

Naiv vagyok, tudom.

S ennek mára vége.

Kiöltem magamból az utolsó érzést is.

Kiöltem, mert szeretni akarok,

de nem téged,

mert tudom veled boldog nem lehetek.