Bizalom

Didergő szívem ritmusa neved kántálja.

Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.

Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.

Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,

de a bizalom lángja él bennem,

s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.

Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.

Szemem könnyek közt idézi fel arcod.

Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.

Napnyugta s napkelte egymást váltja.

S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,

csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.

 

 

2015. január 2.

péntek