Mily messze még a napkelte,
de már arcod feltűnt előttem.
Mosolyogva gondolok a találkozásunkra,
a régen várt viszontlátásra.
Érzem ölelésed finomságát,
csókod néma lágyságát.
Hallom szavaid lüktető egét,
szíved vad ritmusát.
Kinyújtom kezem,
hogy a Nap első sugara megérinthesse,
s vele arcod simogassam.
Lehunyom szemem,
hagyom ajkamon érezni ajkad.
Lüktető szívünk egymást átkarolja.
Boldog vagyok,
hogy ismét mellettem vagy.
Minden rezdülésed ismerem.
A Nap bearanyozta körvonalaid.
Soha nem felejtem tekinteted.
A napnyugta ismét elért minket.
Viszlát újra, kedvesem!
2015.12.19., szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése