Mikor elhagytál

Mikor elhagytál,

erősnek mutattam magam.

Gyűlöltelek s szerettelek.

Mikor elhagytál,

a világ összedőlt körülöttem.

Hiányoztál s utáltalak.

Mikor elhagytál,

azt hittem, hamar elfelejtelek.

Átkoztalak s csendben reménykedtem.

Mikor elhagytál,

hibáztattam magam.

Mindig visszavártalak s magamban sírtam.

Mikor elhagytál,

rájöttem, nélküled más lesz.

Küzdöttem ellene s végül én nyertem.

Az évek elteltek.

Az érzés elmúlt.

A szív begyógyult.

S újra hiszek a szerelemben.

2016.11.25., péntek

Érzelmek viharában 14. rész

Érzelmek viharában

Számtalan alkalommal bevallottam neked érzéseim.

Számtalan alkalommal elutasítottál.

Kitartottam.

Te egyre csak távolodtál.

Én akartalak.

Te mással osztottad meg szíved.

Én sírtam.

Te örültél.

Én szenvedtem.

Te szerettél.

Összeomlottam.

Te boldog életet éltél.

Talpra álltam.

Akkor sem érdekeltelek.

Feladtam s újrakezdtem mással.

Te akkor jöttél volna vissza,

de most én utasítottalak vissza.

2014. január 13.

hétfő

Kiragadott emlékek 8. rész

Romantika és a titkok tárháza 5. rész

Romantika és a titkok tárháza

Fenn van már a Nap.

Sugarát szerte szórja.

Körülötte a fénylő kék ég s a hófehér felhők.

Vágyakozva sóhajtanak.

Egyikük sem éri el az arany királynőt.

Mit meg nem adnának,

hacsak megérinthetnék őt.

Bárányfelhők ülnek az égen.

A szél lassan viszi őket.

Útjuk ugyan ismeretlen,

de mindig visszatérnek.

Méhek egyik virágról a másikra szállnak.

Egyszerre szerelmesek a mezei csokorba.

Számukra nincs csúnya virágszál.

Csak páratlan ragyogás.

Mi tagadás úgy tettem, mint aki nem szeret.

Szimplán elmentem melletted.

Nem nevettem a vicceiden.

Nem szóltam hozzád, ha közelemben voltál.

De titokban rólad álmodtam.

Halkan utánad sírtam.

Suttogtam neved, mikor senki se hallott.

Nem tudtam miért teszem ezt velünk.

Te valamiért más voltál, mint a többiek.

Mégsem akartam, hogy a közelembe kerüljél.

A jég akkor tört meg, mikor mással láttalak.

S tudtam, ha nem avatkozom közbe, sosem tudhatom meg milyen lenne veled.