Várok rád

Várok a csodára,

mikor újból belépsz az ajtón,

s anélkül átölelnél,

hogy valamit is mondanál.

Várok rád türelmesen,

fényképek tucatjai hevernek az asztalon a közös emlékeinkkel.

Talán most,

talán holnap,

de az is lehet,

hogy hónapok múlva látjuk viszont egymást.

Várok rád türelmesen,

szerelmesen,

hűségesen.

Várok rád örökké,

míg le nem hunyom szemem.

Várok rád a túlvilágon,

s kezem nyújtom feléd,

mikor rád találok.

2015.12.28.

Melody poems 17. rész

Szívem hontalan nélküled, kit szívembe zártam örökre.

Lelkem száraz, hiába keresi társát a világban.

 A sors rossz tréfája csupán, hogy nem talállak.

Egyetlen életem arra áldozom, hogy megtaláljalak s magamhoz szorítsalak.

Szívem hontalan nélküled, hisz elvesztette azt, kit a legjobban szeretett.

Lelkem száraz, mert már nem él mellette az, kit társává fogadott.

A sors rossz tréfája csupán, hogy már nem lehetünk együtt.

Egyetlen életem arra áldozom, hogy örökre veled lehessek a túlvilágon.

Végzetes szerelem

Végzetes szerelem 

Az oltár előtt állsz, hófehér menyasszonyi ruhában.

A pap a közelben várakozik.

A vendégek csendben üldögélnek a padsorokban.

A vőlegény késik, de te kitartóan vársz rá, s arra hogy összekössétek életeteket.

Telnek az órák s ő nem jön.

A vendégek sorra elmennek.

A pap sem marad tovább.

Te vagy egyedül a templomban.

Könnyes szemekkel nézel fel Jézus szobrára.

Nem érted miért történt ez veled, hisz mindketten boldogok voltatok.

Nem messze egy baleset történt.

A vőlegény is ott volt, életéért küzdöttek.

Nem akart távozni anélkül, hogy még utoljára láthatna téged.

Szelleme így megjelent melletted.

Te már vártad őt, hisz megérezted.

Egy törött üvegdarabbal felhasítottad ereid, s végül lelked távozott testedből.

Ha nem is az életben, de a túlvilágon örökre együtt lehettek.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd