Érzelmek viharában
A Hold halványan rád világította szomorú fényét.
Szívet tépdeső fájdalom hasított beléd.
Vörös köd lepte be a zsenge füves területet,
ahol két egymás kezét fogó szerelmes feküdt élettelen.
Kezedben a fegyver,
amivel végeztél velük,
amivel ártani akartál szerelmüknek.
Téged becsaptak,
féltékenységed eltorzult,
indulataid felszínre törve cselekedtél,
mikor rájuk leltél.
Ők hiába szabadkoztak,
könyörögtek,
te árulásukért szenvedésbe,
végül a halálba küldted őket.
De még így is a Hold fényében,
az árulás éjszakáján,
a halál hideg érintése ködében,
ők megmaradtak egymásnak örökre.
A te lelkedben viszont a gyász és a fojtó szenvedés maradt,
ami összeszorította szíved.
2014. január 4.
szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése