Viszlát újra, kedvesem!

Mily messze még a napkelte,

de már arcod feltűnt előttem.

Mosolyogva gondolok a találkozásunkra,

a régen várt viszontlátásra.

Érzem ölelésed finomságát,

csókod néma lágyságát.

Hallom szavaid lüktető egét,

szíved vad ritmusát.

Kinyújtom kezem,

hogy a Nap első sugara megérinthesse,

s vele arcod simogassam.

Lehunyom szemem,

hagyom ajkamon érezni ajkad.

Lüktető szívünk egymást átkarolja.

Boldog vagyok,

hogy ismét mellettem vagy.

Minden rezdülésed ismerem.

A Nap bearanyozta körvonalaid.

Soha nem felejtem tekinteted.

A napnyugta ismét elért minket.

Viszlát újra, kedvesem!

2015.12.19., szombat

Mindenkinek van egy saját története

Mindenkinek van egy saját története a szerelemről,

a szenvedésről,

az örömről,

a bánatról,

a mosolyról,

mely megszépítette életünk,

a szavakról,

melyek megbántották életünk.

A szerelemről,

mely tűzörvényként hatolt be szívünkbe.

A szenvedésről,

mely sok fájdalmat szült.

Az örömről,

ami apró ajándékként hullott ölünkbe.

A bánatról,

mikor könnyeinket próbáltuk elrejteni.

A mosolyról,

mi hamis ábránd volt csupán.

A szavakról,

mi kedvesek voltak lelkünknek.

Az érintésről,

ami visszatartott vagy eltaszított minket.

A csókról,

mely égetett s sebzett egyszerre.

Az ölelésről,

mely szorított s elengedett.

A viszontlátásról,

mely összetört vagy boldoggá tett.

Mindenkinek van egy saját története,

ki hogyan élte meg,

mennyi emlékei lettek általa s gondol vissza a múltra.

2015.12.18., péntek

Kiragadott emlékek 3. rész