2014. január 30., csütörtök

Érzelmek viharában 14. rész

Érzelmek viharában


Számtalan alkalommal bevallottam neked érzéseim.
Számtalan alkalommal elutasítottál.
Kitartottam.
Te egyre csak távolodtál.
Én akartalak.
Te mással osztottad meg szíved.
Én sírtam.
Te örültél.
Én szenvedtem.
Te szerettél.
Összeomlottam.
Te boldog életet éltél.
Talpra álltam.
Akkor sem érdekeltelek.
Feladtam s újrakezdtem mással.
Te akkor jöttél volna vissza,
de most én utasítottalak vissza.


2014. január 13.
hétfő

Érzelmek viharában 13. rész

Érzelmek viharában


Álmodtam egy szerelmet,
de helyette téged kaptalak.
Mintha az élet döntötte volna el,
hogy nekünk együtt kellene lenni.
S ez ellen bárhogyan küzdöttünk,
mindig egymás mellett kötöttünk ki.


2014. január 13.
hétfő

2014. január 23., csütörtök

Érzelmek viharában 12. rész

Érzelmek viharában


Megtévesztő viselkedésed nyomot hagyott bennem.
Hittem benned.
Elhittem minden szavad.
Hallgattam szavaid suttogását,
hangod mélységét.
Már a jelenléted kiváltotta belőlem az édesen gyötrelmes remegést,
mely végigfutott a lábam ujjától a gerincemen át,
behatolva a gyomrom legmélyére,
felkúszva a véráramba,
pírt öntve arcomba,
s onnan mint egy hullámvasút újra elkezdte játékát.
A tekinteted sötéten ragyogott,
mint a vad óceán mélye,
kifürkészhetetlen minden mélységben,
elárasztva mindent mi előtte van,
ostorozva,
hogy még a lélegzet is elálljon tőle.
Mintha lényed tudná mit váltasz ki másokból,
főleg belőlem.
S ezt a tudást felhasználva előrenyomultál,
vadul vágtattál,
sarokba szorítottál,
elnyerve bizalmam,
lelkem titkait,
szívem akaratát,
elmém józanságát.
Irányítottál minden lépést,
mint egy sakkjátékban.
Bábként kezeltél bárkit,
aki a bűvkörödbe került.
Elvetted azt amiért jöttél,
amit annyiszor megtettél már másokkal.
De amire nem számítottál,
hogy nem minden játék s te magad is eshetsz csapdába.
Mert elfelejtetted,
hogy magad is ember vagy,
s nem játszhatsz mások érzéseivel,
nem dönthetsz mindig magad és nem irányíthatsz dolgokat.
A veszted én vagyok s te az enyém.
Mert ami sosem hazudik az a szív,
s a miénk már akkor összekapcsolódott,
amikor megjelentél az életemben.
Reményvesztett futás lenne elszakítani,
s már tudjuk milyen,
amikor vadként leláncolnak.
A szabadságot a kettőnk szerelme adhatja meg,
még ha ezzel örökre összetartozunk.


2014. január 13.
hétfő

Érzelmek viharában 11. rész

Érzelmek viharában


Mit mondhatnék a szerelemről,
ha számomra is ismeretlen.
Az érzés,
ami megtéveszti az embert.
Amitől gondolkodni nem tud.
Amiért érdemes élni.
S amiért feláldozzuk önmagunkat.
Nincsenek szavak,
amivel körbe lehetne írni.
Ez az egyetlen érzés,
ami kiváltja a többit legyen az féltékenység vagy bánat.
S ha még nem szerettünk,
akkor a többit sem ismerhetjük.
De amint megérezzük,
amint beköltözik szívünkbe,
vele együtt a többi érzés is belopja magát.
S sokszor nem tudjuk melyik uralkodik rajtunk.


2014. január 13.
hétfő

2014. január 14., kedd

Érzelmek viharában 10. rész

Érzelmek viharában


Magányosan muzsikál egy hegedűs.
Árván maradt szíve dallamát játssza.
Szívének ama fájdalmát,
mikor elhagyták.
S ahogy a hegedű sír,
úgy egy könnycsepp tűnik tova az azúrkék égből.


2014. január 13.
hétfő

Érzelmek viharában 9. rész

Érzelmek viharában


A szerelmet és a gyűlölet egy láthatatlan vonal választja el.
S csak egy szikra kell hozzá,
hogy egyik-másik lángra kapjon és felperzseljen mindent.


2014. január 13.
hétfő

2014. január 10., péntek

Érzelmek viharában 8. rész

Érzelmek viharában


Még a lelked is kilehelted úgy rohantál.
Szíved még akkor is kalapált, amint felfedezted őt.
Soha ki nem mondott szavak miatt úgy döntött elmegy tőled.
Te viszont hagytad.
Amikor viszont megláttad az üres hálószobát,
ahol egykor minden éjjel vele háltál,
elnézted miként alszik.
A konyha,
ahol a kedvenced főzte,
még akkor is,
amikor olyan fáradt voltál,
hogy enni sem tudtál.
A kanapé,
ahol délutánonként ültetek és filmeket néztetek,
egymást öleltétek át hosszú fáradt nap után.
Az erkély,
ahol kettesben néztétek a naplementét...
mind-mind hiányzott neked és akkor ébredtél rá,
hogy szereted.
Ezért még idejében utánamentél,
s ő megértette,
hogy szükséged van rá,
még ha nehezen is mutatod ki az érzéseidet.


2014. január 4.
szombat

Érzelmek viharában 7. rész

Érzelmek viharában


Hogy voltál képes elárulni őt?
Hogy voltál képes fájdalmat okozni annak,
aki szeretett s bízott benned?
Szívét adta neked,
mely a szerelemtől volt erős.
Lelkében őrzött téged.
Ha beteg voltál,
ápolt téged.
Ha szomorú voltál,
ő vigasztalt.
Együtt örült veled.
Mindig volt feléd egy-egy kedves szava.
Mindig megtette,
amit kértél tőle.
Olyan életet biztosított neked,
amiről álmodni sem mertél volna.
Mégis a földbe döngölted szerelmét.
Megvetetted érzései miatt.
Kicsúfoltad.
Megsebezted.
Eltapostad.
S végül magára hagytad.
Az a boldogság elmúlt vele együtt.
Nincs többé visszaút.
És még ez sem érdekelt téged.


2014. január 4.
szombat

2014. január 9., csütörtök

Érzelmek viharában 6. rész

Érzelmek viharában


Átkozott a sorsod,
életed nyomorúságos.
Szerelmet éreztél egy férfi iránt,
aki még a csillagokat is leígérte neked.
Hittél neki és már a közös életet tervezted vele.
De azon a bizonyos estén,
amikor szerelmed jeleként odaadtad magad neki,
ő kiadta az utad.
Csalódottságod nem volt elég,
szüleid kitagadtak,
egyedül maradtál.
Megtörten menekültél volna a halálba,
de néhány bandita elfogott s örömüket lelték benned.
Meztelenül,
koszosan húzódtál meg egy külvárosi pajtában.
Gyűlöleted a világ felé csak erősödött.
Lelked tiszta volt,
de bemocskolták.
Érzelmeid felhasították.
Szíved nehéz kővé vált.
Még is életben maradtál.
S hogy az élet még keményebb utat szánjon neked,
méhedben egy férfi gyermekét vártad.
Nem tudtad kié.
Nem tudtad szeretni sem.
De amint megszületett tudtad mire használod fel.
Mindent megtanítottál neki.
Gyűlöltetted vele azt az embert,
aki elárulta szerelmed.
S amint a közelébe férkőzött,
megölte kegyetlen szenvedések közepette.
Tettével akart téged felszabadítani,
de te még őt sem kímélted.
Gyűlölted a fiad is és elmondtad neki az igazat.
S ezzel együtt mindkettőtök sorsát megpecsételted.


2014. január 4.
szombat

Érzelmek viharában 5. rész

Érzelmek viharában


Kezedbe vetted sorsod,
s hátrahagyva fényűzést,
vagyont és családot,
a szerelmeddel egy éjszaka elszöktetek.
Napokig mentetek egyik helyről a másikra,
míg a megtakarított pénzetek el nem fogyott.
Híd alatt,
erdőben bújtatok meg,
s azt hittétek szerelmetek épp oly erős,
mint maga a szökés gondolata.
De a kitartás és az önfeláldozás nem volt elég.
Szerelmeteket egyre csak mérgezte.
Mígnem rátok találtak s egy utolsó esélyt nem kaptatok.
Bármit is éreztetek egymás iránt valami megtörte.
Feladtátok a küzdelmet,
s visszatértetek saját életetekhez.
S bár az évek telnek,
egyikőtök sem hallott a másikról és csak pokol az élete.


2014. január 4.
szombat

2014. január 5., vasárnap

Érzelmek viharában 4. rész

Érzelmek viharában


A Hold halványan rád világította szomorú fényét.
Szívet tépdeső fájdalom hasított beléd.
Vörös köd lepte be a zsenge füves területet,
ahol két egymás kezét fogó szerelmes feküdt élettelen.
Kezedben a fegyver,
amivel végeztél velük,
amivel ártani akartál szerelmüknek.
Téged becsaptak,
féltékenységed eltorzult,
indulataid felszínre törve cselekedtél,
mikor rájuk leltél.
Ők hiába szabadkoztak,
könyörögtek,
te árulásukért szenvedésbe,
végül a halálba küldted őket.
De még így is a Hold fényében,
az árulás éjszakáján,
a halál hideg érintése ködében,
ők megmaradtak egymásnak örökre.
A te lelkedben viszont a gyász és a fojtó szenvedés maradt,
ami összeszorította szíved.


2014. január 4.
szombat

Érzelmek viharában 3. rész

Érzelmek viharában


Gyémántokkal halmoztad el szerelméért,
de csak a testi vágyat viszonozta.
Hiába a sok szép kelme,
a fennkölt élet,
szívét sosem érted el,
míg ő kifosztotta a tied.
Mindent megtettél érte,
kívánságait lested,
örömöt szereztél neki,
de ő mindinkább hűvös maradt,
s sosem nyílt meg neked.
Te pedig sosem feletted őt.


2014. január 4.
szombat

2014. január 4., szombat

Érzelmek viharában 2. rész

Érzelmek viharában


Bűvös tekinteted mélyzölden ragyog.
Homokszínű hajad kócosan, dúsan fénylik a reggeli napfényben.
Izmos karjaiddal átölelsz, s csókjaiddal újból felfedezésre indulsz.
Dörmögő hangon suttogod nevem, ujjaid vadítják szívem.
Nincs még olyan férfi, aki így perzseli testem.
A tiéd leszek mindörökre.


2014. január 4.
szombat

Érzelmek viharában 1. rész

Érzelmek viharában


Lassú, perzselő érintésed a Mennybe repít.
Csókjaid tüzes vasként birtokolnak.
Sóhajod bizsergeti bőröm.
Érzéki tested az enyémhez tapad.
Egyikünk sem enged.
Erőtől duzzadó.
Szorosan tartó.
Soha el nem múló szenvedéllyel.
Lelkem présbe nyomva, majd hirtelen felszabadítva.
Tekintetünk egymásba fonódva, kielégülten fekszünk egymás karjában.
Mindig így akarom.
Mindig téged akarlak.
Elcsábítva lenni.
Hozzád bújni.
Forró, lüktető tested érezni.
Soha nem mondanék le róla.
Csak téged.
Keresni foglak szüntelen.
S amikor megtalállak a vágyaink is összefonódnak.


2014. január 4.
szombat

2014 január... és... új versek

2014. január 4.
1 hónapja annak, hogy utoljára verseket írtam és most újra itt van 8 vers, ami külön címet kapnak: Érzelmek viharában. Jó olvasást!!! És utólag is Boldog Új Évet Kívánok!!!