2015. december 31., csütörtök

Felér egy...

Pillantásod felér egy lavinával,
egy tüzes katlannal,
egy szívszorongató érzéssel.
Csókod felér egy katasztrófával,
egy tűzviharral,
egy váratlan támadással.
Ölelésed felér egy börtönnel,
egy elképesztő erővel,
egy soha el nem múló érzéssel.
Szerelmed felér egy kimondatlan szóval,
egy elfelejtett ígérettel,
egy el nem múló szenvedéllyel.

2015. szeptember 7., hétfő

Nem könnyű...

Nem könnyű szerelmet vallani,
nem könnyű szeretni valakit,
nem könnyű elfogadni, ha visszautasít,
nem könnyű, ha magányos a szív,
nem könnyű, ha mással látod,
nem könnyű, ha mégis téged választ.

2015. szeptember 7., hétfő

Azt mondtad...

Azt mondtad elárultalak,
de te voltál az, aki megsebzett engem.
Azt mondtad nem szeretlek,
de te voltál az, aki nem törődött velem.
Azt mondtad minden jót elvettem tőled,
de te voltál az, aki keserűséget adtál nekem.
Azt mondtad itt a vége,
de te voltál az, aki vissza akart térni hozzám.

2015. szeptember 7., hétfő

Visszavárlak

Holdfényben látom arcod,
szemed csillog,
mosolyod pajkos.
Kusza hajtincsek az arcodba hullnak.
Mindig így emlékezek rád.
Mindig így látlak magam előtt.
És még mindig visszavárlak.

2015. szeptember 7., hétfő

Ölelj magadhoz

Ölelj magadhoz gyengéden, nyugtatón.
Adj erőt, hogy el tudjalak engedni.
Adj erőt, hogy tovább tudjam folytatni életem.
Adj erőt, hogy el tudjalak felejteni.
Ölelj magadhoz gyengéden, ringatón.
Adj erőt, hogy könnyek nélkül búcsúzzam el.
Adj erőt, hogy amikor visszaemlékezem erre a napra, erős maradjak.
Adj erőt, hogy boldogságot találjak más ölelésében.
Ölelj magadhoz.
Mert ez az utolsó.
Nincs tovább.
Ölelj magadhoz.
Szorosan.
Kimerítőn.
Ölelj magadhoz, s soha se feledd, hogy mennyire szerettelek.

2015. szeptember 7., hétfő

Múlt s jelen

Sétálsz a tengerparton,
a homokszemek besüppednek talpad alatt.
Lehunyt szemmel élvezed a felkelő Napot,
az ő arca dereng fel előtted minduntalan.
Rég volt, hogy lelked nyugodtan ébredt,
hogy szíved már nem vérzik.
Rég volt, hogy rágondoltál volna,
most mégis hagyod,
hogy emlékeid előtérbe kerüljenek,
s csak mosolyogsz rajta.
Szép volt, amíg tartott.
Könnyek lepték el arcod.
Mégis örülsz, hogy már vége.
Egyszer minden jó volt,
de a változás mindig a valóságba taszítja az embert.
Így volt rendjén,
ezt magad is tudod,
csak nehéz volt elfogadni,
felejteni.
Nehéz volt újrakezdeni,
mégis megérte,
mert azóta újra boldog vagy,
s talán most ez örökké tarthat.

2015. szeptember 7., hétfő

Egy új esély

Sosem bántottad,
még egy rossz szóval sem.
Mindig imádtad őt,
kimutattad érzéseid irányába.
Mindez hiába,
mert elhagyott téged,
s te becsapva érzed magad.
Gondolataid csak körülötte forognak,
minden éjjel róla álmodsz,
s félsz,
hogy soha többé nem láthatod.
Egy új esélyt szeretnél,
be akarod bizonyítani,
hogy érdemes vagy a szerelmére,
hogy kitartasz mellette,
s soha nem hagyod magára.
Mindig mellette leszel.
Gondolatban,
erőben,
szívben s lélekben.

2015. szeptember 7., hétfő

Zongora és hegedű

Az ablak alatt zongoraszó hallatszik,
lágy szellő lengedezi a fák lombjait.
Egy-egy falevél lassú mozgásba kezd,
épphogy érinti a földet,
a szél felkapja és tovasodorja.
A zongoraszó ütemes dallamára a madarak csiripelnek,
lusta macska a párkányon nyávogni kezd.
Idős asszony kitekintve az ablakon hallgatja unokája édes dallamát,
mit a reggeli napfény beragyog.
Ekkor csendül fel valahonnan a hegedű hívó szava,
s a dallamok egybefolynak.

2015. szeptember 7., hétfő

Ártatlan szerelem

Oly ártatlan, s törékeny.
Oly kifogástalan a külleme.
Kedvesség csillan szemében.
Zavart pír borítja arcát.
Féltve pillant hercegére,
kit titokban oly nagyon kedvel.
A férfi észreveszi,
s mint egy ordas,
zsákmányát elejti.
Nem foglalkozik a jó hírnévvel,
csak azt akarja,
amit megszerzett.
S amíg örömét leli benne,
porrá zúzza életét.
A kegyetlen világ hírét veszi a kéjes enyelgésnek,
s az idő röpke pillanat alatt felgyorsul egy védtelen lány életében.
Hercege is sarokba lett szorítva,
s hamar frigyként kezelik helyzetét.
Becsületük a tét,
miközben életük veszhet oda.
Néma hallgatás az igenlő válasz.
Ám a lány,
hogy mentse szerelmét az érdektől,
inkább a halált választaná menyegzőül.
A herceg eme tettet megneszelve,
elragadja a lányt a halál torkától.
Bevallja szerelmét a lánynak,
s ezzel együtt férj s feleségnek kiáltják ki őket.
Élnek tovább egymással szeretetben s békességben.

2015. január 20., kedd

Titkos szerelem

A padláson járva kutattál egymagad,
míg rá nem leltél egy faragott ládikóra.
Benne összegyűjtött családi képek,
s messzeségből származó levelek.
Órák telnek,
s a történet egyre jobban kikerekedik.
Volt egy nő s egy férfi.
Szerelmük gyönyörű volt a naplementénél is.
Titokban írtak,
megvallották érzéseiket,
magányos óráikban egymás fényképét bámulták hosszasan.
Vágyakozásuk egyre erősödött,
míg nem egy napon a nő fogta magát s kis csomagjával az éj leple alatt elindult,
hogy titkos szerelmét a világnak kitárja.
Félúton volt,
mikor rablók elrabolták.
Napokig félelemben élt,
reszketett.
Tudta,
ha ki is szabadul,
már sosem lehet boldog.
Egy bordélyház pénzért megvette őt,
s a nő tudta,
hogy még azon az éjjelen élete örökre megváltozik.
Jött is az első kuncsaft,
aki sokat fizetett érte,
de már a szobáig nem jutott el élve.
A nőért eljött a szerelme,
aki hírét vette kedvese elrablásának,
s addig kutatott utána,
amíg meg nem találta.
Miután sikeresen kimenekítette szerelmét,
többé nem titkolták érzéseiket,
s amint összeházasodtak,
messze elhagyták otthonaikat,
hogy új életet kezdjenek.

2015. január 2., péntek

A szabadság mámora

Forrong a vér, szabadságra vágyik.
A kietlen létből a boldogság kapujáig.
Ősi erő hajt, titkon átvezet a túlpartra.
A szabadság mámora a lélekben fogant.
Immár újult erővel, kecsegtető reménnyel vág neki az útnak.
A sorsod magad írod, melyet nem nyomhatnak el soha.

2015. január 2., péntek

2015. december 29., kedd

2015 Karácsony és Új Év 2016

Utólag is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és előre is örömben, gazdagságban, szeretetben és boldogságban kezdődő Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!


2015. január 5., hétfő

Elfelejtett érzések

Zuhatagként omlik szívemre a bánat.
Szerelmed fénye immár kihunyt irányomban.
Bús lelkem darabjai hullnak kezembe.
Fényképed ég a kandalló mélyében.
Elfelejtett érzések bátorítanak a léthez.
"Mihez kezdjek én már, hisz nélküled mit sem ér az élet?!"
Egy hang nem adja fel, s szinte könyörög nékem.
"Élj, élj s találd meg a szerelmet e létben!"
Küzdök magammal, amíg csak bírom.
De még mielőtt feladnám,
a sors megkegyelmez,
s szívem újra élni kezdett.
 
 
2015. január 2.
péntek

Bizalom

Didergő szívem ritmusa neved kántálja.
Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.
Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.
Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,
de a bizalom lángja él bennem,
s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.
Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.
Szemem könnyek közt idézi fel arcod.
Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.
Napnyugta s napkelte egymást váltja.
S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,
csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.
 
 
2015. január 2.
péntek
 


2015. január 1., csütörtök

2014.12.31 - 2015.01.01.

Tudom, ennél azért jobb címet is találhattam volna. Az igazság az, hogy nem tudtam mit kitalálni, csak ezt. Na mindegy.
Elég sok verset írtam az elmúlt pár évben, 2009. szeptember 10-től 2014. december 17-ig bezárólag. Vannak köztük olyanok, amik a saját érzéseimről szólnak, és természetesen vannak olyanok, amik más, kitalált személyek érzéseivel foglalkozik. Vannak a saját verseim között olyanok is, amik nem az enyémek, de tetszenek és gondoltam a blogban a helyük.
Az utóbbi időben nem sikerült annyi verset írnom, az ihlet valahogy nem talált rám, de remélem idén ez másképp lesz.
Utólag is kívánok mindenkinek boldog új évet!!! Remélhetőleg jobb lesz számomra, mint az eddigiek.