A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romantika és a titkok tárháza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Romantika és a titkok tárháza. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 7., hétfő

Romantika és a titkok tárháza 6. rész

Romantika és a titkok tárháza
Egyszer láttalak csak.
A haverjaiddal sörözgettél egy bárban.
Minden lányt megnéztetek magatoknak.
Beszéltetek, röhögtetek.
Az italok fogytak rendesen.
Egyszer sem pillantottál rám,
pedig mindvégig téged figyeltelek.
Az volt az utolsó emlékem rólad s azután elmentél, ki tudja hova.


Beléd botlottam azon az estén.
Mélyen egymás szemébe néztünk,
majd mosolyogva elfordultunk,
mintha mi se történt volna.
Peregtek az órák.
Mindenki ivott, táncolt s jól érezte magát.
Épp menni készültem,
amikor odajöttél hozzám egy-egy pohár pezsgővel a kezedbe.
Hajnalig táncoltunk s közben megismertük egymást.
Utána egy kellemes órát töltöttünk el.
Majd minden véget ért.
Elbúcsúztunk a másiktól.
Hogy mi lett veled utána már nem tudom.





A fa árnyékában húzódtam meg.
Madarak csicseregtek a fejem felett.
A Nap sütött.
A szél enyhén lengedezett.
A virágok illata töltötte be a teret.
Lehunytam szemem s ábrándoztam róla.
Ha őt látom mindig felvidulok.
Még akkor is, ha szomorú vagyok.
A csókját éreztem hűvös ajkamon.
Mikor felébredtem ajkam bizsergett.
Vajon álom volt s a képzelet játéka?
Vagy valóság, mely örökre titokban marad?

Épp férjhez mentem, mikor megláttalak téged.
Ében fekete hajad a szél kócolta össze.
Szemed tükrében tűz lobogott felém.
Testem vadul reagált feléd.
Nem tudom ki vagy?
Miért jöttél pont hozzám?
Miért pont most, mikor az életem változni készül?
Nem törődtél ezzel.
Nem hagytál nyugton.
Elcsábítottál.
Fenekestül felforgattál mindent.
S mikor kártyavárként összedőlt minden,
egy szó nélkül elhagytál.
Magamra maradtam.
Nem kellettem többet.
Telt az idő s hirtelen feltűntél.
Engem akartál.
Magadhoz láncoltál.
S én engedelmesen követtelek.

 



Lehet nem akartam már veled lenni.
Lehet csak néhány röpke órára kellettél.
Lehet magam sem tudtam mit érzek.
Lehet őrültség volt tőlem.
Megváltoztatni nem lehet.
Újrakezdeni lehetetlen.

Romantika és a titkok tárháza 5. rész

Romantika és a titkok tárháza
Fenn van már a Nap.
Sugarát szerte szórja.
Körülötte a fénylő kék ég s a hófehér felhők.
Vágyakozva sóhajtanak.
Egyikük sem éri el az arany királynőt.
Mit meg nem adnának,
hacsak megérinthetnék őt.




Bárányfelhők ülnek az égen.
A szél lassan viszi őket.
Útjuk ugyan ismeretlen,
de mindig visszatérnek.




Méhek egyik virágról a másikra szállnak.
Egyszerre szerelmesek a mezei csokorba.
Számukra nincs csúnya virágszál.
Csak páratlan ragyogás.



Mi tagadás úgy tettem, mint aki nem szeret.
Szimplán elmentem melletted.
Nem nevettem a vicceiden.
Nem szóltam hozzád, ha közelemben voltál.
De titokban rólad álmodtam.
Halkan utánad sírtam.
Suttogtam neved, mikor senki se hallott.
Nem tudtam miért teszem ezt velünk.
Te valamiért más voltál, mint a többiek.
Mégsem akartam, hogy a közelembe kerüljél.
A jég akkor tört meg, mikor mással láttalak.
S tudtam, ha nem avatkozom közbe, sosem tudhatom meg milyen lenne veled.

 

Romantika és a titkok tárháza 4. rész

Romantika és a titkok tárháza

Mikor beteg voltál ő ápolt csendesen.
Nem zavarta még az álmod sem.
Lázadat csillapította,
szomjadat oltotta.
S ha kellett éjszakánként fent maradt melletted.
Mert annyira szeret téged.







Mikor fáradtan térsz haza a sok, kemény munkából.
Házad üresen áll.
Senki nem vár rád.
Senki nem látja, hogy magányos vagy.
Nem is akarod, hogy tudjanak róla.
De mindinkább egy hű társra vágysz, aki nemcsak ágyad melegíti fel éjszakánként.
Hanem szívedet is.
  

Szavakat mormolsz, miközben leírod azokat.
Különböző érzések vegyülnek össze.
S végül egy gyönyörű vers születik meg.
Vers, ami később dallá változik,
ahogy megérzed annak különös énekét.
Amikor előadod a szíved is beleremeg,
hogy ez rólad szól.






Fenn van már a Hold.
Sugarát szerte szórja.
Körülötte csillagok.
Vágyakozva sóhajtanak.
Egyikük sem éri el az éji királynőt.
Mit meg nem adnának,
hacsak megérinthetnék őt.


 

Romantika és a titkok tárháza 3. rész

Romantika és a titkok tárháza



Love. Mindössze ennyi volt írva a papírra.
Egy idegen szó, melynek mély értéke van.
S valahányszor leírod csak növeled értékét.
Mert mindez a szívben él.

Három drágakövet foglaltál bele egyetlen gyűrűbe,
amely a végtelent jelképezi.
Három drágakő: jelen, múlt s jövő.
Hisz tudod örökké együtt lesztek az idők végezetéig.
Az egyik a bizalom jelképe.
A másik a hűség jelképe.
A harmadik a szerelem jelképe.
S ez így együtt a végtelenbe nyúlik.
Az örök időkre.


Mondd ki a nevét, akit szeretsz.
S a tiéd lesz.
Mondd ki ezerszer, ha kell.
S ő a tiéd lesz.
Mondd ki mennyire szereted.
S ő meg fogja hallani.
Mondd ki, s ő is ki fogja mondani.


Ó ismeretlen, miért vagy te kegyetlen?
Miért bántod azt ki szeret téged?
Nem hiszel benne?
Az igaz szavaiban?
Hűségesen vár rád minden nap.
Ó ismeretlen, miért nem vagy őszinte?
Miért titkolod érzéseid, amikor van kinek elmondani?
Nem hiszel benne?
Az igaz szívében?
Bizalommal fordul hozzád minden percben.
Ó ismeretlen, miért nem fogadod el?
Miért nem örülsz annak, hogy szeretnek téged?
Nem hiszel benne?
Az igaz szerelemben?
Szerelmesen néz rád még akkor is, ha nem vagy vele.

2011. március 6., vasárnap

Romantika és a titkok tárháza 2. rész

Romantika és a titkok tárháza



 Szerelmes levelek, melyeket sosem juttattál el.
Érzések, melyek mélyen a fiókban rejtőznek.
Látszólag minden rendben van.
Éled az életed.
De belül egyre csak keseregsz.
Szerelmes szavak, melyeket leírtál.
Melyeket iránta tápláltál.
Miért nem küldted el?
Miért hallgattál róla?
Csak egyre írta s írtad, míg végül mind csak titokban maradt.
Ezernyi felbontatlan levél, kinek címzettje még nem is sejtette érzéseid.
Talán féltél.
Talán nem is szeretted annyira.
Vagy csak vártál a megfelelő alkalomra.
S ahogy a fiók megtelt a sok szerelmes szavakkal, addig benned már csak az üresség maradt.






Sötét folyosón keresztül botorkálok.
A végén ott egy ajtó, kitárom.
A halvány gyertyafény mi beragyogja a szobát melegséggel tölt el.
 Orchidea illat lengi be.
A szoba közepén megterített asztal vár.
A baldachinos ágyon pedig te vársz rám.
Mosolyogva felém tartasz.
Megfogod kezem.
S én boldogan megyek veled.

 




Milliószor vallottad be mit érzel.
Milliószor mondtad azt szeretlek.
Milliószor kérted, hogy légy az enyém.
Míg végül örökre megesküdtetek.







Holtodiglan vagy azon is túl.
A szerelem el nem múl.
Örökkön örökké vagy még tovább.
Álombéli valóság.
Két szív, egyszerre dobban.
Két lélek, mely egy egész.
Se idő, se tér nem választja el.
Mert minden ember párban születik le.


2011. március 5., szombat

Romantika és a titkok tárháza 1. rész

Romantika és a titkok tárháza
Este mikor lefekszem mindig azt kívánom,
hogy légy velem.
Átölelj a hideg napokon.
Figyelj rám, amikor alszok.
S közben védelmezel a sötéttől.
Amikor pedig felkelek ott legyél mellettem.
Simogasd meg az arcom.
Csókold a szám.
Miközben egyre jobban érzed,
hogy szeretsz engem.
Bármit megtennék,
hogy ez így történjen.
Hidd el az életem csupa boldogság lenne.
Ha végül itt lennél mellettem.







Féltékenyen gondolok azokra,
akik ott vannak melletted.
Féltékeny vagyok,
amikor hízelegnek neked.
S ilyenkor nem tudom mi jár a fejedben.
De mégis bízom benned,
mert tudom szeretsz engem.
Fáj látni,
hogy más is akar téged.
Erről nem tehetek.
Ilyen vagyok.
Ez az én természetem.
Fogadj el, kérlek!
Én bízom benned s szeretlek tiszta szívvel.





Csókjaidra s öleléseidre vágyom egyre jobban.
Nem tudok élni nélküled,
még ha az eszem mást is diktál.
Olyan vagy nekem,
mint az éltető erő.
Ha nem lennél csak egy üres bábu lennék,
aki létezni sem tud.
Vedd hát észre,
hogy én is itt vagyok!
Kellesz nekem mindegy,
hogy ki vagy.
Csak neked élnék minden nap.
Nem tudok nélküled élni.
A szívem rég a tied.



Ott álltál a színpadon s a közönségnek énekeltél.
De a dalok,
mintha csak rólam szóltak volna.
Egyszer sem pillantottál rám,
pedig az első sorból figyeltelek.
Csak téged láttalak a fényekben.
Szemed csillogott,
ajkad mosolyra húzódott.
A kimerülésig énekeltél,
de nem foglalkoztál vele.
Mindenki más zúgolódott körülöttem.
A ritmussal egybeolvadt a szívem.
Úgy éreztem túlságosan közel vagy hozzám,
mégis elérhetetlen.
De a dalok,
mintha csak rólam szóltak volna.
Elértek engem.
S ezzel együtt magamba zártalak téged.
Örökre.