Viszlát újra, kedvesem!

Mily messze még a napkelte,

de már arcod feltűnt előttem.

Mosolyogva gondolok a találkozásunkra,

a régen várt viszontlátásra.

Érzem ölelésed finomságát,

csókod néma lágyságát.

Hallom szavaid lüktető egét,

szíved vad ritmusát.

Kinyújtom kezem,

hogy a Nap első sugara megérinthesse,

s vele arcod simogassam.

Lehunyom szemem,

hagyom ajkamon érezni ajkad.

Lüktető szívünk egymást átkarolja.

Boldog vagyok,

hogy ismét mellettem vagy.

Minden rezdülésed ismerem.

A Nap bearanyozta körvonalaid.

Soha nem felejtem tekinteted.

A napnyugta ismét elért minket.

Viszlát újra, kedvesem!

2015.12.19., szombat

Bizalom

Didergő szívem ritmusa neved kántálja.

Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.

Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.

Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,

de a bizalom lángja él bennem,

s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.

Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.

Szemem könnyek közt idézi fel arcod.

Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.

Napnyugta s napkelte egymást váltja.

S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,

csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.

 

 

2015. január 2.

péntek