2018. december 30., vasárnap

Inspiráló


Beloptad magad szívem rejtekébe.
Minden gondolatom rólad szól.
Minden perc, mit veled tölthetek,
egyre erősebb láncot hoz létre.
Életem ezen szaka egyszerre ismeretlen és lángoló érzések veszik körül.
Beloptad magad lelkem rejtekébe.
Minden szó, mi elhagyja ajkad,
beleborzongok.
Minden érintés, mi ujjaid okoznak,
beleőrülök.
Életem ezen szaka rólad szól,
téged látlak szüntelen benne,
s bár örökké fognád a kezem.

2018.12.30., vasárnap 19:29


Minden, mi tova tűnt.
Minden, mi elporladt.
Sosem tér már vissza.
Végtelen könnyek hullanak csendesen.
Emlékek kockái pörögnek némán.
Sosem lesz már ugyanolyan.
Minden, mi volt, megszűnt létezni.
Minden, mit szerettünk, felemésztődött.
Sosem múlik el.
Mindig velünk lesz.
Láthatatlanul összeköt bennünket.

2018.12.30., vasárnap 19:29

2018. augusztus 24., péntek

Összetörni

Összetörni másnak a szívét,
s végignézni, ahogy a szilánkok a földre hullanak.
Összetörni másnak a vágyát,
s végignézni, miként próbálja összeszedni önmagát.
Összetörni másnak az álmát,
s végignézni, ahogy kilépsz belőle.
Minden egyes lépésnél,
minden egyes szónál,
minden egyes pillanatnál,
csak éltetni akartad,
hogy lássa, nem minden tündérmese,
s nem minden lehet könnyű.
S ő mindig megmutatta,
hogy jóval erősebb,
mint azt remélted.

2018.08.24., péntek

Talán

Nem tudok aludni nélküled.
Álmatlan éjszakák gyötörnek.
Késve térek haza a munkából.
Téged várlak az apró lámpafénynél.
Nem tudom merre jársz.
A ruháid még a szekrényben vannak.
Nem tértél vissza.
Mintha elfelejtetted volna, hol éltél korábban.
Mégis érzem a jelenléted.
Érzem, hogy vagy valahol a világban.
Talán arra van szükséged, hogy egyedül legyél.
Talán arra van szükséged, hogy nélkülem éljél tovább.
Csak a talán olyan, mint egy reménysugár,
mely sosem hagy nyugodni,
mindig ébren talál.

2018.08.24., péntek

2018. július 23., hétfő

Belenéztem a szemedbe

Belenéztem a szemedbe,
s próbáltam nem zavarba jönni.
Mellettem haladtál el,
s próbáltam nem feléd nézni.
Tudtam, hogy ott vagy a közelben,
mégis úgy tettem,
mint aki nem is vesz észre.
Szerettem volna hallani a hangod,
de csak messziről csodáltalak.
Szerettem volna közelebb férkőzni,
de meghagytam a távolságot közöttünk.
Nem tudtad.
Nem láttad.
Nem érezted.
Csak egy lánynak képzeltél,
aki elment melletted,
aki félőn felpillantott rád,
aki tette a dolgát,
miközben mások téged figyeltek,
téged hallgattak.
Belenéztem a szemedbe,
s csak mosolyogtam magamban,
hisz tudtam,
hogy nincs semmi esélyem nálad,
s nem is lesz.
Csak egy lány vagyok,
aki csak elképzeli,
aki csak álmodozik,
aki csak reménykedik,
de aztán felrémlik előtte a valóság,
és végül csak mosolyogva teszi tovább a dolgát.
Hisz tudom,
hogy sosem történne meg.
Nem tekintenél rám úgy,
mint arra a nőre,
akit el tudnál magadnak képzelni.
Nem tekintenél rám úgy,
mint valakire,
aki több lehet az életedben.
Nem tekintenél rám úgy,
ahogy akkor abban a pillanatban én el tudtam képzelni.
És csak mosolygok magamon,
mert egy pillanatra jó érzéssel töltött el.

2018.07.23., hétfő

Még mindig érzed őt

Még mindig érzed őt.
Látod, ahogy elmegy melletted.
Elkészíti a reggelit.
Megfőzi a reggeli kávét.
Kitekint az erkélyen át a világra,
majd mosolyogva fordul feléd.
Még mindig érzed őt.
Érzed a közelségét.
Érzed, ahogy megérint.
Gyengéden megsimogat.
Nevetve hozzád ér,
miközben forrón megcsókol.
Még mindig érzed őt.
Hallod nevetését.
Kedves szavait.
Őszinte gondolatait.
Lelkének mély érzéseit,
melyek sokszor megérintettek téged.
Még mindig érzed őt.
Még mindig égeti bensőd.
Még mindig vágyakozol utána.
Még mindig úgy hiszed,
visszatérhet hozzád.

2018.07.23., hétfő

2018. június 28., csütörtök

Mit jelent hiányozni a másiknak?

Mit jelent hiányozni a másiknak?
Már nem foghatod a kezét, mikor sétálni indultok.
Már nem bújhatsz hozzá, mikor dörög az ég.
Már nem csókolhatod látványosan s megbotránkoztatón.
Már nem ölelheted meg, hogy ezzel is tudasd vele, szereted.
Már nem beszélhetsz neki mindarról, amiről korábban igen.
Már nem aludhatsz mellette, mikor ő csak téged nézne.
Már nem ébresztheted apró csókokkal és forró kávéval, mikor ő még csak ébredezik.
Már nem simogathatod meg csak úgy, mert jól esik.
Már nem ülhetsz szemben vele és nézheted, ahogy reggelizik.
Már nem vehetsz neki ajándékot, mikor mástól megkapja ugyanazt.
Már nem tervezgethetsz vele, mikor ő mással teszi.
Már nem kérheted, hogy jöjjön vissza, mikor ő másként választott.
Hiába nézel utána reménykedve.
Hiába kéred az égieket.
Hiába mondanád, hogy szereted.
Hiába epekedsz utána.
Ő már mással él.
Ő már másvalakié.
Ugyanazok a mozdulatok.
Ugyanazok a pillanatok.
Csak kicsit másképp.
Csak kicsit fájóbb.
Mert nem te vagy vele.
S hiánya csak erősebb lesz, ha nem lépsz tovább.

2018.06.28., csütörtök

Emlékek ködében

Belém ivódott az illatod, az érintésed, a szerelmed lángja.
Belém vésődött arcod vonala, szemed fénye, nevetésed dallama.
Belém ivódott szenvedélyed, pillantásod vad fénye.
Belém vésődött mindaz, mit veled együtt átéltem.
Sosem kértem többet.
Sosem vágytam többre.
Hisz mindent megadtál, amit megadni lehet egy embernek.
Szerelmet.
Együtt töltött éjszakákat.
Feledhetetlen örömöket.
Sejtelmes vágyakat.
Mégis el kellett múlnia.
El kellett engednem.
Hátat kellett fordítanom, mikor te magad is letűntél a horizontnál.
Talán az emlékek ködében még ott vagyok neked.

2018.06.28., csütörtök

2018. május 31., csütörtök

Voltak napok

Voltak napok, amikor visszavártad őt.
Vannak napok, amikor úgy érzed, ismét megpróbálnád vele.
Aztán mosolyogva szemléled magad a tükörben,
s tudod, hogy mindez lehetetlen.
Továbbléptél, s bár még mindig keres álmaid hercegét,
a szíved vadul ragaszkodik a szabadsághoz.

2018.05.31., csütörtök

Minden nap

Minden nap ugyanolyan.
Nincs előre, nincs hátra.
Magam mellett látom azt a sorsot,
amit élni szeretnék.
Magam mögött látom azt az életet,
amit eddig éltem.
Magam előtt látom saját magam,
aki nem is él igazán.
Minden nap ugyanolyan.
Ha teszek ellene,
mintha ellenem dolgozna minden.
Ha nem teszek semmit,
semmi nem történik.
Mert minden nap ugyanúgy telik.
Mert minden napot másként szeretném,
hogy teljen.

2018.05.31., csütörtök

2018. április 30., hétfő

Boldogság forrása

Miképp egymásra találtunk, feledhetetlen.
Miképp egymás iránt érzünk, kimondhatatlan.
A sors vagy a véletlen műve?
Nem számít, hisz mi ketten összetartozunk.
Te az én boldogságom, én a tiéd vagyok.
S minden egyes nap csak erősebbek vagyunk.

2018.04.30., hétfő

2018. április 29., vasárnap

Szerelem

Minden pillanatát a szerelemnek úgy éljük,
mintha az lenne az utolsó.
A szoros kötelék még meg sem sérül,
a bizalom meg sem rendül közöttünk.
Minden pillanat, mit közösen élünk meg,
örök emlékké lesz,
de mind inkább tudjuk,
hogy mi ketten sosem válunk el.

2018.04.29., vasárnap

2018. március 22., csütörtök

Azt mondtad, különleges vagyok

Azt mondtad, különleges vagyok.
Nem hittem neked.
Túl sokan bántottak már meg.
Nehéz volt hinni a szavaknak,
amikor tettekkel bizonyítottad érzéseid.
Féltem lépni feléd.
Féltem kimondani, mit érzek irántad.
Bíztam benned, mégis tartózkodtam.
Azt mondtad, kitartasz mellettem.
Azt mondtad, meg fogod mutatni, mennyire szeretsz.
Hisz nem véletlenül sodort egymás mellé az élet.

2018.03.08., csütörtök

Végtelen idő veled

Végtelen idő veled.
Végtelen idő nélküled.
Mikor mellettem vagy,
az idő is megállni látszik.
Mikor távol vagy tőlem,
az idő is vontatottá válik.
Veled az évszakok is ragyognak.
Nélküled az évszakok is szürkének tűnnek.
Végtelen pillanat,
amit melletted töltöttem.
Végtelen pillanat,
amit nélküled voltam.
Végtelen szerelem,
amit érted érzek.

2018.03.08., csütörtök

Semmihez sem fogható érzés

Semmihez sem fogható érzés,
amikor veled vagyok.
Erős karjaid közt védelmet,
biztonságot érzek.
Mindig nevetésre sarkallsz.
Mindig mosolyt csalsz az arcomra.
Nem engeded másnak,
hogy megbántson.
Mindig ott vagy velem.
Kitartasz mellettem.
Még az eső áztatta napokon is beragyogod létem.
Melletted én is erős,
rátermett vagyok.
Melletted egy örökké nyíló virág vagyok.

2018.03.08., csütörtök

2018. február 10., szombat

Mit tett veled a szerelem?

Mit tett veled a szerelem?
Fekete könnyek.
Keserédes íz.
Féltékeny szív.
Mit tett veled a szerelem?
Bántottál másokat.
Beletiportál másokba.
Nem tudtad fékezni magad.
Mit tett veled a szerelem?
Önzővé váltál.
Gyűlöltél mindent s mindenkit.
Megvetettél másokat.
Irgalmat nem ismertél.
Mit tett veled a szerelmed?
Nevetett rajtad.
Kigúnyolt.
Megmondtad mit tegyél, mit viselj, miként viselkedj, mit egyél.
Nem volt elég.
Méricskélt.
Becsmérelt.
Lekoptatott.
Nem törődött veled.
Összetört benned minden érzést, hogy te is olyanná válj, mint amilyen ő.
S csak egyszer néztél tükörbe s láttad meg önmagad.
Mikor véred adtad egy ostoba gondolat miatt.
Mikor a lelked szembefordult veled, s láttad mivé lettél.
Lelked sötét volt.
Nyomorúságos.
Elfeledett.
Szomorú s komor.
Magányos.
Ám ott pislákolt egy apró fénysugár benned, a szíved legmélyén.
Kinyúltál felé, s megérintetted.
A fény kiemelt a sötét veremből.
Megadta az esélyt a változásra.
A megbocsátás útjára léptél.
Tudod, hogy sok mindent nem tudsz elfeledtetni, de látják benned a javulást.
Idő kell a sebeknek.
Idő kell a sérelmeknek.
Idő kell magadnak.
S az idő elhozza azt, kibe anélkül beleszerethetsz, hogy félned kell az érzéstől.

2018.02.05., hétfő

S megmutatta mire képes a szerelem

A magasban repültél.
A szerelemtől szárnyaltál.
A lelked tovasuhant.
A szíved ide-oda repkedett.
Boldogság ölelt át.
Szerelem szőtte álmaid.
Vágy tüzelte lelked.
Szenvedély kerített hatalmába.
Csak mert ő belépett az életedbe.
S megmutatta mire képes a szerelem.

2018.02.05., hétfő