Régi verseim 35.

Álomcsapda

Zűrzavaros képek, látomások várnak téged.

Idegen érzés, szorongat, elzár a külvilágtól.

Ajtók záródnak, fények tompulnak.

Elzárt gondolatok, vad összecsapások zajlanak.

Zárt ajtók mögött állva, süket fülekre találva.

Néma szavak röpködnek körbe.

Láthatatlan kezek fognak közre.

Nyughatatlan szívek dobbannak.

Örök hűséget fogadva.

Álomba rejlő féligazság.

Hazug szavak, átkok szállnak.

Csapdában élni, tőrbe csalni.

Csalfa módon túlélni...

Táncoló fénysugarak, csillagok ezernyi táborában.

Sötét ködfátyol mindaz, mi sejtelmes s veszélyes utak.

Tengernyi távolság, hullámzó falak.

Mélységben úszó fellegek.

Régi verseim 34.

Benned élek, s te bennem élsz.

Szétválaszthatatlan.

Én benned élek, s te bennem élsz.

Megváltozhatatlan.

Folytonos küzdelemben élek.

Mindketten többet akarunk.

Mindketten mást akarunk.

Állandó harcban állunk.

Szenvedély lángja lobban.

Ki vagy te, ki megmérgezi lelkem?

Kit elengedni nem tudok egykönnyen.

Ki vagy te, ki tűzzel játszik?

Kit engedelmességre nem kényszeríthetek.

Mondd, ki vagy te?

Kinek szenvedélye felperzsel, s mélybe ránt.

Mondd, mit érzel irántam?

Szerelmet kerestem, s téged találtalak.

Véletlen egybeesés vagy a sors hálója.

Szemedbe néztem s tudtam, hogy te kellesz.

Harcoltam érted s tudtam, hogy enyém leszel.

Nem kellenek trükkök, női praktikák.

E nélkül is az enyém voltál.

Hűséget kerestem, s te jöttél az utamba.

Az első perctől megbíztam benned.

Te jöttél felém, s én vártalak kitárt karokkal.

Hagytam, hogy elcsábíts.

Hagytam, hogy magaddal vigyél.

Benned élek, s te bennem élsz.

Szétválaszthatatlan.

Én benned élek, s te bennem élsz.

Megváltozhatatlan.

Téged választottalak, s te engem.

Örök szerelmet, örök hűséget fogadva.

Örök barátságot, örök szenvedélyt tartogatva.

Régi verseim 33.

Push - Lökés

Vihar tombol a lelkedben,

tűz ég a szemedben.

Úgy éget,

úgy lázad.

Engedd ki a szabadba!

Lázadó kamaszként éled napjaid.

Senki sincs ki megértene,

mit gondolsz a világról.

Senki sincs ki azt mondaná,

engedd ki magadból.

Őrült esték,

tomboló vágyak,

lángoló érzelmek,

vadregényes tájak.

Belül tomboló,

kívül visszahúzódó.

Ez lennél te!

Ez vagy a világban!

A suliban kerülnek,

nem beszélnek veled.

Kirekeszt mindaz,

ami körülvesz téged.

Irigység van a lelkedben,

szomorúság a szemedben.

Miért kell így élned?

A szüleid dolgoznak keményen,

testvérek ide-oda lökdösnek.

A rokonok sem hallják,

nem látják...

A barátok csak úgy vannak,

de ha baj van hozzád fordulnak.

Úgy érzed kihasználnak,

eleged van mindenből.

Vihar tombol a lelkedben,

tűz ég a szemedben.

Úgy éget,

úgy lázad.

Engedd ki a szabadba!

Ne hagyd,

hogy eltapossanak!

Törjön fel mindaz,

mit elnyomtál magadba.

Ne érdekeljen ki mit gondol rólad!

Régi verseim 32.

Make up

Felütöm a sminkkészletet.

Ezer s ezer választék van benne.

Színkavalkád.

Egy kis púder, egy kis kontúr, piciny rúzs.

Lágy vagy erős?

Hideg vagy meleg?

Királynői pompa, vagány trendi.

Mint egy díva, már alakul.

Szűzies, kicsit flúgos.

Töröl s újrakezd.

Telik az idő, de mi ráérünk.

Ezüst, arany, bronz, mint egy porcelán.

Keleties forma, hmmm... csúcs technológia.

Vörösen izzó, sötét árnyak,

igazi démon s minden férfitekintet felfigyel ránk.

Műszempilla s műköröm.

Csábító gonoszság.

Jöhet a ruhatár!

Bájosan üdítő, tehetséges férfivadász,

félénken ragaszkodó, zavartalan diáklány.

Szoknya s nadrág?

Kivillanó boka, formás lábak, kerek popsi,

szorosan tapadva, lendületes, felcsigázva a rejtett vágyakat.

Kis cipellő, topánka, magas vagy lapos talpú?

Egy kicsit sexy, egy kicsit nőies,

vadmacska s ártatlan egy személyben.

Csábos mosoly, ringatózó csípő, fénylő ékszer,

s már készen is vagyunk.

Régi verseim 31.

Hunt - Hajsza

Ideje felkelni...!

Homályos tekintet, jéghideg verem.

Forog a föld, didergő testek.

Fájdalmas érintés, vérző sebek.

Ne aludj el...!

Felriadva álmodból egy másikba csöppensz.

Kietlen tér, száraz levegő, forró Nap, mi mind körülvesz.

Ez egy játék! Ez egy szórakozás!

Beteges lét, mi kiforgat.

Nincs menekvés...!

Minden perc számít, hol a segítség?

Sehol senki, üldözött lettél.

Az egyetlen, az áldozat, fuss vagy meghalsz!

15 perc ennyi az előny...!

Hát vesd be magad a rengetegbe.

Ne add fel, menj tovább. A sírás most nem segít.

A vadász ismer, tudja merre tartasz.

Ne veszítsd el a fejed.

Fogy az idő. Ne gondolkozz. Az életed a tét.

Vess be mindent. Rejtőzz vagy támadj.

Ki lesz a nyerő...?

Az élet tele van meglepetéssel.

Te kerültél sorra, hogy megmutasd nem félsz a kihívásoktól.

Lépj hát! Támadjon fel benned a küzdőszellem!

Meddig bírod még...?

A hajszának lassan vége.

Nem maradt erőd.

Az életed a tét.

Te vagy a nyeremény.

Ki fog győzni? Ki a vadász, s ki az áldozat?

Egy lövés, s mindennek vége!

Ideje felkelni...!

Régi verseim 30.

Return - Visszatérés

Megannyi emlék mit együtt éltünk meg.

Megannyi szerelmes szó, ölelő vágy.

Az illatod mindenhol ott van, elkísér engem.

Pedig üresen hagytál mindent.

Most érzem igazán mennyire hiányzol.

Az arcod, a mosolyod, a nevetésed belevéste magát a szívembe.

Az érintésed, a hangod, a csókjaid belevéste magát a lelkembe.

Hiányzol nekem.

Barátok, ismerősök, közeli személyek mind elfogadtak téged.

Veled nevettek, mulattak, s te velük szórakoztál.

Boldog pillanatok, felhőtlen élet mind elveszett, elmúlt, mintha sosem történt volna meg.

Mikor felkeltem, csak egy üzenet volt a párnán.

Nem értettem miért, nem hittem el.

Eltűntél, elvitted magaddal mindazt mi jó volt.

Eltűntél, s nem nevettem tovább.

Évek teltek el, s hiába vártalak.

Évszak évszakot követ, s nem tértél vissza.

Mindaz mit éreztem nem múlt el soha.

Álmomban velem vagy, s nem érzem magam egyedül.

Emlékek közt élek, s várom, hogy betoppanj, mint akkor rég...

Régi verseim 29.

Deathless - Halhatatlan

Kinyitom szemem, s nem kapok levegőt.

Kinyitom szemem, s máshol ébredek.

Nem látok semmit, sötétben vagyok.

Nem látok semmit, mondd hol vagyok?

Elcsigázott vágyak, forgatag.

Lelketlen szavak, hívogat.

Nem bánok semmit, támogat.

Az utolsó szó, halhatatlan.

Lebegek a fényben, ó miért van ez?

Fura dolgok történnek, ó ki érti ezt?

Ámulatba ejt, ó hogy van ez?

Harangok zúgnak, ó kiért van ez?

Rokonok, barátok, kedves ismerősök.

Jók s rosszak mind együtt vannak.

Síró hangok, könnyes szemek.

Imába foglaltatott a nevem.

Ó miért van ez?

Elszakított sorsfonal, gyötrelmes idők, miért zavar?

Hangtalan léptek, fohász az égbe, mondd kiért?

Hisz itt vagyok! Mégsem láttok.

Szóljatok! Mert hallom, amit mondtok.

Hisz itt vagyok! Nem megyek el soha!

Szóljatok! Köztetek vagyok én is.

Sorra jönnek felém, de nem látnak engem.

Mind ugyanazt mondja, de nem érdekel.

Mi változott meg? Hisz itt vagyok!

Szóljatok!

Fordul a világ. Nem kellenek szavak már.

Oly különös vágy. Mi elmúlt csak emlék csupán.

Mélyen aludni, mélyen álmodni.

Harangok zúgnak, könnyek hullnak.

Csak emlék, nem több.

Halhatatlan!

Régi verseim 28.

Escape - Szökés

A fal, mely körülvesz,

sötét s nem ereszt.

Ablaktalan,

nincs ajtaja,

sötétségben élek.

Fojtogat,

hívogat a csend.

A láthatatlan.

Keresem a kiutat,

de zsákutcára lelek.

Nincs semmi,

csak a végtelen.

Hideg van,

fázom.

Úgy remegek.

De amint fényt látok,

remélek.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Nincs maradásom,

feneketlen minden.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Csend honol,

időtlenül bezárva nézek magam elé.

Remélek,

hogy a szabadság eljön értem.

Arctalan árnyak kísértenek.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Engedd,

hogy éljem az életem.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Kinyújtom kezem s elképzelem,

csillagok fénye segít nekem.

Érzem,

hogy szabad vagyok.

Érzem,

hogy élek.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Nincs maradásom,

feneketlen minden.

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Engedd,

hogy éljem az életem!

Engedj utamra! Engedj elmennem!

Régi verseim 27.

Meglátni őt csak egy pillantás volt csupán.

Szív megdobban, örök rabjává vált.

Oly közel mégis oly távol.

Kinyújtom kezem, s nem találom.

Látom az arcát, látom a szemét.

Látom mindazt mi benne él.

Közelebb megyek, szabályt hágok.

Nem érdekel semmi, csak az, hogy velem lehessen.

Holdfényben úszik az egész erdő.

Körvonalát bearanyozza.

Tó közepén állva engem vár, és én megyek felé.

Elérném, de nem tudom, hirtelen minden eltűnt.

Rabláncra vertek, nem engednek.

S ő már nincs sehol.

Felnézek az égre, könnye rám hull.

Tudom, hogy soha nem lehet enyém.

De nem tágítok, látni akarom.

Nem megyek el soha.

Régi verseim 26.

Nyisd ki a szíved, s tárd fel mi benne van.

Engedd közel kit oly szeretsz, s ne engedd el soha.

Fogd a kezét, csókold ajkát!

Érintsd meg szívét, szeresd őt!

Magadhoz húzni, lágyan csókolni még.

Magadhoz vonni, édes szavakat suttogni.

Így állni ketten a parton, s látni arcát,

oly mélyen a szemébe nézni, s azt mondani:

Szeretlek! Nagyon...

Átölelni s táncolni a hűs habok közt.

Csókolni s vele álmodni a holdfényben.

Látni s érezni mit mond a szív.

Várni rá örökké, elengedni soha.

Vele élni, megosztani mindent.

Sorsod a sorsával kötött össze az ég.

Senki sincs ki szétválaszthat.

Senki sincs ki utadba állhat.

Ő az kire régóta vágysz.

Ő az kire mindig is vágytál.

Nyisd ki a szíved, s tárd fel mi benne van.

Engedd közel, s ne engedd el soha.

Régi verseim 25.

Hol a szerelem?

Kutatom s keresem.

Hol a szerelem?

Ki az ki engem szeret?

Hol a szerelem?

Téged várlak, baby!

Mennyit kell még várni, hogy megtaláljam az igazit?

Mennyit kell adnom, hogy magamhoz öleljem?

Régi verseim 24.

Nem kell nekem hazug szó.

Nem kell nekem hazug csók.

Nem kell, hogy várj reám.

Nem kell, hogy vigyázz rám.

Sötétben tapogatóztam,

azt hittem minden oké.

Úgy tűnt, hogy a szerelem,

mit éreztem múló szenvedély.

Nem vettem észre, hogy más kell neked.

Nem vettem észre, hogy mi kell neked.

Nem láttam mi van előttem.

Nem láttam mit teszel velem.

Vitázhatnánk ki a hibás,

de nem érdekes,

értelmetlen.

Veled vagy nélküled?

Mindegy hogy lesz,

érdektelen.

Szebb napok várnak még ránk,

külön jobb lesz a világ.

Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell!

Nem kell, hogy velem legyél!

Nem kell, hogy szeress!

Nem kell, hogy vágyat ébressz!

Nem kell a csókod sem!

Így jó! Jobb lesz, hidd el!

Így jó! Külön utakon!

Így jó! Mi nem megy, nem érdemes!

Így jó! Soha többé veled!

Nem kell! Nem kell! Nem kell! Nem kell!

Nem kell nekem hazug szó.

Nem kell nekem hazug csók.

Nem vettem észre, hogy más kell neked.

Nem vettem észre, hogy mi kell neked.

Nem kell, hogy velem legyél!

Nem kell, hogy szeress!

Így jó! Jobb lesz, hidd el!

Így jó! Soha többé veled!

Régi verseim 23.

Egy más világ...

Suttogó hangok,

kíváncsi tekintetek.

Mélyről jövő érzés.

Dobbanó szívek.

Látom őket,

figyelem az utat.

Elérem azt...

Kitárul a kapu és én belépek.

Különös világ.

Csend és béke.

Fény és pompa.

Lebegek a térben.

Körülöttem boldog arcok,

nevető szemek,

mosolygós ajkak.

Felhők közt járva,

angyalok szállnak.

Engem néznek,

megszólítanak.

Velük szállok,

csillagok közt járok.

Látom a világot,

s fellélegzek.

Új s ismeretlen!

Én s az angyalok.

Fehérbe öltözve,

kitárt szárnyak,

végtelen idő,

végtelen tér...

Egy más világ!

Gondtalan élet.

Nincs fájdalom,

nincs keserű pillanat.

Egy más világ,

csend és béke.

Nekem ez is jó,

nekem ez való.

Egy más világ,

ahol nem vagy egyedül,

ahol nem kell félni,

ahol nem kell érezni.

Egy más világ!

Különös világ!

Lebegek a térben.

Egy más világ!

Új s ismeretlen!

Téged is vár!

Régi verseim 22.

Bűvös szemek,

pillantásod rabja lettem.

Örvényként vonz engem.

Mélyre taszít,

nem érzem magam.

Bűnös lélek,

csábító gonosz,

ravasz mosoly,

kéjes szavak,

nem ereszt,

magával ránt.

Bezártál.

Régi verseim 21.

Pici a kis kicsi.

Cuki pofi.

Édes kis puszedli.

Olvadt cukor.

Kis habos süti.

Nyalom-falom, csókolom.

Mennyei falat, ragadok.

Édes kis semmiség és a mennyiség.

Cukorpalota és királyfi.

Nekem való.

Csak az enyém.

Színes, édes.

Pihe-puha rétes.

Rózsaszínben járok.

Fodros-habos.

Táncot járó kis kalapos.

Édes.

Krémes.

Cuki falat.

Édes.

Krémes.

Habos süti.

Régi verseim 20.

Bízz bennem...

Gyere velem...

Fogd kezem...

Csókold a szám!

Forró esték, ölelésedben megtalálom, amire vágyom.

Forró csókod, simogatásod békét nyújt nekem.

Te vagy a párom, te vagy a lelkem.

Mi kell még?

Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.

Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.

Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.

Forró...

Lángoló...

Dermesztő vágy!

Izzó...

Tomboló...

Démoni tánc!

Te vagy a párom, te vagy a lelkem.

Te vagy a minden, te vagy, aki megtalált engem.

Sötét démon, ki az utamba tévedt, örökké enyém.

Sötét angyal, ki szárnyaival örökre megvéd.

Régi verseim 19.

Kilépek az utcára,

felnézek az égre.

Fagyos szél fúj.

Eső esik.

Tovább indulok.

Üresek az utcák,

nem jár erre senki.

Egymagam vagyok.

Csendes este,

magányos percek.

Haladok utamon,

nem fázom,

nem várok.

Nem látok,

s nem hallok.

Bolyongva, fények között.

Az éj leple alatt.

Dúdolom dalom.

Nem nézek hátra,

nem bánok semmit,

nem érdekel semmi.

Megállok egy pillanatra.

Hagyom, hogy arcomon lefolyjon az esőcsepp.

Égi kincsek odafent,

halványan ragyogva néz rám.

Merre tovább?

Régi verseim 18.

Kell idő a változáshoz.

Kell, hogy magamra találjak.

Öröm vagy bánat egybeolvad.

Nincs tér s idő, csak én vagyok.

Lásd s halld, amit teszek vagy mondok.

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő, hogy átgondoljam.

Kell, hogy választ adhassak.

Kedves mosoly, őszinte pillantás.

Csak neked.

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő! Kell a változás!

Fogadj el engem!

Vigyázz rám, kérlek.

Kell idő, hogy veled lehessek.

Kell, hogy érezhesselek.

Könny és mosoly.

Vigyázz rám, kérlek.

Nincs több kétség, nincs több árulás.

Csak te és én, senki más.

Mi ketten egyedül a világban.

Régi verseim 17.

Álmodunk s vágyakozunk,

szabadon szárnyalunk.

Múltban kutatunk,

jelenben élünk,

jövőbe látunk s tervezünk.

Folyók felett, hegyek mögött,

útnak indulunk.

Ezer város, ezer élet,

ragyogás, ezernyi lehetőség vár még ránk.

Tollat ragadunk s leírjuk bánatunk,

vidám életünk apró emlékeit.

Fényképek albumba záródnak,

emlékek gyűlnek,

barátságok szövődnek.

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Várjuk a pillanatot!

Új kihívások, remények,

álomból valóság szövi hálóját.

Ne tétovázz! Ne állj meg! Menj tovább!

Győzz le mindent! Érj el mindent!

A te életed.

Álmodd a valóságot. Álmodd az életet.

Szárnyalj szabadon! Nézz előre! Utazd körbe a világot!

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Ne tétovázz! Menj tovább!

Győzz! Érj el mindent!

Régi verseim 16.

Mikor felkeltem, s belenéztem a tükörbe,

el se hittem, hogy magamat látom benne.

Próbáltam magam összeszedni,

de túl késő volt hozzá.

Sűrű egy nap volt belátom.

Haverok, buli mindenáron.

Reggeltől estig megállás nélkül.

Evés-ivás féktelenül.

Ide-oda jártunk-keltünk.

Percről percre többen lettünk.

Vétek lett volna kihagyni,

pasik, csajok nélkül lenni.

Mégis a másnap reggel nehezen indul,

kóvályog a fejem, duplán látok.

Bohém élet, pompa és fény,

színes kis gömbök, apró tény.