Elhagyott

 Elhagyott.

S a végtelenbe nyúltak az éjszakák.

Némán hullottak a könnyek.

Mart a bűntudat.

Gyűlölted őt.

Gyűlölted magad.

Magányba temetted szíved.

Minden rezdülésre összerezzentél.

Minduntalan távolodtál saját érzéseidtől.

Nem akartál maradni sem.

Elhagyott.

S te elhagytad önmagad.

Lelked visszavár.

Szíved letépné láncait.

Parányi láng ég benned.

Valahol legbelül még remélsz.

Valahol legbelül hiszel.

De félsz.

S a félelem elnyomja benned azt a kevés szeretetet,

ami még benned él.

Christin Dor

2023. augusztus 2., 21:17

Önmagad

Minden fájdalommal egyre erősebbé válsz.

Minden pofon után, csak előre nézel.

Minden kétségbeesett pillantással, csak pulzálod véred.

Minden ütés után a százszorosát adod vissza.

S mire kiharcolod önmagad, mindenki más felnéz rád vagy messzire elkerül.

2017.04.25., kedd

Volt egyszer

Volt egyszer

Volt egyszer egy otthonod,

egy szerető családod,

álmaid,

melyeket meg akartál valósítani,

szerelmed,

akivel össze akartál házasodni,

de mindezt félredobva mentél világot látni,

hogy önmagad megvalósítsd,

s mire visszatértél,

már mindent elveszítettél.

2013. március 5.

kedd

Hold asszony, hold nővér, hold gyermek,
miként megszületsz, egyre telnek az évek,
s miként ifjú korod éled,
úgy önmagadat megismered.
Miként megértél, csodás életed éled,
s magad is új életet adsz,
hogy átadd mindazt, mit tanultál,
mindazt, ami te vagy.
S amikor eljön az öregedés pillanata,
tudni fogod, hogy minden alkalommal,
amit tettél s mondtál,
bennük marad, kik éltettek, s kik halálod napján is azt mondták:
szeretlek.