Bízol még

Bízol még.

Reménykedsz,

hogy egy nap boldog lehetsz,

és az öröknek hitt magány távozik életedből.

Reménykedsz még az igaz szerelemben,

ami bearanyozza a szürke reggeleket.

Reménykedsz abban,

hogy találsz valakit,

aki elfogad olyannak,

amilyen vagy.

Reménykedsz,

hogy ez a szerelem lesz az egyetlen és örökké tartó dolog az életedben.

Emiatt bízol még.

2016.04.09., szombat

Régi verseim 27.

Meglátni őt csak egy pillantás volt csupán.

Szív megdobban, örök rabjává vált.

Oly közel mégis oly távol.

Kinyújtom kezem, s nem találom.

Látom az arcát, látom a szemét.

Látom mindazt mi benne él.

Közelebb megyek, szabályt hágok.

Nem érdekel semmi, csak az, hogy velem lehessen.

Holdfényben úszik az egész erdő.

Körvonalát bearanyozza.

Tó közepén állva engem vár, és én megyek felé.

Elérném, de nem tudom, hirtelen minden eltűnt.

Rabláncra vertek, nem engednek.

S ő már nincs sehol.

Felnézek az égre, könnye rám hull.

Tudom, hogy soha nem lehet enyém.

De nem tágítok, látni akarom.

Nem megyek el soha.