Velem maradsz

Magamra hagytál, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád.

Utoljára még eljöttél hozzám.

Jót nevettünk, beszélgettünk, tervezgettünk, majd elköszöntünk egymástól.

Ám hiába vártalak, nem tértél vissza.

Nem hagytál üzenetet.

Nem hívtál.

Nem kerestél semmilyen módon.

S nem is válaszoltál.

Nem tudtam, mi történt.

Mérges voltam rád, hisz éreztem, hogy valami nincs rendben.

Hiába kerestelek, nem leltelek meg.

Mintha nem is lettél volna.

Mintha nem is ismertük volna egymást.

Évek múltak.

Egyik nap kopogtál az ajtómon.

Nem tudtam, mit mondjak.

Figyeltelek, de már nem tudtam, ki vagy.

Csak megöleltél, mintha ezzel akartad volna enyhíteni a sok évnyi bánatom.

S én ismét nem tudtalak elengedni, de féltem a holnaptól.

Ám minden egyes nap megmutattad nekem, hogy velem maradsz.

2018.01.27., szombat

ZSU ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Nem kérek mást, gyengéd csókjaid,
Nem kérek mást, szíved vágyait.
Nem kérek mást, forró testedet,
Nem kérek mást, fogadd el szívemet.


Nézlek, egy szerelmes lélek,
Nézlek, s szívből kérlek.
Nézlek, s tekintetem rabul ejt téged,
Félek, a szívem elraboltad végleg.



A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep,
Hol a végszavakat felfalják a szelek.
Már nem segít sem könyörgés, sem vád,
Te félreállsz, és minden megy tovább.



Szeretni szép és nemes dolog,
Csalódni fáj, ez te is jól tudod.
De boldog csak akkor lehetsz,
Ha az lesz a tied, kit igazán szívből szeretsz.



Várlak téged, még mindig várlak,
Árnyként kísérsz, s most is magam előtt látlak.
Rólad álmodok hosszú, gyötrődő éjeken,
Amíg csak élek, nem felejtem lényedet.



Rád gondolok titokban,
A szerelem tüze lángol arcomban.
Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni,
Karjaidba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni.



Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel,
Csak egy földi halandó, aki gyakran téved el.
Lehet nem vagyok olyan, kit mindig kerestél,
De az volna szép, ha mégis szeretnél.



Jó lenne úgy ébredni fel,
Hogy a két karod, s a napfény átölel.
Együtt ébreszt a világ és a vágy,
Hogy nélküled élni nem tudnék már.



Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a Nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat.



Minek a rózsa, ha tövis öleli,
Minek az élet, ha könnyel van teli.
Minek a szív, ha rajta gyász lebeg,
Minek az élet, ha senki sem szeret.



Búcsúzni jöttem kedves, fogd meg a kezemet,
A búcsú szavai szorítják a szívemet.
Hiába nyílik a szám hangra, nincs remény,
Könnycsepp gördül némán - minden véget ért.


Könnyes a szemem és remeg a kezem,
Fáj a lélegzet is, mert nélküled veszem.
Szívem mindig fáj, és érted dobog,
Mert rajtad kívül mást, szeretni nem tudok!!!



Szeretnélek minden percben látni,
Hűvös alkonyatkor a szívembe zárni.
Nem jössz, de oly jó várni,
Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.



Minden éjszakán könny áztatja arcom,
Meghalt bennem minden, álmok nélkül alszom.
Megvált tőlem, mint őszi fák a lombtól,
Elfáradt a szívem, a sok fájdalomtól.



Elvesztettem azt, kit igazán szerettem,
Elvesztettem, de erről nem tehettem.
Elvesztettem, kit még meg sem kaptam,
Elvesztettem, pedig én nem akartam.



Változni már nem tudok,
Úgy szeress, amilyen vagyok.
Ha kell, válassz egy másik csillagot,
Ahol nem én, hanem más ragyog.


-->

Fáj szeretni azt, kit nem érhetsz el,
Aki már azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
Érezni, hogy más szereti, aki el is érheti.



Ma még mosoly, holnap könnyek,
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, s harcolj érte.



Ne légy szomorú, ha megbánt az élet,
Ne lásson könnyezni senki téged.
De légy mindig vidám, ha fáj is valami,
Tudj mosolyogni, ha megbánt valaki.



Van, aki könnyen kapja meg azt,
akit szeret, van aki sír és szenved.
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
van aki meghal, mert igazán tud szeretni!!!

Mindenkinek van egy saját története

Mindenkinek van egy saját története a szerelemről,

a szenvedésről,

az örömről,

a bánatról,

a mosolyról,

mely megszépítette életünk,

a szavakról,

melyek megbántották életünk.

A szerelemről,

mely tűzörvényként hatolt be szívünkbe.

A szenvedésről,

mely sok fájdalmat szült.

Az örömről,

ami apró ajándékként hullott ölünkbe.

A bánatról,

mikor könnyeinket próbáltuk elrejteni.

A mosolyról,

mi hamis ábránd volt csupán.

A szavakról,

mi kedvesek voltak lelkünknek.

Az érintésről,

ami visszatartott vagy eltaszított minket.

A csókról,

mely égetett s sebzett egyszerre.

Az ölelésről,

mely szorított s elengedett.

A viszontlátásról,

mely összetört vagy boldoggá tett.

Mindenkinek van egy saját története,

ki hogyan élte meg,

mennyi emlékei lettek általa s gondol vissza a múltra.

2015.12.18., péntek

Légy nagyon boldog

Mikor meglátlak,

elgondolom,

milyen lenne melletted.

Fogni a kezed,

csókolni szád,

érezni szíved dobbanását,

hallani hangod mély baritonját.

Mikor kitisztul a kép,

te mással vagy,

s ez mégis jó nekem,

mert boldognak látlak,

s ez örömmel tölt el engem.

Nem érzek féltékenységet,

nem érzek bánatot.

Szívből kívánom,

hogy légy nagyon boldog.

2015.12.09., szerda

Érzelmek viharában 11. rész

Érzelmek viharában

Mit mondhatnék a szerelemről,

ha számomra is ismeretlen.

Az érzés,

ami megtéveszti az embert.

Amitől gondolkodni nem tud.

Amiért érdemes élni.

S amiért feláldozzuk önmagunkat.

Nincsenek szavak,

amivel körbe lehetne írni.

Ez az egyetlen érzés,

ami kiváltja a többit legyen az féltékenység vagy bánat.

S ha még nem szerettünk,

akkor a többit sem ismerhetjük.

De amint megérezzük,

amint beköltözik szívünkbe,

vele együtt a többi érzés is belopja magát.

S sokszor nem tudjuk melyik uralkodik rajtunk.

2014. január 13.

hétfő

Régi verseim 18.

Kell idő a változáshoz.

Kell, hogy magamra találjak.

Öröm vagy bánat egybeolvad.

Nincs tér s idő, csak én vagyok.

Lásd s halld, amit teszek vagy mondok.

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő, hogy átgondoljam.

Kell, hogy választ adhassak.

Kedves mosoly, őszinte pillantás.

Csak neked.

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő! Kell a változás!

Fogadj el engem!

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő, hogy veled lehessek.

Kell, hogy érezhesselek.

Könny és mosoly.

Vigyázz rám, kérlek.

Nincs több kétség, nincs több árulás.

Csak te és én, senki más.

Mi ketten egyedül a világban.

Emlékek örökké

Emlékek örökké

Üresség, ami szétfeszíti a lelket.

Bánat tölti meg a szívet.

Sokan sokféleképp próbálják túlélni.

De még ha lenne is gyógyír, az emlékek örökké velünk lesznek.

2012. november 10.

szombat

Christin Dor - Versek 1. rész

Palástolni az érzéseid hazugságba taszít,

mert nem akarod elveszíteni,

aki eddig hozzád tartozott.

Olykor mégis a küszöbön állsz,

hogy elmond neki az igazat.

Mégis megtorpansz s elhallgatsz.

***

Bánatod könnyekbe fakad,

sír a lelked s ezt ő is látja.

Tudod, hogy elvesztetted,

véget ért egy álom.

Boldog veled sosem lehetett,

mert magad sem voltál az.

***

Látom szíved titkát,

amit hiába takartál.

Ő él benned még most is,

ennyi időn át.

Félsz kimondani a szavakat.

De a szemed elárulja lelked.

Már nem reménykedem,

hogy az enyém leszel.

2012. június 14.

szerda

Melody poems 22. rész

Sírj, ha sírnod kell!

Sírd ki lelked bánatát.

Ne leplezd könnyeid.

Hagyd a maguk útjára tévedni.

Ha már nem bírod, engedd el!

Nincs miért magadban tartanod.

Sírj, ha bánat ér.

Sírj, ha öröm ér.

Sírj, ha csak egyszerűen sírni szeretnél.

300. bejegyzés!!!:)

Az igazat megvallva nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogom, de remélem, hogy mindenkinek elnyertem valamelyest az érdeklődését. OneGirl-nek külön köszönet, hogy olvassa is, de kommenteket is fűz a verseimhez. A Múzsámnak is egy hatalmas köszönet, hogy ennyi saját ihletésű verssel megajándékozhatom azokat, akik olvassák a blogom. Persze mások versei is jelen vannak, mások idézetei is, akiket én magam is szeretek és tetszenek a műveik. Különböző érzéseket írtam le, amik bennem is megtalálhatók, persze némelyiket el-eltitkolom, de ez most mellékes. Pár éve, ha valaki azt mondta volna, hogy én márpedig verseket fogok írni és nemcsak olvasni vagy esetleg tanulni nem hittem volna neki. Szeretem az idézeteket és a verseket is egyaránt. De akkoriban nem igazán rajongtam értük, főleg ha meg is kellett tanulni azokat. Ugyanakkor valamiért a regényírás mellett egyszerűen kikényszerültek belőlem ezek a dolgok. Sehogyan sem tudtam leállítani még akkor sem, ha rövidke kis időre eltűnt a Múzsám, de amint úgy éreztem nem tudok többet írni visszatért és megint újult erővel fogtam neki a versírásnak. Néha azaz érzésem, hogy kihasználja az egyik gyengeségemet, amit nem akarok, de mégis megteszi és mindent papírra vetek, amit érzek, amire épp gondolok vagy egy-egy történetet kovácsolok belőle. Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért írok különböző nyelveken, főleg angol és japán nyelveken, amit magam is bevallok, hogy igen sűrűn előfordul. Gondoltam ne csak itt belül az országban olvassák a verseim, hanem mindenhol. Hát azt nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Ugyanakkor ezzel is színesíteni akartam a blogom. Tény és való, hogy webfordító áll a rendelkezésemre, amit már a legelső alkalomkor is megírtam, de remélem nem nagy baj és hogy így is jók a versek. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy lehet nem mindegyik fordítás sikerült jól főleg a japán, hisz egyáltalán nem tudok japánul még ha szeretnék is megtanulni, persze még nem találtam erre megoldást, jobban mondva egy olyan iskolát, ahol ezt a nyelvet tanulhatnám. De mindennek eljön az ideje!!! Vagyis én így vagyok ezzel. Annyi minden lenne, amit szívem szerint csinálnék, írnék meg ilyenek. Azzal sem tudom, hogy mivel kezdjem és mivel folytassam. Az biztos, hogy amíg tehetem ez a blog és a többi is fennmarad és addig csinálom, amíg tudom. Én magam is meglepődtem, de ugyanakkor örülök is neki, hogy elérhettem a 300. bejegyzést, szinte fel sem foghatom. Több bejegyzés van ebben a blogban, mint a legelsőben, amibe a magam kis napjaimat írogatom le. Ott még csak a 180. bejegyzésnél tartok. De sebaj!!! Majd ezt is megoldom. Szóval jobbára most sem tudom, hogy mit írjak, mert már tényleg nem tudom, hogy miről írjak. Bár van most egy elhatározásom vagy jobban mondva egy ötletem, de ezt még nem mondom el. Legyen még titok. Majd később kiderül, amint lehet a tudtotokra adom. Nem rossz dolog az biztos. Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb versem a szerelemről vagy annak elvesztéséről írtam. Hát mit is mondjak erre!!! Én is jobban szeretem az előbbi dolgot, mint az utóbbit és én is szeretném, ha minden szerelem örökkévaló lenne, de nagy igazság az is, hogy nem minden tejfel. De!!! Még mielőtt bárkinek is elrontanám a kedvét ezzel, így még utánaírom, hogy a szerelem lehet örök, gyönyörű és halhatatlan. Ehhez persze ketten kellenek, de mindig megtalálja az ember a maga társát, akit szerethet és a magáénak tudhat. Én magam még keresem és nem egy horoszkóp jelezte ma, hogy rám tör a szerelem, de eddig semmi sem történt. Hogy miért azt még nem tudom, de lehet csak eltévesztették a horoszkópot. De ez is lényegtelen!!! Hm... Szerintem nincsenek korlátok egy embernél miközben ír. Bár néha én is úgy érzem, hogy valami visszahúz, de mégis tolom előre azt a bizonyos akaraterőmet és végül kiforrja magát. A gond csak ott kezdődik, hogy mióta verseket írok a regényeimmel nem úgy tudok haladni. Úgy tűnik a lírai énem sokkal erősebbé vált az elmúlt időszakban. Bár már magam sem tudom, hogy mióta is írok verseket, annyi bizonyos talán, hogy azóta mióta elkezdtem művelni ezt a blogot. De akkoriban is csak az járt a fejemben, hogy mások híres költők verseit és idézeteit rakom fel. De mellettük hirtelen ott termettem én is. Még ha nem is vagyok sem leszek híres költőnő, akkor sem keseredek el. Ide leírogatom a gondolataimat és aztán majd lesz valahogy. Jaj nekem!!! Kattog az agyam, hogy még írjak-e vagy sem ide valamit, de azt hiszem csak a versek és a regényeim mondhatják el milyen a bennem lévő írói hajlam. Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki idetéved, olvasgat néhányat aztán ennyi. Az biztos, hogy ennek örömére saját magamat is meglepem valamivel, dehogy mivel azt még én sem nagyon tudom. Biztos egy új verssel, de az is lehet, hogy mással.

Pusy.Sya.Kriszta

Érzelmek hullámain 4. rész

Érzelmek hullámain

Nem könnyű olyan barátokat szerezni,

akiben meg is lehet bízni.

De ha találkozunk velük,

minduntalan széppé teszik az életünk.

Most távol vagyok azoktól,

akik számítanak nekem.

De mindig rájuk gondolok,

mert nagyon szeretem őket.

Hiányukat nehezen szokom meg.

Mert mindig ott voltak nekem.

Figyeltek rám,

beszélgettünk,

nevettünk s sírtunk.

Ha kellett megvigasztaltuk egymást.

De most úgy érzem nélkülük üres vagyok.

Csak tengődik az életem.

Tudom, hogy a távolság ellenére is jó barátok maradunk.

Néha megesik, hogy a barátság kitart.

Jobban, mint a szerelem.

De van, amikor fordítva történik minden.

Van, hogy számítunk valakire, de nincs mellettünk.

Van, hogy egy kapcsolat nem is olyan erős.

Lehet hibázni.

Lehet megbocsátani s bocsánatot kérni.

De mindig ott lesz az az a törés,

amit nem mindig lehet összeforrasztani.

Akiket szeretünk, azt bántjuk.

Hogy miért, azt magunk sem tudjuk.

Hibákat találhatunk a másikban.

Mibelőlünk sem hiányozhat.

Bármit is teszünk vagy mondunk.

Mindez semmis, ha végül elveszítjük azt, akit a legjobban szeretünk.

Hulló könnyek mardossák szíved.

Nem leled a helyed.

Bánatodban még az alkohol is jól jöhet.

Vissza nem csinálhatod azt, amit tettél.

A lelked nem tudja elviselni.

A bocsánat itt már csak üres beszéd.

Akinek meg kellene hallania az már rég hátat fordított neked.

Mert tudja nálad jobbat érdemel.

Mivel érdemeltem ki a barátságod?

Állandóan csak nyafogok.

Csak magamat látom.

Nem érdekel más mit gondol.

De te elviseled még a hisztijeimet is.

Mert úgy fogadtál el, ahogy megismertél.

A szerelem lángjai 6. rész

Mit jelent neked a szerelem?

Öröm s bánat egybeforr vele.

Mit jelent neked a szerelem?

Örökké csak vele lenni hűen.

Mit jelent neked a szerelem?

Enélkül élni nem lehet.

Mit jelent neked szeretve lenni?

Mennybéli boldogságot.

Mit jelent neked szeretve lenni?

Az életet.

Mit jelent neked szeretve lenni?

Csak te és én senki más,

míg élünk örökké egymáséi leszünk,

hűen szeretve,

örömben s bánatban egy egész életen.