Érzelmek viharában 26. rész

Érzelmek viharában

Minden őrültségben benne voltál,

csakhogy felfigyeljen rád.

Mindent megtettél,

még olyat is,

amit nem ő kért.

Egyik nap szende,

másik nap vad amazon.

Mégis azt vetted észre,

hogy nem érdekled őt.

A tükörbe nézve megkérdezted magadtól:

mi van másokban,

ami benned nincs?

Mit kellene még tenned,

hogy meglásson téged?

Válaszok sosem érkeztek.

Egyre magányosabbá váltál.

Míg szeretted őt,

vágyakozva néztél utána,

álmaidban együtt voltál vele,

addig ő mások kegyeit élvezte.

A napok már szenvedéssé váltak.

Düh és kétségbeesés mardosta lelked.

Nem akartad megérteni,

hogy nem illetek össze,

és bárhogyan is kéred az égieket,

sorsotok sosem válik eggyé.

El kellett engedned,

még ha fáj is.

De egy nap te is megtalálod azt,

akit az élet hozzád rendelt.

Csak ki kell nyitnod a szíved.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 25. rész

Érzelmek viharában

Amint fel kel a Nap,

arcod is felderül.

Mosolyod,

mint a szivárvány.

Nevetésed,

mint egy énekesmadár.

Minden percet úgy töltesz,

hogy boldogságod arannyá válhatna.

Nem vesztegetsz el semmit az idődből,

mert számodra nincs is idő.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 24. rész

Érzelmek viharában

Kezdetben azt hitted csak barátként tekint rád,

de ahogy egyre közeledett feléd,

ráébredtél,

hogy többet érez annál,

mint amit mutat.

Próbáltad kerülni.

Próbáltál nem beszélni vele.

Érdektelenné váltál.

S ha csak felbukkant ott,

ahol te is voltál,

fogtad magad és elmentél.

Már a nevét sem ejtetted ki,

hogy így felejtsd el őt.

Ő viszont minden nap reménykedett,

hisz még ha érezte is,

hogy nem akarsz tőle semmit,

még a barátságodra szüksége lett volna.

Ám mindez elveszett.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 23. rész

Érzelmek viharában

Úgy vártad, hogy megszülethessen.

Úgy vártad, hogy karjaidba vehesd.

Minden mozdulatára gondosan odafigyeltél.

Minden rezzenésre sürgetően felugrottál.

Szavaiddal szeretted, tanítottad, nevelted.

Szemeiddel követted minden napjait.

Ahogy izgett-mozgott.

Ahogy gügyögni kezdett.

Ahogy az első lépéseket megtette.

És ahogy egyre csak növekedett, te minduntalan ott voltál mellette.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 22. rész

Érzelmek viharában

Hazugságokkal akartad magadhoz ragadni.

Leláncoltad volna egy életre,

csak hogy magad mellett tudhasd.

Őrizni akartad a szerelmét,

ami sosem volt a tiéd.

Hagytad volna szenvedni,

hogy te magad boldog lehess.

A nem várt pillanatban ő kiszabadult,

s hiába kaptál már utána,

nem érted őt el.

Azóta is messze jár.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 21. rész

Érzelmek viharában

Remegve bújok hozzád,

pézsma illatod megnyugtat,

érintésed felcsigáz,

szemed fénye elkápráztat,

csókjaidtól elalélok,

szívem hevesen hozzád simul.

A gyönyör napkeltével sem távozik,

nem lappang,

ott van benned,

ami bennem is él.

Szeretlek mindörökké.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 20. rész

Érzelmek viharában

Meghalnék az ölelésedben,

úgy vágyom rád, kedvesem.

Csókjaid puszta érintése,

feledteti mindazt a rosszat,

ami egész életemben elkísért.

Felfoghatatlan még mindig,

hogy te vagy nekem.

Kincs vagy nekem,

e világon a legszebb és a legtökéletesebb.

Nem bánom,

ha éjjel-nappal,

a valóságban vagy az álmokban,

de együtt veled,

csak veled.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 19. rész

Érzelmek viharában

Elfojtott vágyainak él.

Képtelen feledni a múltat.

A szerelmet,

ami felemésztette.

A szenvedélyt,

ami a Mennyekbe repítette.

A végtelen örömöt,

ami bearanyozta életét.

A szenvedést,

ami szétmarcangolta lelkét.

Az elválást,

ami összetörte szívét.

Darabokban az élete,

mégis valahol legbelül reménykedik,

sír,

fohászkodik,

hogy egy nap újra megtalálja a boldogság.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 18. rész

Érzelmek viharában

Hiszek a szerelemben,

az erejében.

A boldogságban.

Az örökkévalóságban.

Nem akarom,

hogy a tenyerén hordozzon.

A szívét annál inkább akarom.

Szeressen.

Öleljen.

Minden nap rám gondoljon.

Egy életen át én legyek számára a minden.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 17. rész

Érzelmek viharában

Túl sokat kértem volna,

hogy mellettem maradj?

Túl sokat akartam mit meg tudtál volna adni?

Túl sokat képzeltem a kapcsolatunkról,

s zátonyra futott még mielőtt kiköthetett volna.

Sosem feledem mindazt,

ami történt.

A továbbállás mégis fájdalmas.

Sokat gondolok rád,

de már tudom,

egymásnak nem lettünk volna a boldogsága.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 16. rész

Érzelmek viharában

Voltak napok, melyek parázs vitaként múltak el közöttünk.

Tudom, hogy nem egyszer kértünk bocsánatot a másiktól.

Érzem, hogy szerelmünk már nem ég azon a lángon.

Ne haragudj, amiért el kell válnunk.

Még ha szeretlek sem maradhatok melletted.

Szabadságod most visszaadom neked.

Az élet pedig eldönti mi legyen kettőnkkel.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 15. rész

Érzelmek viharában

Szükségem van az ölelésedre,

hogy erőt meríthessek belőle.

Szükségem van a szavaidra,

hogy megnyugtassa lelkem.

Szükségem van rád,

a szerelmedre,

a lelkedre és a reményre,

hogy sosem hagysz el.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 14. rész

Érzelmek viharában

Számtalan alkalommal bevallottam neked érzéseim.

Számtalan alkalommal elutasítottál.

Kitartottam.

Te egyre csak távolodtál.

Én akartalak.

Te mással osztottad meg szíved.

Én sírtam.

Te örültél.

Én szenvedtem.

Te szerettél.

Összeomlottam.

Te boldog életet éltél.

Talpra álltam.

Akkor sem érdekeltelek.

Feladtam s újrakezdtem mással.

Te akkor jöttél volna vissza,

de most én utasítottalak vissza.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 13. rész

Érzelmek viharában

Álmodtam egy szerelmet,

de helyette téged kaptalak.

Mintha az élet döntötte volna el,

hogy nekünk együtt kellene lenni.

S ez ellen bárhogyan küzdöttünk,

mindig egymás mellett kötöttünk ki.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 12. rész

Érzelmek viharában

Megtévesztő viselkedésed nyomot hagyott bennem.

Hittem benned.

Elhittem minden szavad.

Hallgattam szavaid suttogását,

hangod mélységét.

Már a jelenléted kiváltotta belőlem az édesen gyötrelmes remegést,

mely végigfutott a lábam ujjától a gerincemen át,

behatolva a gyomrom legmélyére,

felkúszva a véráramba,

pírt öntve arcomba,

s onnan mint egy hullámvasút újra elkezdte játékát.

A tekinteted sötéten ragyogott,

mint a vad óceán mélye,

kifürkészhetetlen minden mélységben,

elárasztva mindent mi előtte van,

ostorozva,

hogy még a lélegzet is elálljon tőle.

Mintha lényed tudná mit váltasz ki másokból,

főleg belőlem.

S ezt a tudást felhasználva előrenyomultál,

vadul vágtattál,

sarokba szorítottál,

elnyerve bizalmam,

lelkem titkait,

szívem akaratát,

elmém józanságát.

Irányítottál minden lépést,

mint egy sakkjátékban.

Bábként kezeltél bárkit,

aki a bűvkörödbe került.

Elvetted azt amiért jöttél,

amit annyiszor megtettél már másokkal.

De amire nem számítottál,

hogy nem minden játék s te magad is eshetsz csapdába.

Mert elfelejtetted,

hogy magad is ember vagy,

s nem játszhatsz mások érzéseivel,

nem dönthetsz mindig magad és nem irányíthatsz dolgokat.

A veszted én vagyok s te az enyém.

Mert ami sosem hazudik az a szív,

s a miénk már akkor összekapcsolódott,

amikor megjelentél az életemben.

Reményvesztett futás lenne elszakítani,

s már tudjuk milyen,

amikor vadként leláncolnak.

A szabadságot a kettőnk szerelme adhatja meg,

még ha ezzel örökre összetartozunk.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 11. rész

Érzelmek viharában

Mit mondhatnék a szerelemről,

ha számomra is ismeretlen.

Az érzés,

ami megtéveszti az embert.

Amitől gondolkodni nem tud.

Amiért érdemes élni.

S amiért feláldozzuk önmagunkat.

Nincsenek szavak,

amivel körbe lehetne írni.

Ez az egyetlen érzés,

ami kiváltja a többit legyen az féltékenység vagy bánat.

S ha még nem szerettünk,

akkor a többit sem ismerhetjük.

De amint megérezzük,

amint beköltözik szívünkbe,

vele együtt a többi érzés is belopja magát.

S sokszor nem tudjuk melyik uralkodik rajtunk.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 10. rész

Érzelmek viharában

Magányosan muzsikál egy hegedűs.

Árván maradt szíve dallamát játssza.

Szívének ama fájdalmát,

mikor elhagyták.

S ahogy a hegedű sír,

úgy egy könnycsepp tűnik tova az azúrkék égből.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 9. rész

Érzelmek viharában

A szerelmet és a gyűlölet egy láthatatlan vonal választja el.

S csak egy szikra kell hozzá,

hogy egyik-másik lángra kapjon és felperzseljen mindent.

2014. január 13.

hétfő

Érzelmek viharában 8. rész

Érzelmek viharában

Még a lelked is kilehelted úgy rohantál.

Szíved még akkor is kalapált, amint felfedezted őt.

Soha ki nem mondott szavak miatt úgy döntött elmegy tőled.

Te viszont hagytad.

Amikor viszont megláttad az üres hálószobát,

ahol egykor minden éjjel vele háltál,

elnézted miként alszik.

A konyha,

ahol a kedvenced főzte,

még akkor is,

amikor olyan fáradt voltál,

hogy enni sem tudtál.

A kanapé,

ahol délutánonként ültetek és filmeket néztetek,

egymást öleltétek át hosszú fáradt nap után.

Az erkély,

ahol kettesben néztétek a naplementét...

mind-mind hiányzott neked és akkor ébredtél rá,

hogy szereted.

Ezért még idejében utánamentél,

s ő megértette,

hogy szükséged van rá,

még ha nehezen is mutatod ki az érzéseidet.

2014. január 4.

szombat

Érzelmek viharában 7. rész

Érzelmek viharában

Hogy voltál képes elárulni őt?

Hogy voltál képes fájdalmat okozni annak,

aki szeretett s bízott benned?

Szívét adta neked,

mely a szerelemtől volt erős.

Lelkében őrzött téged.

Ha beteg voltál,

ápolt téged.

Ha szomorú voltál,

ő vigasztalt.

Együtt örült veled.

Mindig volt feléd egy-egy kedves szava.

Mindig megtette,

amit kértél tőle.

Olyan életet biztosított neked,

amiről álmodni sem mertél volna.

Mégis a földbe döngölted szerelmét.

Megvetetted érzései miatt.

Kicsúfoltad.

Megsebezted.

Eltapostad.

S végül magára hagytad.

Az a boldogság elmúlt vele együtt.

Nincs többé visszaút.

És még ez sem érdekelt téged.

2014. január 4.

szombat