Mindent újrakezdenék.
Mindent másképp tennék.
De megérné?
Téged elveszíteni fájdalmas dolog volt.
Mással látni még inkább.
Düh és féltékenység mardosott.
Bűntudat és értetlenség sodort.
Ki voltam én neked?
Ki voltál te nekem?
Miért történt másképp, mint ahogy szerettem volna?
Mert így volt megírva?
Ha én írhattam volna...
De mégis hogy végződne?
Talán sehogy.
Hisz, ami nem jött el, ami nem történt meg, nem íródhatott tovább.
Lehet számtalan leírás arról, hogy miképp végződhetett volna.
Lehet számtalan elképzelés mindarról, ami csak álom maradhatott.
Annak mégis örültem, hogy egy rövid ideig úgy éreztem,
te vagy az, aki az életem része lehet.
A felismerés, mégha nem azonnal, de segített túljutni.
És csak egy jó érzés maradt bennem.
Jó volt hozzád tartozni.
Valakihez, aki számított nekem.
Akire felnéztem.
Aki megdobogtatta a szívem.
Aki szárnyaló-csapkodó lepkéket keltett bennem.
Akiért reménykedtem.
Akihez rosszul közelítettem.
Akitől titkolózni kellett volna az érzéseimet.
Akit csak csodálni kellett volna tovább némán, csendben,
és hagyni, hogy mással legyél boldog.
Ennyi kellett volna csupán.
Christin Dor
2024. január 17., szerda 20:38
Ihletet adó dal:
